Simaszőrű retriever fajtaleírás: a kutyák Pán Péterének is hívják

A simaszőrű retriever, a „kutyák Pán Pétere” csodálatos társ, rengeteg energiával. Becenevét nem véletlenül kapta, ugyanis sokáig, akár egészen élete végéig benne van egyfajta gyermeteg temperamentum, ami sokakat vonz a fajtához.

A simaszőrű retrievert egy kis csúsztatással akár a labrador retriever kevésbé ismert testvérének is nevezhetnénk. Egy kiváló kutyafajta, aki ugyan népszerűségében a sokak által ismert és szeretett „goldi”, illetve „labi” mögött van, tulajdonságai semmiben nem maradnak el az előbb említett két fajtától. Az alábbiakban ezt a ritka vadászkutyát fogjuk bemutatni.

A simaszőrű retriever eredete

A simaszőrű retriever történetét nem tarkítják különböző, színes legendák. Az 1800-as években jelent meg, és kifejezetten népszerű volt, főleg a köznemesek, a dzsentrik köreiben. Nem is csoda, hiszen a simaszőrű retriever kiváló segítséget nyújtott a vízimadarak vadászatánál. Visszahozta akár a nehezebb terepekről is az elejtett vadat, látszólag apadhatatlan lelkesedéssel és energiával végezve feladatát.

Hogy pontosan milyen fajtákból alakult ki a simaszőrű retriever, az máig kérdéses, ám az biztos, hogy a St. John’s vízikutya és különböző szetterfajták keveredéséből jöhetett létre. A St. John’s vízikutya neve ismerősen hangozhat, ugyanis többek közt az a labrador retriever elődjének is tekintik a mára már kihalt fajtát. Ahogyan távoli rokonainak, úgy a simaszőrű retrievernek is jellegzetes tulajdonsága a viszontagságos időjárásnak és a jeges víznek jól ellenálló bundája.

Népszerűsége viszonylag rövid életű volt, ugyanis 1918-ra számos területen átvette a helyét a labrador retriever, majd később a ’20-as években a golden retriever lopta be magát a köztudatba, ezzel együtt pedig a publikum szívébe, így kiszorítva az addig nagy becsben tartott simaszőrű retrievert. Ez a háttérbe kerülés majdnem a fajta végét jelentette, ám néhány lelkes kedvelőjének köszönhetően megmenekült. Ebben nevezetesen Stanley O’Neill és H. R. Cooke is segédkezett. Utóbbi például tenyésztői munkája, ezzel együtt pedig a „Riverside Kennel” miatt is híres. A simaszőrű retriever 1915-ben került be az AKC regisztrációjába, míg az FCI csupán 1954-ben ismerte el hivatalosan is az angol fajtát, és 8. fajtacsoportjába, a retrieverek – hajtókutyák – vízivadászok közé sorolta be.

Fajtastandard

Közép-nagy termetű kutya erőteljes, mégis kecses testfelépítéssel, élénk és magabiztos kisugárzással. Marmagassága átlagosan 56,5–61,5 cm, súlya pedig a ideálisan 25–36 kg, nemtől függ, hogy éppen a tartomány melyik oldalán helyezkedik el az adott eb. Legszembetűnőbb  tulajdonsága gyönyörű, fényes és sima szőre, ami egységes színű, vagy fekete, vagy pedig májbarna. A szőr a testre simul, középhosszú, ám a lábakon és a farkán zászlózott, avagy rojtozott, tehát hosszabb tincsekkel tarkított.

Háta izmos és egyenes, mellkasa mély és meglehetősen széles, hasa, illetve ágyéki része nem hosszasan ívelt, inkább rövid és szögletes, jól kivehetően felhúzott. Lábai izmosak, az elülső végtagok egyenesek, a hátulsó végtagok pedig jól, de nem túlszögeltek. Rövid, egyenes farkát jobbára a hát vonalában hordja, ritka, hogy e fölé kerül. A fej hosszú, koponyája domború és mérsékelten széles, pofája hosszú és erős. Szemei sötét- vagy gesztenyebarnák, orrtükre a bundával megegyező színű, fülei pedig kicsik és a fejéhez simulva lelógnak.

