Így neveld engedelmessé és kiegyensúlyozottá kutyádat: Tornóczky Anita tanácsai

Sokan, például a saját édesanyám is rosszallja a párhuzamot kutya és gyerek között, pedig a kognitív etológia, vagyis az állati elme vizsgálatának tudománya már bebizonyította, hogy a kutyák és a gyerekek egyformán reagálnak a tanításra. (Ez a tulajdonság hiányzik egyébként a farkasokból és a többi állatból.)

Régen az volt az alap, hogy úgy fog komolyan venni kedvenced, ha egyszer jól megvered, és megtanulja ki a főnök. Ami egy hatalmas butaság, hiszen a kutya nem tör a babérjainkra. Alapvetően követőnek születik, és mint ilyen, vezetőt keres; ezt hívhatjuk falkavezérnek is. De ez nem a farkasoknál jelenlévő hierarchia, amiért nap mint nap meg kell küzdeni, hanem egy ösztönökre ható, szülő-gyerek kapcsolatra hasonlító viszony. A kutya egy életen át aláveti magát a gazdának, ha az határozott és következetes. Kellenek korlátok és szabályok, pont mint a gyerekek esetében. Ezek hiányában, ha mindent szabad, kezelhetetlenné válik a kutya és a gyerek is. Ha pedig túl sok van ezekből, jólnevelt, de bizonytalan, boldogtalan egyedeket kapunk. Így a nevelés nem is olyan egyszerű, mint gondoljuk.

A harmonikus kapcsolat elengedhetetlen a kutyakiképzéshez

A képzés az emberi kontrollra, a technikákra, utasításokra fókuszál. De a nevelés elengedhetetlen „összetevője” a pszichológia is, amely a kutya természetes szabályait, lelkiállapotát és viselkedését figyeli és „használja”. A kutyát akkor tudjuk tanítani, nevelni, ha a kapcsolatunk harmonikus, kiegyensúlyozott és ha az eb szívesen és nyugodtan tesz eleget az utasításainknak, elvárásainknak. Ha a bizalom és a tisztelet kétoldalú. Ez pedig csak akkor valósulhat meg maradéktalanul, ha a kutya igényeit, szükségleteit is ki tudjuk elégíteni. Teremts kapcsolatot, elégítsd ki a szükségleteit, és csak utána képezd.

A szükségletek kielégítésénél az egyik jelentős szempont a kutya fajtája (mire lett eredetileg tenyésztve), energiaszintje, ingerigénye. A mentális és fizikális terhelés ritkán elegendő, ha abból áll, hogy nagy a telek és ott hagyjuk szaladgálni. A megszokott környezetben nincs új inger, legtöbbször fizikailag sem fárad el a kutya, a gazdi által adott feladatok és a közös séta mellőzésével pedig a legfontosabb kapocsnak és a megfelelő mentális terhelésnek is híján vagyunk.

Ugyancsak elégtelen a napi két 10-15 perces egészségügyi séta, hiszen a kutya 23 és fél órát egy ingerszegény lakásban előbb-utóbb „feltalálja magát”. Minden ingerre elkezd hevesen reagálni vagy apatikus lesz. Az sem segít a kutyán, ha sokat vagyunk vele otthon, mert mi nem vagyunk túl „érdekesek”, így a nem minőségi együttlét nem számít a kutyával töltött időnek.

Fontos lenne tehát, hogy legyünk tisztában azzal, milyen igényei, szükségletei vannak kedvencünknek ahhoz, hogy egy mindenki számára ideális napirendet tudjunk kialakítani, és hogy a kutyánkból kiegyensúlyozott és figyelmes eb váljék. Ne egy tompa, frusztrált jószág.

Ebben is sok az analógia a gyerekekkel. A tanításra nemcsak oly módon reagálnak egyformán, hogy képesek dolgokat elsajátítani, de mentális terhelhetőségük is egyre nő a folyamatos feladatok mellett.

Egy munkakutya a belvárosban, csak pórázon lobogó sétával, még ha napi 3-4 óra is, mindenféle feladat nélkül rombolni fog. Frusztrált, tompa lesz, és előbb-utóbb a gazdi számára is kényelmetlen viselkedésproblémát fog produkálni. Ezzel szemben, ha „csak” napi 2 órát foglalkoznak vele, de az az ösztönös viselkedését is kihasználó feladatokból (pl.: terelés, apport, keresés), strukturált sétából, engedelmes foglalkozásokból, fajtársakkal való játékból áll, akkor az eredmény egy nyugodt és engedelmes kutya lesz, aki boldogan „követ”.