Parancsszóra halottnak tetteti magát a kutya: ezért tanítsd meg saját kedvencedet különleges trükkökre

Van aranyosabb, mint egy jól képzett kutya, aki trükköket hajt végre és láthatóan élvezi is? Hogy pacsi, hengergőzés, hátsó lábon állás, vagy tetszhalott, nem számít. Különösen azért kedves a szívünknek ilyesmit látni, mert azt jelenti, hogy a páros nagyon jó kapcsolatot ápol egymással és nem restek energiát, időt szánni a másikra.

A kutyatrükköket azonban nem csak kívülállóként nézni szuper. Kifizetődő megtanítani ilyesmiket kedvencednek is, ugyanis remekül építi a bizalmat, illetve fokozza a szeretet érzését a gazdiban és a négylábúban is. De azon vajon gondolkodtál-e már, hogy ennek a szuper serkentő elfoglaltságnak honnan ágaznak a gyökerei?

Az operáns kondicionálás mint organikus folyamat

A kutyák elsődleges célja és boldogságuk forrása az, ha a gazdi kedvében járhatnak és azt láthatják, hogy boldog és elégedett. Szerintünk a szótárakban az önzetlen szeretet kifejezésnél egyszerűen csak egy kutya képe van. És mindemellett még okosak is. Ez a két tulajdonság, valamint a mentális stimuláció és a játék iránti vágy megalapozta számukra a trükkök tanulását.

Az idő múlásával a kutyákkal együtt megtanultuk, hogy bizonyos viselkedések jutalmazása ismétlődést eredményez. Az operáns kondicionálás néven ismert fogalmat először B. F. Skinner pszichológus írta le a 20. század első felében. Egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy a kívánt viselkedéseket pozitív jutalmakkal megerősítjük, a nemkívánt magatartást pedig adott esetben negatív visszajelzéssel el lehet űzni. A kutyakiképzés azon az egyszerű elven alapult, hogy az ember számára hasznos hozzáállást megjutalmazzuk. Ez a jutalom először csak étel és menedék volt, később kiegészült a szeretettel és a dicsérettel is. Ez a szinte teljesen organikus folyamat a 21. századra ott tart, hogy előszeretettel tanítgatjuk kedvenceinket olyan trükkökre is, melyek nem feltétlenül hasznosak, de biztosan szórakoztatóak. Az ételt és az otthont pedig egyszerűen azért szolgáltatjuk nekik már, mert boldoggá tesznek minket a jelenlétükkel.

Hogy el tudjuk dönteni, hogy egy adott kutyát inkább a bombakeresésre vagy a pacsira érdemes megtanítani, azt mindig a fajta és az állat egyéni jelleme dönti el. Ennek a bölcs felismeréséhez pedig a legtöbb esetben elegendő iránymutatást ad a több ezer éves ismeretség és barátság.

Tényleg szükség van a negatív megerősítésre is?

Sokat írtak már a kutyakiképzésről; a legtöbb modern írás abból az álláspontból indul ki, hogy a pozitív megerősítés a legjobb módja a képzésének. Volt egy időszak, amikor a kutyakiképzők a negatív megerősítést pozitív megerősítéssel vegyítették, de a modern gyakorlat azt mutatja, hogy a pozitív megerősítésre hagyatkozva alakul ki a gazdi és az eb között a legharmonikusabb kapcsolat.

A kutatók szerint átlagos felnőtt kutya körülbelül olyan okos, mint egy 2 éves kisgyermek. Bárki, aki töltött már időt kisgyermekkel, tudja, hogy a figyelemért élnek és imádnak új dolgokat megtapasztalni. Nagyjából így van ez négylábú barátainkkal is, így nem kell attól tartanunk, hogy a trükkök tanulása káros hatással van rájuk. Persze csak azzal a feltétellel, hogy semmi bántódásuk nem esik a kiképzés alatt, nem erőltetik őket, ha elfáradtak és rengeteg időt hagynak nekik a kötetlen játékra és pihenésre is.

Az alábbi videóban azt nézheted meg, hogyan tanítanak meg egy kutyát arra, hogy halottnak tettesse magát:

Soha nem szabad ennek a kapcsolatnak a félelmen alapulnia

A kutya mentális stimulációja egy lelki és fizikai értelemben is egészségesebb ebet eredményez, aki hosszabb életre számíthat. Ráadásul ahhoz, hogy igazán jó kapcsolatot alakíts ki legjobb barátoddal, arra is szükség van, hogy megoldandó feladatokon, élményeken keresztül lássatok rá a másikra. A kiabálást, fenyítést és büntetést azonban mellőzd! Egyszerűen csak azért, mert ennek szórakoztatónak és élvezetesnek kell lennie, ami bármilyen negatívum hatására pillanatok alatt szertefoszlik.

Igen, sok energiát is időt igényel a trükktanulás, de hidd el, nemcsak kedvencedre lesz jó hatással, hanem rád is. Létrehoztál valamit, megdolgoztál valamiért és közben olyanra áldoztad a drága idődet, aki minden kétség nélkül maximálisan megérdemelte.