Skye terrier fajtaleírás: az egyik legritkább és leghűségesebb terrier, akit a kihalás fenyeget

Bájos megjelenése, hosszú, elegáns tincsei és magasságánál több mint kétszer hosszabb teste sokak számára egy ölebet sejtet, de nem is tévedhetnénk ennél nagyobbat. A skye terrier ugyanis egy vérbeli vadász, akit ma már ugyan ritkán használnak rágcsálóirtásra és rókavadászatra, jellemében ez igencsak meglátszik.

A skye terrier különleges egyéniség. Gazdájával szemben ragaszkodó és hűséges, ezt bizonyítja Greyfriars Bobby története is, akit a világ egyik leghűségesebb kutyájának tartanak, ugyanis 14 éven át őrizte gazdája sírját. És történetesen skye terrier volt. A fajta azonban idegenekkel szemben már közel sem ilyen kenyérre kenhető, és könnyen harcba száll, ha kekeckednek vele.

Eredete

A fajta a Skye-szigetről kapta nevét, ami Skócia északnyugati partjainál fekszik és a Belső-Hebridák szigetcsoport legnagyobbika. A skye terriert a legrégebbi terrierként emlegetik, ugyanis ősei eredete egészen a 14. századig nyúlik vissza. Terrierekre mindig is nagy szükség volt, hiszen a kártevők igencsak megkeserítették az emberek életét. A tüzes és bátor kutyák azonban megoldották számukra ezt a problémát.

A fajta pontos eredetét homály fedi, de egy történet szerint a spanyol armada bukása után (16. századi spanyol-angol csata) a hátramaradt hosszú szőrű ebek keveredtek a helyi terrierekkel. Utódaik pedig hosszú testű és szőrű ebek lettek. A történetben kételkedők viszont azt állítják, hogy esélytelen volt, hogy ezek a kutyák életben maradjanak a csata után. De Raasay szigetén, ami közvetlen a Skye mellett található, néhány túlélő letelepedett, így volt némi esély arra, hogy néhány kutya is velük volt.

VI. Eduárd angol király udvari orvosa (16. század) így írt egy kutyáról, aki feltehetően skye terrier lehetett: „sem pofája, sem teste nem látszik a hosszú szőrzetétől…”

Az első hiteles forrás a fajtáról azonban az English Dogges című könyvben található, ami 1570-ben jelent meg. Ebben leírták az összes akkor népszerű angol kutyafajtát, melyek főként a királyi udvarban fordultak meg. Viktória királynő megalapította a Windsor-tenyészetet, mely többek között a skye terriereknek is otthont adott.

De fajta több volt mint az előkelők kedvence. Borz-, nyest- és rókavadászatra is használták, akik ellen eredményesen küzdött. Erős állkapcsa, fogazata, rövid és erős lábai, valamint tüzes természete voltak ebben segítségére.

A skye terriereket a Skóciában híres MacDonald klánhoz is gyakran kötik, Lady MacDonald minden bizonnyal tenyésztette a fajtát, aminek az armadale-i kastély adott otthont. 2013-ban a Skye Terrier Club tagjai és rajongói egy gyönyörű szobrot állítottak fel a kastély területén a fajta tiszteletére.

A skye terrier a 19. században volt a legnépszerűbb, akkoriban rengetegen tenyésztették a fajtát. Mára azonban igencsak megcsappant állománya, a kétezres évek elején veszélyeztetett fajtává minősítette az Angol Kennel Klub, miután 2005-ben csupán 30 skye terrier született az országban. A fajta kedvelői attól tartanak, hogy néhány évtizeden belül teljesen eltűnik ez az értékes terrier.

A leghűségesebb terrier

Greyfriars Bobby történetéről korábban már mi is beszámoltunk. 1855 májusán látta meg a napvilágot Edinburgh-ban. Ő egy skye terrier volt és rendőr gazdájával, John Gray-el minden nap együtt figyelte az utcákat. Szerdánként együtt mentek a vásárba, majd a délután egy órát jelző ágyúdörrenést követően ebédelni indultak egy vendéglőbe. Itt Bobby mindig kapott egy süteményt, amit jóízűen el is fogyasztott. A kutya és gazdája elválaszthatatlanok voltak, mindent együtt csináltak. A sors azonban csak két évet adott a nagyszerű párosnak, ugyanis John Gray tuberkulózisban életét vesztette. A Greyfriars Kirkyard temetőben helyezték végső nyugalomra. És bár kutyáknak tilos volt a belépés, Bobby besurrant, és egészen 14 éven át nem hagyta magára gazdáját. A szokásos napokon elment a megérdemelt süteményéért, de mindig visszament a sírhoz. A helyiek csodájára jártak és gondoskodtak róla, míg nem Bobby 14 évvel később gazdája után ment a túlvilágra. Tiszteletére a brit uralkodói család 1981-ben egy sírkövet avatott fel, 1983-ban pedig egy szökőkutat, illetve egy őt ábrázoló szobrot is átadtak, ami a mai napig a turisták és a helyiek kedvence.

