Szakállas collie fajtaleírás: egyesek szerint magyar pásztorkutyák vére csörgedezik ereiben

A lelkes, vidám és munkaszerető szakállas collie régen majdnem teljesen eltűnt, azonban néhány kutyabarátnak köszönhetően ma is élvezhetjük nagyszerű természetét.

A bearded (magyarul szakállas) collie fajtát Skóciában tenyésztették ki juhok és szarvasmarhák terelésére. Dús bundájának köszönhetően bármilyen időjárásban és terepen képes dolgozni. Manapság családi társként, kiállítási kutyaként vagy dolgozó juhászkutyaként is megállja a helyét.

Eredete

Az eredetileg felföldi collie és hegyi collie néven ismert szakállas collie évszázadokon át a Skót Felföldön kereste kenyerét mint strapabíró terelő- és hajtókutya. A pásztorok igen nagyra értékeltek azért, mert képes egy ilyen nehéz munkát elvégezni Skócia zord éghajlatán és dombos terepén. A szakállas collie-tól azt várták, hogy segítsen a szarvasmarhák felügyeletében a legelőn, és a piacra terelje az állományt.

Az eredetével kapcsolatban több elképzelés is született. Valamikor azt hitték, hogy a szakállas collie egy ősi fajta, a Krisztus előtti első században alakult ki. Manapság az uralkodó elmélet az, hogy a fajta közép-európai állományból származik, nevezetesen a lengyel alföldi juhászkutyákból és a komondorokból, akiket az 1500-as években vittek Skóciába. Mint a legtöbb fajta esetében, amelyet pásztorok évszázadokkal ezelőtt alkalmaztak, a szakállas collie pontos eredetéről sem születtek feljegyzések.

Az 1700-as évek festményein már feltűnnek a fajtára hasonlító ebek. Az olyan mesterek, mint Joshua Reynolds és Thomas Gainsborough olykor szakállas collie-kat is ábrázoltak képeiken. Ez arra utal, hogy valahol az alázatos pásztorkutya az előkelő társaságok divatos „kiegészítőjévé” vált.

Az 1800-as évek elején a szakállas collie már egyre jobban kezdett hasonlítani viselkedésében és megjelenésében is a ma élő egyedekre. A viktoriánus időkben népszerűek voltak a skót kiállításokon, de az első világháború megtizedelte a szakállas collie és más népszerű fajták populációját. Szerencsére Nagy-Britannia elkötelezett tenyésztői újjáépítették a populációt. Ugyanis 1944-ben G. Olive Willison elkezdte felkutatni a kihalóban lévő fajta egyedeit, miután véletlenül hozzákerült egy feltehetően szakállas collie kölyök. Ő shetlandi juhászkutyát kapott volna, a csomagban azonban egy elsőre keveréknek vélt szakállas collie bujkált. A nőnek azonban annyira megtetszett az eb, hogy elkezdett foglalkozni a fajta tenyésztésével. Később erről másokat is meggyőzött, és a szakállas collie újra népszerű lett.

A második világháború után a fajta megjelent a kutyakiállításokon is, immáron végleges formájában. A show-vonal azonban egy ideig ártalmas volt a fajtára nézve, ugyanis sokan csak a küllemére koncentráltak, ami a jellem rovására ment. A szakállas collie-k egy része így túlságosan félénkké és idegessé vált. Szerencsére mára rendeződött a helyzet, és mind a küllemet mind a jellemet is szem előtt tartják a felelős tenyésztők.

Fajtastandard

A szakállas collie egy mozgékony, hosszú és vékony testalkatú pásztorkutya. Mozgása szabad, élénk, tekintete éber és figyelő. Koponyája lapos és széles, orrtükre fekete, egyes színváltozatoknál lehet barna. Szemei egymástól kissé távol ülnek, nagyok. Fülei magasan tűzöttek, közepesen nagyok, lelógók, és hosszú szőrzet fedi őket. Nyaka hosszú, izmos, könnyeden hajlított. Mellkasa mély és hosszú. Törzse téglalap alakú, háta egyenes, ágyéka erős.. Mellső végtagjai egyenesek, jó csontozatúak, szőrrel dúsan borítottak. Hátsó lábai izmosak. Mancsai oválisak, ujjai íveltek és zártak, talppárnái vastagok. Farka közepesen hosszú, mélyen tűzött, hegye kissé visszahajlított.

