Skót szarvasagár fajtaleírás: Skócia királyi kutyája, akit a mennyország legtökéletesebb teremtményének neveznek

A skót szarvasagarat eredetileg szarvasok elejtésére használták. Az egyik legmagasabb kutyafajta, aki élvezi a hosszú sétákat, a futást és a kanapén szunyókálást.

A fajta eredete a 16. századra nyúlik vissza, és „Skócia királyi kutyája” néven ismert. A 18. századi híres skót író és történész, Sir Walter Scott egykor „a mennyország legtökéletesebb teremtményeként” jellemezte. (Az író maga is egy Maida nevű szarvasagár tulajdonosa volt.) A szarvasagarak rajongói elmondhatják, milyen kifizetődő egy ilyen kutyával élni. Játékosságukkal és gyengéd hajlamukkal elragadó házi kedvencek, és nem mellesleg lehengerlő a megjelenésük.

Eredete

A skót szarvasagár nevéből kikövetkeztethető, hogy Skóciában őshonos, kialakulása pedig a 16. századig vezethető vissza. A fajta vélhetően a 16. század előtt is létezett, de sokféle néven emlegették őket, például a hasonlóság miatt nevezték a fajtát ír farkaskutyának, de skót agárnak, durva (szőrű) agárnak (rough greyhound) és a felvidéki szarvasagárnak is. Végül a fajta a szarvasvadászatban nyújtott kiemelkedő teljesítményéről kapta a nevét.

A fajtát nagyra értékelték ügyessége és szépsége miatt. A lovagkorban egy grófnál alacsonyabb rangú embernek nem volt megengedett, hogy szarvasagara legyen. Értéke ellenére a fajta a 18. század közepén és végén a kihalás szélére került – a skót nemesség összeomlásával a cullodeni csata és a jakobita felkelés után, valamint a korszerűbb fegyverek elterjedésével –, de a rajongók, Archibald és Duncan McNeill megmentették. Az I. világháború után a nagybirtokok felbomlása miatt is újra megritkult az állomány.

A skót szarvasagár a 19. század vége felé érkezett az Egyesült Államokba, és 1886-ban felvették az American Kennel Club (AKC) agárcsoportjába. A fajta ma is viszonylag ritka, de értékes fajta.

Fajtastandard

A skót szarvasagár a sebesség, az erő és az állóképesség kombinációja. Feje hosszú, koponyája a fülek magasságában széles. Arcorri része az orr felé határozottan keskenyedik. Ajkai jól záródnak, fedik egymást. Orra fekete, a kék színű egyedeknél az orr is lehet kékes. Szemei sötétbarnák vagy mogyorószínűek. Tekintete nyugalomban kedves, izgalmi állapotban átható. Fülei magasan tűzöttek, nyugalmi állapotban hátrahajlítottak, izgalomban a fej fölé emelkednek, színük mindig fekete vagy sötét. Nyaka hosszú, erős. Lapockája ferde, mellső végtagjai függőlegesek. Mellkasa inkább mély, mint széles, de nem keskeny vagy lapos. Ágyéka jól ívelt, a túl egyenes hát nem kívánatos. Hátulsó testrésze erős, széles. Hátsó végtagjai térdben jól szögelltek, a lábszára hosszú, széles és lapos a csánkig. Mancsai zártak, szilárdak, az ujjai jól záródnak. Karmai erősek. Farka a tövénél vastag, hosszú. Nyugalmi állapotban egyenes vagy enyhén hajlított. Mozgásban hajlított, de sosem emelkedhet a hát vonala fölé.

Szőrzete a nyakon, a testen és a végtagokon 8-10 cm hosszúságú, durva és kemény. A fejen, a hason és a mellkason jóval hosszabb. Szőrzete dús, vastag, kemény, durva tapintású és sűrű. Színe legtöbbször kékesszürke, de lehet sötétebb vagy világosabb szürke is. Emellett lehet sárga, homokvörös, őzgidavörös (ezek a legrégebbi vérvonalak színei). A fehér foltok nem kívánatosak, de a mellen és az ujjakon előfordulhatnak a sötétebb egyedeknél. A kanok súlya 38,5-48 kg lehet, a szukáké 30-36 kg. Utóbbiak legfeljebb 71, a hímek 76 cm-es marmagasságúak. A skót szarvasagár várható élettartama 8-9 év.

Jelleme

Mi a varázsa ennek a nagytestű kutyának durva szőrével és agárszerű felépítésével? A skót szarvasagár mindenkivel – a családdal, a barátokkal és az idegenekkel egyaránt – szeretetteljes. Szereti a gyerekeket, és általában jól kijön más kutyákkal, bár minél nagyobb, annál jobb. Hosszú lábaival egy jót kocog egy embertársával, de utána szívesen lustálkodik a kanapén és szundikál egy napsütötte helyen.

Ennek a gyengéd kutyának elegáns és udvarias a kisugárzása, de soha nem tartózkodó. Bár kétségtelenül hűséges és bátor, nem ő a legjobb őrzőkutya. A mérete megfélemlíthet valakit, aki nem ismeri a fajtát, de túl kedves és barátságos ahhoz, hogy fenyegetést jelentsen, és ritkán jut eszébe ugatni, amikor valaki közeledik az otthonához. Kölyökkutyaként nagyon aktív, de 3-5 éves korára szívesebben szunyókál a kanapén. Ennek ellenére még mindig hosszú sétákat kell tennie naponta, hogy megőrizze kondícióját.

Ideális környezet

A skót szarvasagarat nyugodt természete ellenére nem ajánljuk lakásban tartásra. Akkor érzi a legjobban magát, ha nagy udvaron futhat. A kertben azonban mindenképp legyen egy jó magas kerítés, hiszen zsákmányszerző ösztöne szökésre késztetheti. A legalkalmasabb olyan otthonba, ahol nincsenek macskák vagy más kisebb háziállatok, amelyek kiválthatják a zsákmányszerzést. Mivel mindenkivel szeretetteljes, gyermekes családokban is jól érzi magát, de a kisebbeket akaratlanul is fellökheti nagy testével.

Ha ki tudod elégíteni a száguldásra termett óriási fajta speciális igényeit, a skót szarvasagár odaadó társ, aki megtölti az életedet minden szeretettel, amit nagy és méltóságteljes szíve adhat.

Ápolás

A skót szarvasagár durva, időjárásálló szőrzete csak alapvető ápolást igényel. Egy heti egyszeri átfésülés egy sima kefével és/vagy fésűvel elegendő ahhoz, hogy a szőrzete a lehető legjobban nézzen ki. A fajta meglehetősen alacsony arányban vedlik, rendszeres keféléssel még kevésbé. A szarvasagárnak csak időnként kell fürdetnie, ha a szag vagy a piszkos szőrzet miatt szükséges.

Gyakori egészségügyi problémák

A skót szarvasagár érzékeny lehet bizonyos altatáshoz használt gyógyszerekre. Előfordulhat nála csontrák, szívizom-elfajulás, cisztinuria (ez az állapot vese- és hólyagkövek kialakulását okozza), gyomorcsavarodás, illetve csípőízületi diszplázia is. Utóbbi kettő a nagytestű kutyákra jellemző tipikus probléma.

(Felhasznált irodalom: David Alderton: Kutyák, Joan Palmer: Tanácsadó kézikönyv nagy testű kutya választásához, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia)