Uszkár fajtaleírás: egykori vízi vadászból vált kitűnő segítőkutyává

Kedves, barátságos jellem, rendkívüli intelligencia és többféle méret, mely által mindenki megtalálhatja magának az igazit. Mi mást is kívánhatnánk még az uszkároktól? Nem véletlen, hogy az egyik legnépszerűbb fajta.

Az uszkárokról a legtöbb embernek bohókás fazonra nyírt, elegáns kutyák jutnak az eszébe. Ezek az ebek azonban sokkal többek a külcsínnél. A világ egyik legokosabb fajtájaként tartják számon, rendkívül jó vadászkutya, aki vízi apportírozásra lett tenyésztve. Emellett büszke és energikus eb, aki közel sem az a divatkutya, amit számos film közvetít róla. Többféle méretben is létezik, standardjuk azonban (a méretektől eltekintve) ugyanaz. Észak-Amerikában és a Nagy Britanniában három (toy, standard, miniatűr), más országokban – ahogyan hazánkban is – négy típus között teszünk különbséget. A toy, a törpe, a közepes és az óriás uszkár méreteiken kívül másban nem igazán térnek el egymástól.

Eredete

Az uszkár pontos eredetéről nem sokat tudunk. Habár hivatalosan francia fajtának tekintik, valószínűleg eredeti származási helye Németország. Egyesek szerint már az ókori rómaiak és görögök is tenyésztették. Erre utaló jelek lehetnek a jellegzetesen oroszlán fazonra nyírt, göndör szőrű ebek ábrázolásai. Az uszkár egyik feltehető őse a ma már igen ritka francia vadászkutya, a barbet. Angliában az 1500-as években vadászkutyaként, Oroszországban és Németországban vízivadak apportírozására használták őket. A feladatra kiválóan alkalmassá tette őket atletikus termetük és energikus jellemük.

Az uszkárok a mai napig nagyon szeretnek apportírozni, ez nem veszett ki belőlük az idők során. Franciaországban őrző-védő feladatokat is elláttak az óriás uszkárok, ez a hajlam azonban már szinte teljesen kikopott a fajta jelleméből. Egyes források szerint a napóleoni háborúkban ezek a kutyák gyakran kísérték gazdáikat a hadjáratokba. Mások szerint az uszkárok a vándorkomédiásokkal jártak faluról falura, különböző vásárokba, ahol mutatványokkal, trükkökkel kápráztatták el a közönséget. Cirkuszi kutyaként a mai napig sokszor láthatunk uszkárokat.

A fajta bája és elegáns megjelenése a művészeket is magával ragadta. A 16. században az uszkár Botticelli, a 17. században Rembrandt kedvelt modellje volt. De Goethe Faustjában, Thomas Mann és Beethoven feljegyzéseiben is találhatók említések a fajtáról.

A német pudel szó utal az uszkár egykori munkájára, ugyanis ez vízben való loccsanást is jelenti. Az angolszász országokban french poodle néven vált ismertté, hazánkban is francia pudliként emlegették egészen a harmincas évekig. Ekkor jegyezte be az uszkárt hivatalosan az FCI, és ekkor született megegyezés arról, hogy francia fajtának tekintik. Franciául Caniche-nek hívják vagy kacsa kutyaként is emlegetik.

Az uszkár az évek során vadászkutyából, vízi apportírozóból családi kedvenccé, társasági ebbé változott. Világszerte rendkívül népszerűvé vált, az egyik legközkedveltebb fajták egyike.

Fajtastandard

Az uszkár az FCI IX. fajtacsoportjába sorolandó, a társasági kutyákhoz. Megjelenése elegáns, járása könnyed, légies. Feje kissé elkeskenyedő, egyenes vonalú, a testtel arányos. Füle hosszú, lelógó, a pofához simuló, valamint lekerekített végű, rajta hullámos szőrzettel. Orrtükre fekete vagy barna. Fogazata erős, teljes ollós harapása van. Szeme mandulavágású, fekete vagy sötétbarna. Tekintete élénk, tüzes. Háta egyenes, végtagjai párhuzamosak. Farka magasan tűzött. Szőrzete göndör vagy zsinóros. Az előbbi finom tapintású, rugalmas és sűrű, egyenletes hosszúságú fürtöket alkot. A zsinóros szőrzet gyapjas szerkezetű, finom, dús, jellegzetes zsinórokat alkot. Ezek legalább 20 centiméteresek. Színe lehet fekete, fehér, barna, ezüst vagy fawn. Utóbbi a halvány őzbarnától (fawn) a vörösesbarnáig (red fawn) terjedhet, lehet akár narancsosbarna (apricot) is.

