Tibeti spániel fajtaleírás: a különleges öleb, aki szerzetesek imamalmait hajtotta

A tibeti spániel kitűnő társasági kutya. Kedves, ragaszkodó jellemét már a tibeti szerzetesek is nagyra becsülték. De nemcsak a szerető társ szerepét töltötte be, hanem egyéb különleges feladatai is voltak.

A tibeti spániel egy könnyen alkalmazkodó kiskutya, mivel azonban rendkívül ragaszkodó társ, a magányt rosszul viseli. Érzékeny eb, aki könnyen idomul gazdája hangulatához, ha pedig nem kapja meg a kellő figyelmet, hajlamos egyéb módokon magára terelni a reflektorfényt.

Eredete

Úgy vélik, a tibeti spániel legalább háromezer éves fajta, hiszen már időszámításunk előtt 1100-ban is felbukkan hasonló eb művészeti alkotásokon. A Tibetből származó kiskutyát szerzetesek tenyésztették ki, egyes források szerint közeli rokonságban áll a pekingi palotakutyával, a lhasa apsóval és vélhetően a mopsz és a japán spániel is az ősei között lehet. A spániel elnevezés azonban megtévesztő, hiszen a legtöbb spániel vadászkutya, ő azonban egyáltalán nem az. A név feltehetően a francia epagnuel szóból ered, ami ma már spanyolt jelent, régebben viszont kistestű ölebre, szobakutyára utaltak a kifejezéssel.

A tibeti szerzetesek nagy becsben tartották a tibeti spánielt. Többek között az oroszlánkutyának tartott tibeti spánielt (ide sorolható még a si-cu, a tibeti masztiff vagy a pekingi palotakutya is) számos célra használták a kolostorokban.

A tibeti spániel elsősorban társasági ölebként funkcionált, aki nem mellesleg ágymelegítőként is jó szolgálatot tett. Meditálás közben gyakran pihent a szerzetesek ölében. Emellett őrkutyának is kiváló volt. A kolostor falán ülve azonnal ugatással jelezte, ha betolakodót észlelt. Az egyik legkülönlegesebb feladata pedig az imamalmok hajtása volt.

George G. Harrap: Champion Dogs of the World (1967) című könyvében így ír a tibeti spánielről:

Beszámolók arról tanúskodnak, hogy e faja még mindig az imamalmát hajtja a tibetieknek, akik a fizikai erőkifejtés kellemetlensége nélkül szeretnék elérni az istenfélő életmód jutalmát.”

A tibeti spániel másik különlegessége, hogy régen sosem adták el őket, csupán ajándékozták. Kínai vezetők és más buddhista országok kaptak a nagyra becsült kiskutyából. Úgy vélik, Európába orvos misszionáriusok által került be, de egyes feltételezések szerint lehet, hogy már jóval korábban a kontinensre került, és ő a papillon egyik felmenője. Az első, hivatalosan is elismert európai alom 1895-ben született Nagy-Britanniában. Azonban a második világháború jelentősen visszaszorította tenyésztését, és újra Tibetből kellett importálni az ebeket. Azonban miután a kínaiak elfoglalták Tibetet, a fajta képviselőinek száma sajnos jelentősen megcsappant hazájában is. Mára már rendeződött az állomány, azonban a tibeti spániel kedves és ragaszkodó természete ellenére még mindig nem túl népszerű fajta. Ez azonban előnyére is válhat, hiszen így nem esik a túltenyésztés áldozatává, mint oly sok fajtársa.