Szőrzete kettős, aljszőrzete lágy és dús, a fedőszőr kemény, erős és sima. Nem gyapjas és nem is göndör. Színe lehet palaszürke, rőtes-sárga, a szürke minden árnyalata, barna és homokszín is. Gyakran fehér jegyek is tarkítják a bundát. Marmagassága nemtől függően 51-56 cm, testsúlya körülbelül 18-25 kg. Várható élettartama 15 év.

Jelleme

Amikor valaki egy szakállas collie-t jellemez, a leggyakrabban használt jelző a lelkesedés. Ugyanis ez a kutya mindenekfelett lelkes, szívós, aktív, energikus, vidám jellem, aki igen megbízható is. Úgy tartják, hogy Skóciában a sűrű aljnövényzetben dolgozó szakállas collie-k felugráltak, hogy lássák, hol vannak a birkák, és ha makacs egyedekkel találkoztak, ugattak és ugráltak előtte, hogy megmozduljanak. Bármi is legyen a helyzet, a szakállas collie-k állandóan csóváló farokkal és vidám, bohókás hozzáállással élik életüket. Szeretnek feladatot kapni, és egyes kutyás sportokban is jól teljesítenek (például agility vagy terelés).

Ennek ellenére nem mindenkinek való a fajta. Rendkívül intelligens, aktív és találékony. Nagyon önálló, hiszen eredeti munkájához ez elengedhetetlen. Azonban ez hátrány is lehet, amikor éppen úgy dönt, hogy megmakacsolja magát. Tapasztalt és energikus ember kell ahhoz, hogy lépést tartson vele. Az engedelmességi képzés elengedhetetlen, ha rendet és fegyelmet akarsz teremteni kutyád életében. Tedd szórakoztatóvá a tanulást, és tanítsd pozitív megerősítéses technikákkal, például jutalomfalatokkal, játékkal és sok dicsérettel. A szakállas collie társaságkedvelő, és minden családi tevékenységbe be kell vonni.

Pásztorkutya lévén a fajta éber, jó őr- és jelzőkutya, ugatva tudatja, hogy valaki megérkezett. Azt is ugatva mondja el, hogy boldog vagy izgatott, esetleg unatkozik vagy figyelmet szeretne. Ezért érdemes már fiatal korban megtanítani arra, hogy az ugatás egyes esetekben nem kívánatos.

Ideális környezet

Egy unatkozó kutya igen sok energiát tud arra fordítani, hogy gazdája számára nemkívánatos viselkedést tanúsítson. Ezért mindig biztosítani kell számára a megfelelő mennyiségű mozgást, lehetőleg póráz nélkül, biztonságos helyen. De éles eszét is rendszeresen próbára kell tenni annak érdekében, hogy kellőképpen kimerüljön, és kiegyensúlyozott kedvenc legyen.

A szakállas collie gyerekekkel kiválóan viselkedik; magas energiaszintje aktív játszótárssá teszi, aki órákat töltenek futással és játékkal. Mindazonáltal a nagy viháncolás közben mindig felügyelni kell egy felnőttnek, hogy elkerüljék az esetleges sérülést. Más kutyákkal általában jól kijön, de a macskákat hajlamos lehet megkergetni. Így fontos velük az alapos és biztonságos összeszoktatás. A fajta jól alkalmazkodik a városi környezethez, de nagy területen érzi jól magát, és mindenképp biztonságos kerítés szükséges tartásához.

Ápolás

Azoknak, akik ilyen kutyával élnek, élvezniük kell, vagy legalábbis időt kell szánniuk a hosszú szőr fésülésére. Ezt heti több alkalommal, de legjobb, ha minden nap el kell végezni. Fésülés előtt érdemes a bundát némi vízzel vagy szőrkondicionálóval bespriccelni. A vedlési időszakokban a napi fésülés elengedhetetlen. Ellenkező esetben a bunda gubancos lesz és összeáll. Emellett hajlandónak kell lenniük megküzdeni a szakállal, amelyből minden ivás után víz csöpög, és a szőrös lábakkal, amelyek könnyen koszolódnak, sárosak lesznek és összeszedik az aljnövényzetet minden kültéri tevékenység során. A dús bundát gyakran alaposan át kell vizsgálni, ugyanis könnyen megbújnak benne a paraziták. A szemek és a fülek tisztaságára is mindig ügyelni kell.

Gyakori egészségügyi problémák

A szakállas collie-ra nem jellemző, hogy genetikai problémákkal születne, azonban a diszplázia nála is előfordulhat. Emellett felléphet allergia, illetve kialakulhatnak különböző szembetegségek. Néhány egyednél előfordul, hogy rosszul reagál egyes szívférgesség elleni készítményekre.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Paul McGreevy: Kutyák)