Fajtastandard

A skye terrier egy kistestű terrier, az egyik legrégebbi skót kutyafajta. Teste hosszú, ahogyan szőrzete is, mozgása könnyed. Feje hosszú, fangja erős. Orrtükre fekete. Fülei lehetnek felállók vagy előrehajlók. Harapása ollós. Szemei közepesen nagyok, sötétbarnák, egymáshoz közel ülnek. Nyaka hosszú, enyhén ívelt. Mellkasa mély, végtagjai rövidek, izmosak. Mancsai nagyok, előreirányulók. Farka, ha felemelt, a hát vonalának folytatásában hordott. Ha csüng, az alsó része hajlott. Szőrzete dupla rétegű. Aljszőrzete gyapjas, puha, rövid és sűrű. Fedőszőre hosszú, keményebb, sima és egyenes. A fejen a szőrzet lágyabb, rövidebb és eltakarja a homlokot, fátyolszerűen a szemek elé lóg, de a látásban nem okozhat problémát. Színe lehet fekete, sötét vagy világosszürke, krém, őzbarna fekete tűzéssel. Szinte minden szín elfogadott, amíg az orr és a fülek feketék. A mellkason kis fehér folt megengedett. Marmagassága 25-26 cm, teste körülbelül 105 cm hosszú. Testtömege 11 kg körüli. Várható élettartama 11-15 év.

Jelleme

Terrier lévén makacs, olykor önfejű, vehemens és nagyon szerethető. Aki kedveli a terriereket, benne sem fog csalódni. Az idegeneket nem igazán szívleli, velük szemben tartózkodó. De gazdáját végtelenül szereti, még ha nem is feltétlen hallgat rá mindenben. A család barátait is idővel megkedveli, de hagyni kell neki egy kis időt, hogy a saját tempójában történjen mindez. A gyerekekkel szemben is kedves, ha azok megfelelően bánnak vele, de inkább az idősebbekkel találja meg a közös hangot. Könnyen átveszi gazdája érzelmeit, ha kell felvidítja, ha kell, könnyeit nyalogatja. Unatkozni viszont nagyon nem szeret, ha nincs eléggé lefoglalva, destruktívvá válhat: például felássa a kertet jó terrierhez hűen.

Ideális környezet

A skye terrier egyáltalán nem egy kanapén pihenő öleb, sokkal jobban élvezi, ha a kertben hempereghet és nagyokat sétálhat. Utána persze jöhet a kanapé. Nagyon ragaszkodik gazdájához, nem tanácsos hosszabb időre magára hagyni. Korai szocializációja nagyon fontos, hiszen hajlamos lehet kevésbé jól kijönni fajtársaival és igen tüzes természet is, ez pedig nem jó kombináció abban az esetben, ha a kölyök nincs megfelelően hozzászoktatva más állatok társaságához. Kertes házban és lakásban egyaránt jól érzi magát, de utóbbi esetében fontos, hogy gyakran sétálhasson és felfedezhessen. Növendékkorban azonban vigyázni kell, hogy ne erőltesse meg magát túlságosan, hiszen az ártalmas lehet rövid lábainak és hosszú testének.

Ápolás

Gyönyörű, dupla rétegű szőrzetét minden nap át kell fésülni, hogy ne csomósodjon össze. A bunda végleges állapota legkésőbb 3 éves korra alakul ki. Szőrös füleinek tisztítására gyakran van szükség. Ilyenkor egy nedves vattapamaccsal érdemes áttörölgetni a területet, és kicsit várni, amíg megszárad, hogy ne legyen fertőzés a vége. Ugyanis a dús szőrrel borított fülek jobban koszolódnak és nehezebben szellőznek. Talppárnái között ki kell vágni a szőrt, ha túl hosszúra nőnének, és időnként karmait is rövidíteni szükséges.

Gyakori egészségügyi problémák

A skye terrier egészséges fajta. A már fentebb is említett kölyökkori moderált mozgatás azonban nagyon fontos esetében, ugyanis a túl sok lépcsőzés, túlzott fizikai aktivitás és a kemény felületekre ugrálás árthat ízületeinek, porckorongjainak. Hosszabb sétákra 2 éves korától javasolt csak elvinni. Egyes egyedeknél előfordulhat patellaficam, csípőízületi diszplázia, allergia vagy rák is.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., Szinák János – Veress István: Kutyakalauz, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, David Alderton: Kutyák, Joan Palmer: Tanácsadó kézikönyv kis testű kutya választásához, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák)