Sussexi spániel fajtaleírás: az egyetlen spániel, aki jellegzetes kaffogással jelez a vadásznak

A hétköznapokban ragaszkodó és védelmező kutya, a vadászatokon pedig remek társa az embernek. Kifejezetten ritka ez a hosszú testű, alacsony spániel, pedig munkakutyaként, kiállítási ebként és családi kedvencként is helyt tud állni.

A sussexi spániel a legalacsonyabb vadászatra tenyésztett spániel. Teste is valamivel hosszabb, mint rokonainak. Különlegessége azonban abban rejlik, hogy jellegzetes kaffogó hanggal tudatja a vadásszal, hogy éppen mi történik. Ez egyesek szerint azért alakult ki nála, mert véreb felmenőkkel is büszkélkedhet. A hétköznapokban a sussexi spániel a fontosabb eseményeket ugyanígy jelzi gazdájának, ám nem ugat meg minden apró-cseprő történést. Habár rengeteg jó tulajdonsága van, sajnos igen ritka fajta, 2018-ban 34 kölyköt regisztráltak belőle hazájában, Angliában.

Eredete

A sussexi spániel az 1800-as években jött létre az Egyesült Királyságban. Kialakulása Augustus Elliott Fuller sussexi földbirtokos nevéhez fűződik, aki 50 éven át tenyésztette a fajtát. Elsősorban munkakutyaként, vadászatra alkalmazta őket hatalmas, Rosehill nevű birtokán. A fajta mai formáját Moses Woollandnek és Campbell Newingtonnak köszönheti. Woolland 1882-ben szerezte meg első sussexi spánieljeit, és kutyái nagyon hasonlítottak a mai ebekhez. Sikeresen tenyésztett show és munkavonalú spánieleket egyaránt. Campbell Newington 1887-ben kezdett bele a fajta tenyésztésébe, és kutyái hasonlóak voltak Woolland ebeihez. Ekkortájt írták meg a fajtaszabványt is. Woolland halála után Newington egyedül próbálta megőrizni a sussexi spánielt, majd J. E. Kerr is érdeklődni kezdett a fajta iránt, és újabb almok születtek.

Az első világháború után azonban csökkent a fajtaállomány. 1945-re csak 7 ismert sussexi spániel maradt. A fajta fennmaradása elsősorban Joy Freer erőfeszítéseinek köszönhető, aki 60 éven át tenyésztette és tökéletesítette állományát. Ma világszerte ritkának mondható a fajta, az Egyesült Királyságban 2018-ban összesen 34 kölyköt regisztráltak csupán.

Fajtastandard

A sussexi spániel testfelépítése erős és tömör. Eleven, élénk és aktív kutya, akinek jellegzetes, kifejezetten riszáló mozgása van, ami nem hasonló egyetlen más spánielhez sem. Feje arányos nagyságú. Koponyája széles, mérsékelt hajlatot mutat egyik fültől a másikig. Nem lapos, nem alma formájú, közepén egy kis benyomódás van. Stopja jól kifejezett, ahogy nyakszirtje is. Orrnyílásai jól fejlettek, májszínűek. Szemei nagyok, mogyorószínűek. Tekintete barátságos. Fülei vastagak, nagyok, karéj formájúak, mérsékelten mélyen tűzöttek, de a szemvonal fölött. A fej mellett lógnak, a szőr rajtuk finom, hullámos, de nem túl bőséges. Harapása ollós, szája erős. Nyaka hosszú, erős, nincs túl sok lebernyeg, de jól kifejezett a gallér.

A végtagok rövidek, erősek és mérsékelten zászlósak. Mancsai kerekdedek, jól párnázottak, az ujjak köze jól szőrözött. Mellkasa mély, jól fejlett; háta és ágyéka izmos. Farka mélyen tűzött, nem a hátvonal felett hordott. Könnyed, szabad mozgású, jól szőrözött, de nem zászlós. Szőrzete bőséges, sima, nem göndörödő. Bőséges aljszőrzettel ellátott, így ellenáll az időjárás viszontagságainak. Színe mély aranyló májbarna, a végtagokon aranyszínbe hajlik. Marmagassága 38-40 cm. A kanok testsúlya körülbelül 20 kg, a szukáké 18. Várható élettartama 12-15 év.

Jelleme

Szeretetteljes és hűséges társ, aki családi kedvencként is megállja a helyét. Nagyon kötődik gazdájához, szinte mindig a nyomában van, egy igazi négylábú társ. Más kutyákkal is jellemzően könnyen megtalálja a közös hangot, ahogyan a gyerekekkel is. Igényli a figyelmet és érzékeny gazdája hangulatváltozásaira, ha pedig nem törődnek vele, letargikussá, szorongóvá és destruktívvá válhat. Emberszerető, különösen akkor, ha saját családjáról van szó. Hajlamos védelmezni őket, és más ebekkel olykor dominánsan viselkedni, ezért a megfelelő és korai szocializáció esetében is elengedhetetlen, különben túlzásba is eshet. Bár nem kiemelkedően magas az energiaszintje, kutyás sportokban is jól teljesít, például az agilityben, de az úszást is kedveli.

Kiképzése megértést, türelmet és egy csipetnyi humort igényel, ugyanis a sussexi spániel hajlamos olykor megmakacsolni magát. Ennek ellenére intelligens, de szívesebben cselekszi csak azt, aminek értelmét látja. Jelzőkutyának is nagyszerű, ugyanis ugatással tudatja gazdájával, hogy valami történik a porta körül.

Ideális környezet

A sussexi spániel legjobban egy vidéki kertes házban érzi magát, de a városi élet is lehet neki való, ha gyakran járhat sétálni. Az esetleges túlzott ugatásnak érdemes minél korábban gátat szabni, különben nem lesz jó a viszony a szomszédokkal. Mivel nagyon kötődik gazdájához, nehezen viseli a magányt, ezért nem ajánlott hosszú órákra magára hagyni. Más kutyákkal és gyerekekkel jellemzően jól kijön. Mozgásigénye átlagos, nem szükséges vele hosszú órákat kocogni, de ne feledjük, hogy ő egy vadászkutya, aki ennek megfelelően aktív és élénk, még ha első pillantásra kicsit lomhának is tűnhet. Imád úszni és olyan kutyás sportokban részt venni, mint például az agility. Autós túrákhoz is kiváló társ, mivel könnyen alkalmazkodik különböző élethelyzetekhez.

Ápolás

Heti egy-két alkalommal érdemes átfésülni bundáját, hogy ne gubancolódjon össze. Szőrzetét nem szükséges vágni, azonban a talppárnák közötti szőrt rövidebbre kell időnként nyírni. Fülei tisztaságára nagy gondot kell fordítani, ugyanis lelógnak és szőrösek, ami tökéletes táptalajt biztosít a baktériumoknak. Karmait vágni kell, ha túl hosszúra nőnének.

Gyakori egészségügyi problémák

A sussexi spánielre leginkább a tipikusan spánielekre jellemző egészségügyi problémák jellemzőek. Előfordulhat nála csípőízületi diszplázia, szívproblémák, olykor gerincbetegségek. A vemhes szukáknak gyakran császármetszésre van szükségük.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák)