Innen tudhatod, hogy kedvenced reaktív: egyes kutyák érzékenyebbek társaiknál

Tudod, mit jelent a reaktív kutya kifejezés? Állatorvos magyarázza el, miért ilyenek ezek az ebek, és gazdaként mit tehetsz, hogy könnyebb legyen az életetek.

Reaktívnak nevezzük azokat a kutyákat, akik egy normális hétköznapi ingerre – egy idegen emberre, egy másik kutyára, egy szemeteskukára, stb. – normálisnál erősebben, fokozottan reagálnak – fogalmaz dr. Balatonyi Lilla állatorvos, író, aki nemcsak a rendelőben, de könyvekkel és rövid videókban is segít a gazdiknak kedvencük gondozásában. Az alábbiakban a reaktivitással foglalkozó kisfilmek tartalmát összegezzük, a jelenség magyarázatától kezdve a mögöttes okokon át a megfelelő tréningig.

Több mint izgatottság

Ahogy a doktornő is hangsúlyozza, a reaktív eb nemcsak szimplán izgatott lesz a kiváltó inger láttán, hanem egy másik tudatállapotba kerül, ha a reaktivitása tárgyával találkozik. Gyakori a remegés, a nyálzás, lihegés, az adott dologra való merev fixálás, a morgás és a hörgés, az ugatás, a levegőbe ugrálás, vagy akár bevizelés, sőt hányás is.

Ebből az állapotból nehéz kizökkenteni az ebet, és akár a harapásig is fajulhat a helyzet – figyelmeztet az állatorvos. Mindezek után egyértelmű, hogy a reaktivitást muszáj komolyan venni, és segíteni az ilyen típusú állatokon, hogy nekik is, gazdájuknak is könnyebbek és örömtelibbek legyenek a mindennapok.

Mi válthat ki túlzott reakciót egy kutyából?

Mint a szakember is elmondja, nem csak akkor hívunk reaktívnak egy kutyát, ha az a többi négylábúra reagál intenzívebben. A kiváltó tényezők listája igen hosszú, ezeket veszi sorra dr. Balatonyi Lilla (a teljesség igénye nélkül, hiszen lehetnek további dolgok is, amiktől kibillenhet az eb.)

A reaktivitás kiváltói lehetnek: az autók, a kis fehér kutyák, a nagy fekete kutyák, általában a többi kutya, a rolleresek, a kalapot viselő emberek, a futók, a gyerekek, a szakállas emberek, a biciklik és a biciklisek, a rolleresek, az esernyők, az idősebb emberek, sőt a pórázon való sétálás is.

Miért válik egy kutya reaktívvá? Tévedés, hogy a gazda hibája!

Az állatorvos tapasztalata szerint sajnos még a kutyások között is él az a tévhit, miszerint egy reaktív kutya a gazdája miatt vált azzá. Tipikus jelenet, ha például egy eb ugatva reagál egy másik jószág felbukkanására, vagy egy mellette elhaladó gyalogosra, hogy „csak meg kellene nevelni”. Ezzel pedig a gazdára terhelik a felelősséget, miszerint ő nem nevelte megfelelően/eleget a kedvencét. Sokszor elhangzik még a „látszik, hogy nem a gazda a főnök” megállapítás is, szintén hibás elgondolást tükrözve.

Ezzel szemben a reaktivitás kialakulása igen összetett, sok tényezőből álló folyamat. Nagyon rossz álláspont a kutyatartót hibáztatni, aki ráadásul többnyire minden erejével azon fáradozik, hogy segítsen a kutyáján – figyelmeztet erre dr. Balatonyi Lilla is.

Faktorok, amelyek befolyásolják a reaktivitás kialakulását:

• Kölyökkori élmények
• Egészségügyi állapot: a krónikus betegségek, amelyek tartós fájdalommal járnak, reaktívvá tehetik az ebet. Ilyen probléma lehet a fülgyulladás, az ízületi gyulladás, a különféle fogproblémák, a hátfájdalom, valamint a hasfájás. Ezeken felül a pajzsmirigyhormonok kóros szintje, továbbá a látás- és hallásromlás. Ha kedvenced viselkedése megváltozik (főleg, amikor ez nagyon hirtelen következik be), illetve érzékenyebb lesz a környezetére, akkor első lépésként mindenképp vidd el állatorvoshoz, hogy kizárhassa a háttérben esetlegesen megbújó egészségügyi problémákat!
• Környezet (mint tartási körülmények, élettér, stb.)
• Rossz tapasztalatok
• Fajta: bármelyik kutya válhat reaktívvá, de egyes fajták hajlamosabbak rá. Nézzük, melyek!

