Kicsi a bors, de harap? Így szoktasd le a kutyakölyköt a durvulásról már az elején!

Világszerte számtalan tapasztalatlan kutyatartó dönt úgy, hogy visszaviszi a menhelyre örökbefogadott kölyökkutyusát, mert az nem hajlandó leszokni a durva játékról. Legtöbbjük fejében meg sem fordul, hogy talán nem a kutya a hibás, hanem a nevelési módszereik.

A durvulás a kutyák személyiségének szerves része, hiszen ők ragadozó állatok. Több tízezer éves ősi ösztönt nem lehet hipp-hopp eltörölni, hiába idomultak hozzánk ebeink az elmúlt idők során. Természetes tehát, hogy egy kiskutya időnként olyat tesz, ami nem tetszik a gazdinak, hiszen fejlődésben lévő szervezetről és elméről beszélünk.

Miért lehet agresszív a kiskutyád?

Dióhéjban kifejtve ennek két oka lehet: az egészségügyi háttér, illetve az egyszerű tanulási folyamat, ez utóbbi a leggyakoribb. Ha a kisállat egész kölyökkorát idősebb fajtársai között töltené, semmi probléma nem adódna, mert ők megtanítanák őt viselkedni. Jeleznék neki, ha túl durván harapott, vagy átlépett egy határt, ami súlyos hiba a falkában, melyben mindig szigorú rendnek és hierarchiának kell uralkodnia.

Ha te, a gazdája félrevezető jelzéseket adsz neki, például túl durván jelzel vissza, el fog szokni a veled való játéktól. Ez pedig súlyos szocializációs hiányosságokkal járhat, hiszen a közös mókázás során alakul ki köztetek a bensőséges kötelék, illetve a falkában elfoglalt helyedet is egyértelművé teheted számára.

Tegyük fel, hogy te mindent helyesen teszel, a kiskutya mégis folytatja az agresszív viselkedést. Lehet, hogy egy másik családtagod hagyja, hogy alárendelt egyedként bánjon vele a kis komisz, ezért nem hatásosak a nevelési módszereid. Megeshetett, hogy egy séta alkalmával eltanulta a bárdolatlan modort egy másik kutyától, és mivel a “kamaszkorban” a kölykökre is bőven ragad a rosszaság, hazaviszi az adott élményt, hogy rajtad tesztelgesse.

Honnan tudhatod, hogy a kutyád csak játszik?

A kutyus testbeszéde mindig elárulja, hogy feszültség vagy mókakedv uralkodik épp az elméjében. A pajkos hajolgatás és ugrándozás farkcsóválással kísérve, a laza test és a vidám tekintet még a harapdálás ellenére is egyértelműen a játékosságra utal. A feszes, merev pozitúra, a hátracsapott fül és a morgással kísért vicsorítás viszont már baljós jelnek számít.

Azt is érdemes megfigyelned, hogy a kutyus a játék befejeztével megnyugszik-e, vagy egész nap folytatja a durvulást veled szemben. Előbbi esetben megnyugodhatsz, mert ezek szerint csak túltengett benne az energia, viszont az állandó agresszív attitűd elharapódzhat és később súlyos nevelési gondokat okozhat. Mit tehetsz te az ügy érdekében?

Állíts fel egy következetes szabályrendszert!

Vezesd be őt a játékszabályokba! Meg kell tanulnia, hogy az emberi bőr érzékeny felület, jelezned kell neki, ha túl messzire megy a közös birkózás során. Ezt egyszerűen úgy tudod megtenni, hogy amint túl erősnek érzékeled a harapását, feljajdulsz, kicsit rá is játszhatsz, mint a népszerű színészfocisták, és faképnél hagyod őt legalább fél percig!

A képlet egyszerű: ő tett valami rosszat, a móka abbamarad. Ezt egészen addig lehet finomítani, amíg rá nem jön, hogy hol a határ.

Vidd őt társaságba!

A megfelelően szocializált kiskutya eltanulja fajtársaitól az illendő viselkedés alapjait, ráadásul agyilag, testileg is stimulálja őt a közös hancúrozás. Erre a célra kiváló helyszín a kutyaóvoda, ahol eleinte kötöttségek nélkül, pusztán a társas érintkezés kedvéért gyűlnek össze a többnyire fiatal kedvencek és gazdijaik.

Ezeken a foglalkozásokon nemcsak kutyád, hanem te is átfogó képet kapsz a falkaszokásokról, kutyusod temperamentumáról, illetve az esetleges rossz beidegződésekről, amiket később korrigálni lehet.

Vesd be a praktikus kiegészítőket!

A kezdeti időszakban, amikor a kölyök energiái szinte szétvetik a kis testét, illetve a fogzás is beleszólhat az általános közérzetébe, iktasd be kedvenc játéktárgyait a nevelési stratégiába! Részesítsd előnyben a kontaktmentes játékokat, tehát inkább dobálj neki labdát vagy gyakoroljátok a kötélhúzást!

Amint a kutyusod odamegy hozzád, és elkezdi harapdálni, a kezed vagy a lábad , add a szájába az adott játékszert! Ha már végképp nem tudod leszoktatni a folytonos odakapkodásról, szerezz be egy rágcsálás elleni spray-t! Ez keserű, szagmentes folyadék a célobjektumra vagy testrészre fújva rövid időn belül érdektelenné teszi azt a kiskölyök számára.

Mi a teendő, ha már nem játék, amit a kutya művel?

Egy fiatal kutya gyakorta tesztelgeti környezetén a basáskodó viselkedést, és ha nem érzi a karakán fellépést irányodból, már csak azért is át fogja venni a vezető szerepét, mert biztonságban akarja érezni magát. Ha te nem veszed a kezedbe az irányítást, majd ő megteszi – gondolja ő.

Ha úgy látod, hogy a kicsi a fejébe vette, hogy magáévá teszi az alfa szerepét, azaz uralkodni akar fölötted, nagyon fontos, hogy maradj nyugodt, de domináns. Amennyiben nem hatnak rá a fájdalmat jelző hanghatásaid és a faképnél hagyás taktikája, próbáld kifárasztani! Alkalmazd a már említett kötélhúzó módszert, vagy adj neki valamit, amin tartósan dolgozhat fogacskáival! A lényeg, hogy kiereszthesse a fáradt gőzt, te pedig mindeközben ne veszítsd el a hidegvéredet! És ne feledd: a fent említett módszerek csak együttesen alkalmazva vezetnek tartós sikerhez!

(Képek: Getty Images Hungary)