Megdöbbentő, mire képes a korai képzés a kutyák esetében

A bizonyítékok azt mutatják, hogy a kölyökkutyás foglalkozások megelőzhetik a későbbi viselkedésproblémákat.

Még nem is olyan régen elterjed volt a nézet, miszerint a 6 hónaposnál fiatalabb kölykök nem profitálnak az engedelmességi tanfolyamokból. Az érvet azzal támasztották alá, hogy a kölyökkutyák túl izgatottak, így hiányzik belőlük a figyelmük összpontosításának a képessége. Emiatt a gazdákat aktívan beszélték le arról, hogy féléves kort megelőzően bármilyen órára vagy tréningre vigyék a kutyát. A legújabb kutatások azonban megcáfolják ezt a hitrendszert. Arra utalnak, hogy a korai képzések számos előnyt jelentenek majd akkor is, ha a négylábú felnő.

A témában készült kutatások ősatyja

A kutyák viselkedésének pszichológiai fejlődéséről alkotott gondolkodásunk forradalma az 1945 és 1965 között végzett kutatásokra vezethető vissza. Ez egy hatalmas kutatási projekt volt, amelyet John Paul Scott és munkatársai végeztek a Jackson Laboratories-ban. Ezen idő alatt Scott és kollégái több száz fajtatiszta és szándékosan keresztezett kutyát tenyésztettek, neveltek, képeztek és teszteltek. Tanulmányozták, hogyan változik a viselkedésük a születéstől 1 éves korig. Arra törekedtek, hogy választ adjanak a kérdésre: „Hogyan befolyásolja az öröklődés a viselkedést, és hogyan lép kölcsönhatásba a korai tapasztalatokkal?” Eredményeik egyértelművé tették, hogy a korai tapasztalatok, a környezeti kölcsönhatások és a tanulás megváltoztathatják egy kutya élethosszig tartó viselkedésmintáit.

Kis tapasztalat is képes nagy hatás gyakorlására

A Jackson Lab egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a kutyák életük első évében legalább három fontos fejlődési időszakon mennek keresztül. Ezek során a tapasztalatok hatással lehetnek későbbi teljesítményükre. Minden időszak különböző hosszúságú, de van némi átfedés közöttük. Az első időszak körülbelül az élet 3. napján kezdődik, és körülbelül a 16. napon ér véget. A 2. a szocializációs időszak, amely körülbelül 3 hetes kor körül kezdődik, és tart egészen addig, amíg a kölyök körülbelül 12–14 hetes nem lesz. A 3. szakasz 6, vagy esetleg 9 hónapos korig tart. Scott ezeket „kritikus időszakoknak” nevezte, és úgy határozta meg őket, mint „az élet egy különleges időszaka, amikor egy kis tapasztalat nagy hatással lesz a későbbi viselkedésre”.

A szocializációs időszak alatt a kutyák megtanulják, hogyan kell interakcióba lépni más kutyákkal, valamint ismeretlen emberekkel, és hogyan érezhetik magukat kényelmesen a környezetükben. Ezt segíti, hogy körülbelül 3 hetes korukban a kölyökkutyák alacsonyabb félelemszintet mutatnak, és nagyobb hajlamuk van megközelíteni egy idegen személyt. Ez fokozatosan csökken majd a korral. A 3. időszak során a kutyák megtanulják, hogyan kontrollálják a környezetüket, és hogyan igazítsák viselkedésüket a helyzet szükségleteihez.

A kölyökkutyás foglalkozások rövid története

Scott egyik alkalommal, amikor Stanley Corennel, a Psychology Today szerzőjével és a British Columbia Egyetem pszichológiaprofesszorával beszélgetett, kifejtette, hogy:

Minél fiatalabb az állat, amikor lehetőséget kap a tanulásra vagy a tapasztalásra, annál nagyobb a hatás.

Ian Dunbar, aki állatorvosi tudományokban és pszichológiában szerzett diplomát, 1981-ben bevezette a „kölyökkutyás osztályok” (puppy classes) fogalmát. (Ezeket néha „kölyökkutyás szocializációs osztályoknak” is nevezik.) Ezeknek az osztályoknak a lényege, hogy a kölyökkutyák különböző emberekkel és kutyákkal lépjenek interakcióba, és megtanuljanak néhány alapvető engedelmességi parancsot egy pozitív légkörben. A kutyákat általában attól az időponttól fogadják el ezekre a képzésekre, amikor a tenyésztőjük elengedi őket. (Általában körülbelül 8 hetes korukban.) Az ilyen kölyökkutyás osztályok nagyon népszerűvé váltak, és most már egyre több helyen elérhetők.

Egy új vizsgálat tölti be az űrt a korai engedelmességi tanfolyamok hatását illetően

A tudományos eredmények arra utalnak, hogy a korai tapasztalatok nagyon fontosak a kölyökkutyák viselkedésének fejlődésében. Sajnos a gondolat, hogy a nagyon fiatal kutyák formális engedelmességi vagy kölyökkutyás tanfolyamok során való képzésének vannak-e tartós előnyei a felnőtté válást követően, keveset tesztelt. Ezt az űrt egy viszonylag friss vizsgálat töltötte be.
A Tufts Egyetem Cummings Állatorvosi Iskolájának és a Connecticuti Salisburyben található Kutyakutató Központnak a tagjai így írtak: „A jelenlegi tanulmány célja a kölyökkutyák képzésének optimális időszakának a feltérképezése volt; tudni akartuk, hogy a képzés az első 3 hónapban jobb eredményeket hoz-e, mint a későbbi hónapokban.”

A felmérésben 641 gazda adott információt 1023 kutyáról. A kutyákat két csoportra osztották: 48%-uk részt vett kölyökkutyás képzésen, a többiek pedig nem.

Az eredmények

A főbb eredmények könnyen összefoglalhatók azzal, hogy nem voltak különbségek a későbbi viselkedési hatásokban az 1–3 hónapos, a 4 hónapos és az 5–6 hónapos korban kezdett kölyökkutyás képzések eredményei között. Azonban ha összehasonlítjuk azokat a kölyökkutyákat, akik bármilyen életkorban, a kutya életének első 6 hónapjában kezdték a képzést, azokkal, akik 6 hónapos kornál később kezdtek, akkor láthatjuk, hogy a korai képzés csökkentette a különböző negatív viselkedésminták kialakulásának valószínűségét a későbbi életben.

• 29%-kal csökkent az agresszív viselkedés megjelenésének valószínűsége.
• 40%-kal csökkent a romboló viselkedés megjelenésének valószínűsége.
• 36%-kal csökkent a kényszeres viselkedések valószínűsége.
• 32%-kal csökkent a túlzott ugatásra való hajlam.

Más szóval, ha egy kutyát 6 hónapos kora előtt kölyökkutyás képzésre visznek, az az eredmények alapján kedvező hatással van a kutya felnőttkorában megjelenő nem kívánt viselkedésminták csökkentésére.

Mikor hozzuk haza a kölyökkutyát?

Bár a kutatás fő fókusza nem ez volt, egy másodlagos megállapítás az lett, hogy a kutya tenyésztőtől vagy menhelyről való elhozatalának időszaka szintén fontos. A 12 hetes vagy fiatalabb kutyák esetében 35%-kal alacsonyabb valószínűséggel mutatták félelem vagy szorongás tüneteit felnőttkorukban, és 50%-kal alacsonyabb valószínűséggel mutattak romboló viselkedést azokkal összehasonlítva, akik egy későbbi életkorban érkeztek végső otthonukba.