1. juhász- és pásztorkutyák: ezeket a kutyákat eleve arra tenyésztettek, hogy a legapróbb rezdülésekre is érzékenyen reagáljanak, és életük nagy részét munkavégzéssel, haszonállatok közt töltsék. Ilyen fajta a német juhászkutya, az ausztrál juhászkutya, a border collie, az ausztrál pásztorkutya, a corgi, valamint a belga juhászkutya.
2. bull típusú kutyák: a bull típusú fajták az úgynevezett „bull-baiting” kutyáktól származnak, akiknek a feladata az volt, hogy szarvasmarhát vagy egyéb nagy testű állatot, például medvét a fejüknél megfogva egy helyben tartsanak. Egyes harciasabb, jó küzdőképességű egyedet pedig szelektáltak. Bár a tenyésztési célok azóta megváltoztak, ezek a kutyák gyakran még mindig érzékenyebben reagálnak más állatokra, kutyákra (ám az emberekkel többnyire barátságosak.)
3. kistestű fajták: a kisebb jószágok méretükből adódóan félénkebbek, emiatt intenzívebben reagálnak a környezeti tényezőkre. Egy aprócska csivava vagy yorkshire terrier számára az őt körülvevő világ hatalmasnak, emiatt gyakran fenyegetőbbnek tűnik.

• Genetika: a fajta mellett az egyedi genetika is számít. Reaktív szülőknek nagyobb eséllyel lesz reaktív az utódja is. (Ez az a tényező, amit egy szaporító sosem fog ellenőrizni – mutat rá a szaporítás egy újabb káros oldalára az állatorvos.)

Mit tehetsz reaktív kutyusodért?

Először is vidd el négylábúdat a már említett állatorvosi kivizsgálásra. Ha valamilyen egészségügyi baj áll a reaktivitás hátterében, azt kezelni kell! Emellett egyes kutyáknak akkor is szükségük lehet gyógyszeres segítségre, ha nem betegség váltotta ki a viselkedést. Ez segíti a további nevelési folyamat sikerességét.

A reaktív kutyák tréningje általában hosszadalmas, ami sok empátiát igényel a gazda részéről. Emellett azzal is tisztában kell lenned, hogy ez egy hullámzó folyamat, könnyebb-nehezebb periódusokkal.

A dekompressziós, azaz a gőzkieresztős séták fontosságáról is beszél a doktornő:

Hogy se neked, se a kutyádnak ne legyen kudarcélménye, mindig kis célokat tűzz ki magatok elé! Például azt, hogy négylábúd képes legyen tombolás nélkül elsétálni az út túloldalán álló másik eb mellett. Fontosak a részsikerek!

Ha trénerrel szeretnél dolgozni, csak olyat válassz, aki nem alkalmaz averzív módszereket (mint a fojtó- vagy az elektromos nyakörv), és nem büntetéssel akarja nevelni a kutyát (ez ugyanis hibás és káros hozzáállás!)

A megfelelő motiváció is nagyon fontos. Dr. Balatonyi Lilla az élelemmel való motiválás eredményességét hangsúlyozza. Az alábbi videóban segít abban, miként javíthatod az ebnek az ételhez való kapcsolatát:

Ismerd meg kedvencedet! Figyeld meg, milyen helyzetek vagy tényezők váltják ki belőle az intenzív reakciót. Tanulmányozd a testbeszédét, hogy már a legapróbb rezdüléséből tudd, hogy érzi magát. Tapasztald ki a határait, hogy meddig lehet „elmenni vele” egy adott szituációban, amitől még nem készül ki. Gazdaként te vagy a legfontosabb személy kutyád életében, egyszersmind te ismered a legjobban. Ha jól olvasod a jeleit, hatékonyabban tudsz rajta segíteni, és hamarabb túljuttok a nehézségeken!