Mi az elveszettkutya-szindróma? Íme minden, amit tudnod kell a problémáról

Bár az elveszettkutya-szindróma nem tudományos megnevezés, a kifejezés által takart tüneteket nagyon fontos komolyan venni.

Az elveszettkutya-szindróma arra a megváltozott viselkedésre utal, amelyet az eltűnt, majd sikeresen hazakerült ebek mutatnak az eseményt követően. Azok a kutyák, akik napokra vagy hetekre, akár évekre elkerülnek otthonról, hazatérésük után gyakran furcsán viselkednek, és időre van szükségük ahhoz, hogy ismét régi önmaguk legyenek. Az alábbiakban összegyűjtöttünk minden lényeges információt a problémával kapcsolatban.

Az elveszettkutya-szindróma kialakulását befolyásoló tényezők

Az, hogy egy kutyát mennyire visel meg az otthonától távol töltött idő, több tényezőtől is függ. Ezek megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban tisztán lássunk. Mérvadó többek között, hogy az állat mennyire került messze az otthonától, és útja során milyen impulzusok érték. Ezek összegzéséhez az alábbiakat kell megvizsgálnunk.

A kutya temperamentuma
Tapasztalatok szerint az alapvetően barátságos, extrovertált kutyák könnyebben vesznek egy ilyen akadályt. Mivel szívesen ismerkednek akár idegenekkel is, általában hamarabb megmenekülnek. A félénk, introvertált, szorongásra egyébként is hajlamos ebek nehezebb helyzetben vannak. Mivel eleve nem bíznak az idegenekben, a gazdi elvesztése komoly traumát okozhat a számukra. A félelem következtében hajlamosabbak messzire menekülni, és a befogásuk is komoly kihívást jelent.

Környezeti tényezők
Azt, hogy egy kutya hogyan éli meg az elveszését, nagyban befolyásolja az is, hogy hol történt az eset. A lakhelyéhez közeli terület nem idegen a számára, a helyismeret pedig a javára válik. Ugyanakkor ha az otthonától távol, esetleg egy, a megszokottól eltérő környezetben tűnik el (például egy városi kedvencnek kirándulás közben, egy erdőben veszik nyoma), valószínűleg sokkal jobban megijed.

A kutya eltűnésének körülményei
Fontos tényező még az, hogy a kutya milyen esemény következtében tűnt el. Ha „csak” kiszökött, nagyobb az esélye annak, hogy lelkileg nem terheli meg annyira az eset – feltéve, hogy útközben nem találkozik más állatokkal vagy emberekkel, akik nem barátságosan közelítenek felé. Az ijedség miatt eliszkolt ebek esetében már jó eséllyel alakul ki mélyebb trauma. A tűzijáték, petárda vagy egyéb, a kutya számára félelmetes jelenség okozta rettegés eleve rányomja a bélyegét a kedvenc lelkiállapotára. Ezt pedig csak tovább tetézi az, amikor a menekülés során egyszer csak rádöbben, hogy fogalma sincsen, hol van.

Hazakerült a kutya – mik az első teendők?

Ha egy elkóborolt, elszökött, elveszett kedvencet végre újra magához ölelhet a gazdi, a nagy örömben gyakran olyan alapvető fontosságú dolgokról feledkezik meg az ember, mint az, hogy orvoshoz vigye az állatot. Ez azonban nélkülözhetetlen egy ilyen helyzetben, hiszen nem tudhatjuk, hogy az eltűnése alatt találkozott-e más, esetlegesen beteg állattal, illetve szenvedett-e bármilyen sérülést, ami kezeletlenül komolyabb egészségügyi problémákhoz vezethet.

Ha állatorvos segítségével megbizonyosodtunk arról, hogy fizikailag rendben van a kutya, ideje rátérni a lelki és mentális vizsgálatra. Fontos megjegyezni, hogy sok eb a megkerülését követően még jó pár napig, vagy akár több hétig is szokatlanul viselkedhet. Előfordulhat, hogy bár jól képzett állatról van szó, nem engedelmeskedik a parancsoknak, vagy újra azt tapasztalod, hogy nem szobatiszta. Ez a legtöbb esetben annak köszönhető, hogy a távol töltött időben a kutya túlélési ösztönei felerősödtek, ami miatt a tanult viselkedések háttérbe szorulnak.

Hogyan segíthetsz a kedvencednek legyőzni az elveszettkutya-szindrómát?

Minden kutya más, ezért fontos, hogy a kedvenced temperamentumához és természetéhez igazodva tervezd meg a felépülés folyamatát. Az azonban minden eb esetében elmondható, hogy az első és legfontosabb teendő a biztonságos és nyugodt környezet kialakítása. Legyen kényelmes fekhelye, játéka és takarója – mind olyan tárgyak, amelyek illata ismerős, és nyugtatóan hat az állatra. Ha korábban már kennelhez szokott a kutya, a használata ilyenkor is javasolt.

Mivel a távol töltött idő során rengeteg inger érte az állatot, bármennyire is örülsz a jelenlétének, ne akard állandóan ölelgetni – kivéve persze, ha a kutya igényli ezt. A legtöbb eb ugyanis ilyenkor inkább szeretne egy kicsit egyedül lenni, és a saját tempójában megnyugodni. Ám ennek ellentéteként akár szeparációs szorongás is kialakulhat. Folyamatosan figyeld a kedvencedet, és ha úgy tapasztalod, hogy komolyabb lelki sérüléseket szenvedett, kérd szakember segítségét a rehabilitációban.