Ezt a két parancsot a legnehezebb megtanítani kutyádnak: Tornóczky Anita segít benne!

Bizonyos parancsokat nehezebb megtanítani a kutyáknak. Tipikusan ilyen a helyben maradás és az eresztés. Cikkünkben ehhez nyújtunk egy kis segítséget.

A fektetéshez hasonlóan a helyben maradás is nagy nyugalmat igénylő pozíció. Érdemes a kutyát megfelelően kifárasztani gyakorlás előtt, főképp a tanulás első fázisaiban. A helyben maradás történhet ülő, fekvő majd később álló pozícióban is, de a lényeg a fokozatosság! Ne akarjunk rögtön kilométereket elsétálni, elégedjünk meg pár lépéssel, majd időről időre növeljünk kicsit a távot.

Így tanítsd meg kutyádat helyben maradni

Kezdésképp a maximális távolság egy lépés. A gyakorlást javasolt ültetésben kezdeni. Ültessük le kutyusunkat magunk mellé, majd egy határozott „marad!” vezényszóval lépjünk ki vele szembe. Nyugodtan tartsunk egy jutalomfalatot közvetlenül az orra elé (ne magasra, mert akkor felugrál érte!), és hagyjuk, hagy nyalogassa. Az a lényeg, hogy ülve maradjon, majd lépjünk vissza mellé, és ha nem ugrott fel, akkor adjuk oda neki a falatot.

Gyakori hibák

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy akkor is odaadják a jutalmat a kutyának, ha felugrik, vagy az utolsó pillanatban feláll. Mindig tegyük őt vissza az eredeti pozícióba, és csak akkor dicsérjük, ha úgy is marad, mert különben a kutya úgy érti, azért kapta a falatot, mert felugrott. Ha ebünk már biztosan helyben marad akkor, ha csak közvetlenül elé lépünk, jöhet a kutya megkerülése. Ez azért nehéz, mert kikerülünk a kiskutya látóteréből, emiatt általában azonnal feláll.

Ezt elkerülhetjük úgy, hogy a fent említett módon végig a kutya orra elé tartjuk a falatot, egészen addig, míg teljesen körbe nem érünk. Ha ez a két gyakorlat már hiba nélkül megy, belekezdhetünk a távolság növelésébe. Mindig fokozatosan tegyük ezt, elsőre elégedjünk meg egy kis lépéssel. Nagyon fontos, hogy ha a kutya elmozdul, még ha csak egy kicsit csúszik is előrébb, mindig tegyük vissza ugyanoda, ahonnan elmozdult. Nem szabad megszoknia, hogy elkúszhat az eredeti pozícióból, mert különben hamar rászokhat a kígyókat is megszégyenítő kúszásra – helyben maradás helyett.

Másik lehetséges hibaforrás a gazdi bizonytalansága, attól való félelmében, hogy elmozdul a kutya. Nos, ha érezteti a vezényszón ezt a bizonytalanságot, és csak settenkedve lép el a kutyától, akkor biztos lehet benne, hogy a kutya fel fog pattanni. Ez megelőzhető a kellően határozott vezényszóval és testbeszéddel. Ha hibázik a kiskutya, kijavítjuk, nem történt tragédia. Fontos: ha valami nagyon nem megy, mindig visszább kell lépni egy szintet és ráerősíteni az alapokra. Ez igaz minden, régi és új gyakorlatra is.

És, ami szinte mindenkinek nehezen megy…az „ereszd”!

„Pfujjj!“; „Add ide!”; „Köpd már ki!”. Hányszor, de hányszor látni olyan gazdikat, akik őrjöngve szaladnak kutyájuk után, mert az nem akarja odaadni a frissen begyűjtött penészes zsemlemaradványt vagy éppen a gazdi papucsát vagy mobilját. Tudjuk, idegesítő. Azonban ne felejtsük el, hogy kutyáról van szó. Neki a papucs, a mobil vagy éppen a zsemle egy préda, amit éppen most szerzett. Ha üvöltve rárontunk, nem érünk el mást, mint hogy elszalad, hiszen félti frissen szerzett zsákmányát. (Ez később a sikeres, biztos behívás rovására is mehet!) Sokkal jobb taktika megvásárolni tőle az „árut”. Guggoljunk le hozzá, és egy darab finom illatú virslivel, sajttal pillanatok alatt rávehetjük, hogy adja oda, ami nála van, az „ereszd” vezényszó kíséretében. Így megspórolhatunk magunknak egy jó adag üvöltözést, kergetőzést és a szomszédok gúnyos vigyorgását.