Az óriás uszkár marmagassága 45-60 cm, testtömege 20-35 kg. A közép uszkár 35-45 cm és 8-10 kg. A törpe uszkár 28-35 cm és 3-5 kg. A toy uszkár 28 cm alatti marmagasságú, 3-4 kg. Ezen kutyák mindegyike kicsinyített vagy nagyított mása a tőle méretben eltérő fajtatársának. A kisebb egyedeknek mellőznie kell a törpejelleget, esetleg tarkóbúbuk lehet kevésbé hangsúlyos. Az uszkár várható élettartama mérettől függően 11-15 év.

Jelleme

Az uszkár igen mókás, barátságos kutya, aki imád gazdája kedvére tenni. Rendkívüli intelligenciájával nincs is nehéz dolga, ha valakit le akar nyűgözni. Sokan a világ egyik legokosabb fajtájának tartják és kétség kívül igen gyorsan tanul. Nem véletlen, hogy régen a szórakoztatóipar négylábú sztárja volt. Az uszkárok még sok helyen ma is a cirkuszok állandó fellépői, gyorsjárású eszüknek és atletikus alkatuknak köszönhetően. Ideális családi kedvenc, múltjából adódóan szeret apportírozni, mozogni, sportolni.

A gyerekekkel is jól kijön, remek játszótárs. Érzékeny, életvidám kutya, aki szereti, ha sokat foglalkoznak vele. Szívesen produkálja magát, szerepel, ezzel pedig nagyon jó szórakozást nyújt a család számára. Nem agresszív, könnyen kezelhető és szófogadó kedvenc, aki mellett nem lehet unatkozni. Gyakran alkalmaznak uszkárt terápiás vagy segítőkutyának, mivel nagyon emberközpontú és barátságos jellem. Hazánkban MissLike, a kis uszkár lett az ország első mentálhigiénés segítőkutyája, aki előre képes jelezni gazdája rohamait.

Ideális környezet

A kisebb termetű uszkároknak értelemszerűen kisebb hely, lakás is megfelelő, míg óriás társaik inkább kertes házban érzik jól magukat. Energikus, aktív jellemük azonban mérettől független. Mindannyian szeretnek sétálni, mozogni és a kutyás sportokban, például az agility-ben vagy a dog dancingben is remekelnek. Egy uszkár kiváló játszótársa lehet a gyerekeknek, de idősek számára is nagyszerű társ.

Ápolás

Az uszkár szőre rendszeres ápolást igényel, mindennapi fésüléssel. Mivel nem vedlik, folyamatosan nő a szőre, mint az emberek haja. Ezért gyakran kell kozmetikázni, illetve fürdetni is rendszeresen szükséges. Sokan azt hiszik, a jellegzetes uszkár fazont csak azért találták ki, hogy mókásnak tűnjön az állat. Pedig ez nem így van. A jellegzetes oroszlán fazont azért találták ki régen, hogy a kutya testének első felén lévő szőr segítse az ebet az úszásban a vízi apportírozás során, illetve melegítse a létfontosságú szerveit, miközben a végtagokat szabaddá tették. Az állat farkán és a lábfejeken lévő pomponok pedig védték az ízületeket a hidegtől. A gazdák már számos fazon közül választhatnak, de a hobbi kutyákat gyakran egyenletes rövid szőrrel tartják. Karmaikat, ha szükséges vágni kell, füleiket és szemeiket pedig mindig tisztán tartani.

Gyakori egészségügyi problémák

Az uszkár általánosságban egészséges fajta, de van néhány betegség, ami előfordulhat nála. Ilyen például a főként nagytestű kutyákat érintő diszplázia vagy a kisebb méretűeknél patellaficam. Emellett kialakulhatnak a fajtánál különböző szembetegségek és epilepszia is. Fontos, hogy mindig felelős tenyésztőtől vásárolj, aki különböző szűrésekkel garantálja, hogy kiskutyád egészséges és jó idegrendszerű társ lesz hosszú éveken át.

(Felhasznált források: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., Dr. Király Klára: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarátoknak, David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Paul McGreevy: Kutyák, Szinák János – Veress István: Kutyakalauz)

(Képek: Getty Images Hungary)