Ne legyen stressz, ha egyedül marad otthon a kutya: ez a módszer segít

Legszívesebben minden időnket kedvencünk társaságában töltenénk, és biztosak lehetünk benne, hogy ő is így érez. De egy ilyen kapcsolat senkinek nem lenne egészséges, és egy nyolc órás munka mellett nem is fenntartható. Ezért fontos, hogy megtanítsuk kutyánkat arra, hogy hogyan kell egyedül lenni.

Sokszor hangsúlyozzuk, hogy milyen fontos az együtt töltött, minőségi idő. A közös játék, séták, tanítás… ezek mind-mind színesítik kedvencünk életét, és egyben erősítik kutya és gazdája között a kapcsolatot. De a kutya nevelésnek az is fontos része, hogy négylábú barátunk megtanulja, nem jöhet velünk mindig, és van, amikor egyedül marad otthon. Ezt viszont sok kutya nehezen viseli, főleg kis korban, hiszen alapvetően társaságkedvelőek, nem beszélve arról, hogy ideális esetben az első néhány hétben nincsenek egyedül. Így nem lehet tőlük elvárni, hogy egyik pillanatról a másikra tudják, hogy semmi probléma nincs az egyedülléttel.

A kennel a barátunk

Sokan ódzkodnak a szobakenneltől, pedig értékes segítője lehet az egyedüllét fejlesztésének. Nem kell kedvencünk élete végéig használni, de kis korban kifejezetten ajánlott, legalábbis addig, amíg mindent megkóstolna, vagy előszeretettel szétszedne. Az ő biztonsága érdekében is fontos lehet, hogy elkülönítsük a számára veszélyes tárgyaktól, amikor éppen nem vagyunk ott, hogy felügyeljük.

Az egyedüllétre szoktatást természetesen nem mély vízbe dobással kezdjük, szépen lassan kell felépíteni, pozitív asszociációkkal. A kennel igazából csak egy stabil, biztonságot jelentő hely. Az első lépésekkel ezt alapozzuk meg. Először még csak nyitva hagyjuk a kennelt (vagy a lezárt részt), és oda adunk be neki rágókákat, finomságokat, esetleg ott etetjük meg. Az a lényeg, hogy jutalmazzuk a bent töltött időt. Fontos része a kennelre szoktatásnak, hogy ne használjuk büntetésnek.

Növeljük az egyedül töltött idő hosszát

Ha kedvencünk magától is bemegy a kennelbe, akkor elkezdhetjük a szoktatás időigényesebb részét. Ilyenkor szépen lassan egyre inkább kitoljuk az egyedül töltött időt. Ebben nagy segítségünkre lehet egy biztonságos játék, amit esetleg étellel is megtölthetünk. Kiemelten fontos, hogy csak olyan játékkal hagyjuk egyedül, amit nincs lehetősége szétszedni vagy lenyelni. Legyen jóval nagyobb a rágóka, mint kedvencünk szája, és ne gyenge műanyagból vagy szövetből készüljön. Ha megtöltjük étellel, akkor olyat válasszunk, ami nem fulladásveszélyes. Sokan a nedves eledelt ajánlják.

Az elején még lehet, hogy csak annyi fog történni, hogy odaadjuk neki az elfoglaltságot, becsukjuk a kennel ajtaját, és a szobában maradunk néhány pillanatot. Ha nyugodt kedvencünk, akkor kinyitjuk az ajtót, és nyugodt hangnemben megdicsérjük. Ezt a sorozatot folytatjuk, csak növeljük a távolságot, és szépen lassan az időintervallumot is. Ne gondoljunk túl sokra az elején, akár egy perc is hatalmas siker lehet.

Reális elvárások

Ez a procedúra nem egy nap lefolyása alatt lesz teljes, beletelhet 4 napba vagy akár egy hétbe is, sőt, lehet, hogy egyes kutyáknak több időre van szüksége. Igazi türelemjáték, de az elején rá kell szánni az időt és az energiát. A célunk az, hogy kiskutyánk pozitív érzésekkel kösse össze a kennelben egyedül töltött időt és ne pánikoljon, amikor elmegyünk otthonról.

Sajnos nem minden tökéletes, és nem mindenki teheti meg, hogy otthonról dolgozzon, vagy szabadságon legyen ebben a tanítási periódusban. Ilyenkor segítségünkre lehet egy családtag, barát, esetleg egy szakember, akiben megbízunk. Ugyan ezt a folyamatot követve megtaníthatják a kedvencünknek, hogy nincs veszélyben, amikor egyedül van. Fontos, hogy ne hanyagoljuk el a közös elfoglaltságokat. Mielőtt egyedül marad otthon a kutya, érdemes játszani vele, egy kicsit lefárasztani (viszont ne limitáljuk csak reggelre az együtt töltött időt). Könnyen lehet, hogyha már kényelmesen érzi magát a kennelben (vagy az elkerített részben), akkor az egyedül töltött időt kisebb megszakításokkal végigalussza.

Még egyszer kiemelnénk, hogy ideális esetben a kennel nem egész életre szól, csak addig, amíg kedvencünk “ön-és közveszélyes”. Ha már leszokott arról, hogy mindent megrágjon, és tudjuk, hogy nem szorong, amikor elmegyünk otthonról, a fentiekhez hasonló alapelven rá lehet szoktatni arra, hogy otthon maradjon a kennelbe zárás nélkül is.