Fajtastandard

A kicsi és eleven tibeti spániel igazi társasági kutya. Vidám, de egyben nyugodt jellem. Feje könnyedén domborodó, közepesen széles, ráncoktól mentes. Szemei sötétbarnák, közepesen nagyok, oválisak. Fülei lelógók, magasan tűzöttek. Fogazatára enyhe bulldogharapás jellemző. Orra fekete, a túl rövid orr hibának számít. Mellső lábai enyhén íveltek, a hátsók hátulról nézve egyenesek. Mancsai közepes nagyságúak, rövid szőrrel fedettek. Farka hátára fordul, magasan tűzött és dús szőrzettel rendelkezik. Bundája kétrétegű, sűrű, sima, közepesen hosszú. Főleg a kanoknál jellemző a nyak tájékán a sörényes megjelenés. A tibeti spánielnél minden szín és színkombináció megengedett. Marmagassága körülbelül 25 cm, testsúlya 4-6 kg. Várható élettartama 12-14 év.

Jelleme

A hűséges, szeretetteljes és ragaszkodó tibeti spániel vérbeli társasági kutya. Mindig szeret gazdája közelében lenni, az egyedüllétet és a figyelmen kívül hagyást pedig nehezen viseli. Igényli a törődést és a foglalkozást, ha pedig ezt nem kapja meg, ugatással igyekszik felhívni magára a figyelmet. Nagyon érzékeny fajta, könnyen átveszi gazdája hangulatát. Idegenekkel szemben tartózkodó, rögtön családja tudtára adja, ha valaki megközelíti a portát. Nem véletlenül használták erre a célra is a kolostorokban. Fajtársaival és gyerekekkel jól kijön, kellemes játszótárs. Egy megfelelő idegrendszerű tibeti spániel agressziótól teljes mértékben mentes. A vele való együttélés komplikáció nélküli. Ez a szerető, vidám kiskutya bearanyozza családja mindennapjait, de olykor hajlamos lehet önfejűségre is. Igazi öleb, aki szívesen pihen a kanapén vagy gazdája ölében.

Nevelése során fontos a következetesség, hiszen hajlamos lehet megmakacsolni magát. Képzése mindig pozitív megerősítéssel történjen, hiszen nagyon érzékeny eb. Ha a nevelés így zajlik, gyorsan tanul, mivel igen intelligens. Szívesen játszik, akár kutyás sportokban is kipróbálja magát, de a kanapén való pihenés is közel áll a szívéhez.

Ideális környezet

A tibeti spániel könnyen alkalmazkodik a különböző életmódokhoz. Kinti-benti tartással jól érzi magát kertes házban is, de lakásban is boldogan él. Mozgásigénye átlagos, napi többszöri sétára van szüksége. Idősebbek és gyerekek számára is ideális társ, játszópajtás. Mivel nagyon ragaszkodó, rosszul viseli a magányt, és ilyenkor hajlamos ugatásra. Ezért olyan családba ajánlott, ahol sok időt tud az emberekkel tölteni.

Ápolás

Bundájára jellemző a nagyobb mennyiségű vedlés, azonban ezen kívül szőre karbantartása nem túl nagy kihívás a gazdinak. A gubancolódás elkerülése érdekében érdemes napi egy alkalommal vagy hetente többször kifésülni sűrű bundáját. Különösen a fülek mögött és a nyak tájékán fordíts erre kiemelt figyelmet, itt ugyanis könnyebben filcesedik szőr. Emellett ügyelni kell a fülek és a szemek tisztán tartására. A karmokat ajánlott rövidebbre vágni, ha azok túl hosszúra nőnének.

Gyakori egészségügyi problémák

A tibeti spániel egészséges fajtának mondható, azonban ahogy más ebeknek, így neki is vannak olykor problémái. Ilyen például a kistestű kutyákra jellemző patellaficam. Emellett különböző szembetegségek is kialakulhatnak nála, mint például a cseresznyeszem vagy a progresszív retina-atrófia, ami a retina elhalásáért felelős. Az örökletes betegségek elkerülésére a felelős tenyésztők szűréseket végeztetnek el kutyáikon.

(Felhasznált források: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák, Joan Palmer: Tanácsadó kézikönyv kis testű kutya választásához)

(Képek: Getty Images Hungary)