Így kezeld dackorszakos kutyádat

Meglepő, de a kisgyerekekhez hasonlóan a kutyáknál is megfigyelhető a jelenség.

Az emberek esetében senki számára nem újdonság a dackorszak fogalma. A szülők általában már előre felkészülnek arra az időszakra, amely a totyogósok két-három éves korában jelentkezik. A szófogadatlanság és az öntudatra ébredés a leggyakoribb jellemzői, és talán nem tudtad, de ugyanez az ebek esetében is előfordulhat. Soroljuk, mire kell felkészülnöd, és hogyan kezelheted a hirtelen viselkedésváltozást.

Mit kell tudni a kutyák dackorszakáról?

A kutyák dackorszaka általában 6–12 hónapos koruk környékén kezdődik. A pontos időszak azonban egyénfüggő; vannak, akiknél később merülnek fel problémák, míg mások már féléves koruk előtt megváltoznak. Azoknak a kedvenceknek, akiknél megfigyelhető a viselkedésváltozás, hozzávetőlegesen 1-2 évre van szükségük ahhoz, hogy visszatérjenek a megszokott magatartáshoz. Ám ez is lehet rövidebb és hosszabb periódus is.

Dackorszaka minden kutyának van, de különböző módokon jelentkezik. Szerencsésebb esetben a kutya nyugodtabbá válik, másokat azonban mintha démon szállt volna meg. Megtagadják a korábban már elsajátított parancsok teljesítését, egyszerű dolgok miatt válnak izgatottá, ingerlékennyé, rekedtre ugatják, vonyítják magukat, mindent megrágnak – és ügyet sem vetnek arra, hogy a gazdájuk mit mond nekik.

A gyerekekhez hasonlóan az ebek is azért teszik ezt, hogy a határaikat feszegessék.

Vagyis kíváncsiak, vajon meddig mehetnek el, mennyit enged nekik a gazdi – mennyire tudnak hatalmat szerezni.

A dackorszak „tünetei”

Ha a kedvenced a fent említett korba lép, az alábbi viselkedésbeli változások figyelmeztetnek arra, hogy elérkezett a dackorszak.

Energikusabb: aktívabb és játékosabb lesz, hajlamosabb lehet arra, hogy a lakásban rohangáljon.

Határok átlépése: a korábban a gazdi által meghúzott határokat figyelmen kívül hagyva olyasmiket is megtesz, amikről korábban már leszokott.

Parancsok megtagadása: függetlenebb lesz a viselkedése, és azt hiheted, hogy megsüketült, olyan szinten hagyhatja figyelmen kívül azt, amit mondasz neki.

Romboló viselkedés: még ha kölyökkorban meg is kapta az eb a megfelelő képzést, mintha minden tudása kirepült volna az ablakon. Rág, cincál, ás, szaggat.

Ezeken kívül problémát jelenthet a túlzott mértékű ugatás – sőt, még azt is „elfelejthetik”, mit jelent a szobatisztaság. Fontos továbbá megjegyezni, hogy az ivaros kutyáknál a hormonváltozások hatására területvédelmi agresszió is felütheti a fejét.

Mit tehetsz a problémák ellen?

Mivel sem megelőzni, sem elkerülni nem lehet ezt az időszakot, az egyetlen, amit tehetsz, az, ha mindent megteszel annak érdekében, hogy kedvenced viselkedését újra az ideális mederbe tereld. Ebben az alábbiak lehetnek a segítségedre.

Tartsd a rutint: bármennyire is az idegeidre megy dackorszakos kutyád, ragaszkodj a napi rutinhoz. Ne engedd neki, hogy a hisztijével ő döntse el, mikor ehet, vagy mikor van a játékidő. Ha hagyod, hogy ő diktáljon, úgy fogja gondolni, hogy bármit megkaphat, amit csak akar. A rutin betartása a legjobb módja annak, hogy a kutya újra megtanulja, hogy te irányítasz.

Jutalmazd a jó és nyugodt viselkedést: a dackorszak rengeteg szófogadatlanságot és káoszt jelent. Ennek ellensúlyozásaként azon ritka alkalmakat, amikor a kedvenced helyesen viselkedik, gyorsan jutalmazd meg. Ez a pozitív megerősítés ösztönzi az ebet, hogy többet mutasson a jó magatartásból.

Növeld a mozgásidőt: az energiaszint és aktivitás növekedése azt is jelenti, hogy a kutyának több aktivitásra van szüksége ahhoz, hogy lefáradjon. Egyszerűen ne engedd, hogy energiája maradjon a rosszalkodásra. És természetesen ne feledkezz meg a mentális stimulációról sem. Ennek hiánya ugyanis stresszt és frusztrációt eredményezhet, amire végképp nincs szükséged az egyébként is kezelhetetlennek tűnő állatnál.

Deszenzitizálás: bizonyos esetekben a dackorszak hatására a kutya hirtelen nem tud kezelni egyes szociális helyzeteket. Szorongóvá válhat idegenek jelenlétében, de az is előfordulhat, hogy más állatokkal nem találja meg a közös hangot. Ilyenkor természetesen nem az a megoldás, hogy elszigeteljük az állatot. Fokozatosan szoktassuk a helyzetekhez, és engedjük, hogy a saját tempójában szokja meg újra ezeket az interakciókat.

A legfontosabb pedig, hogy empátiával és türelemmel állj a kedvencedhez. Nem azért viselkedik így, mert rossz kutya. Csak egy kicsit letért az útról, de pozitív képzési módszerekkel, következetességgel és sok-sok szeretettel segíthetünk neki visszatalálni.