A simaszőrű retriever jelleme

Vidám, magabiztos és nagyon együttműködő fajta, könnyű taníthatósággal, magas intelligenciával és kimagaslóan barátságos, szeretetteljes attitűddel. Nem véletlenül becézik a kutyák Pán Péterének, ugyanis játékos, kíváncsi, és többnyire kölyökkutyákra jellemző tulajdonságai még felnőttkorában is markánsan megjelennek a mindennapokban. Ezt van, aki imádja a fajtában, ám van, akinek egy kicsit túl sok. Ám az tagadhatatlan, hogy ez a könnyed természete kiváló lehetőségeket teremt: gyermekek felé kifejezetten nyitott, és könnyedén megtalálja velük a közös hangot.

Magas energiaszintű, így igényli a napi rendszerességgel végzett, megfelelő mozgást. Ha mást nem is, a kiadós sétákat és önfeledt játékot sok-sok apportlehetőséggel mindenképpen érdemes belevenni a rutinba, ez pedig számos ebnek már elég is lehet. Ám nem árt elgondolkodni valamilyen jellegű sporton is, mondjuk az agilityn vagy a dock divingon, hogy megemlítsünk néhány lehetőséget a sok közül. Ha nem kap elegendő mentális és fizikai „fárasztást”, és gyakorta unatkozik, akkor hajlamos a rombolásra és a kevésbé kívánatos viselkedésekre. Ám ha a gazdi elég időt és energiát szentel az eb igényeinek ellátására, illetve a megfelelő módszerekkel történő oktatására, akkor egy hűséges és odaadó társat lelhet a simaszőrű retrieverben.

Ideális környezete

A megfelelő körülmények között kiválóan alkalmazkodik a különböző élethelyzetekhez és változásokhoz. Kifejezetten játékos és aktív fajta, így egy hasonló kvalitásokkal rendelkező családban érzi magát a legjobban. Emellett viszont jól beilleszthető (akár egészen fiatal) gyerekek, más kutyák vagy éppen más fajú állatok mellé is. Ha valaki házőrzőt szeretne, akkor nem a simaszőrű retriever a legjobb választás, ugyanis hamar összebarátkozik akár az idegenekkel is. Ennek ellenére, ha valami furcsaságot észlel, arról kérdés nélkül tájékoztatja a gazdáját, még úgy is, hogy nem éppen a legugatósabb fajták közé tartozik.

A simaszőrű retriever ápolása

A simaszőrű retriever ápolása rendszerességet igényel, cserébe viszont igencsak egyszerű. Bundáját érdemes csomómentesre fésülni hetente egy-két alkalommal, alkalmanként pedig ajánlott megfürdetni. Ennek javasolt rendszeressége forrásonként változó, van, aki negyedévente vagy ritkábban, és van, aki egy-két havonta tanácsolja a megejtését. Ami viszont biztos, hogy a bunda karbantartása mellett fontos figyelmet fordítani a fülek és a fogak egészségére is.

Gyakori egészségügyi problémái

A simaszőrű retriever átlagéletkora 8–10 év, ám ez az idő viszonylag egészségesen telhet. Ennek ellenére számos betegségre hajlamos lehet, ezeket az alábbiakban soroljuk fel. Azt fontos előre megjegyezni, hogy a legtöbbre vannak szűrővizsgálatok, és egy felelős tenyésztő ezeket igénybe veszi, hogy a fajta, illetve kutyái egészségét támogassa.

• Csípődiszplázia, ízületi gyulladások.
• Rákos megbetegedések. Gyakran jelenhet meg náluk a limfóma (lymphoma, a limfocitákból fejlődő vér- és nyirokdaganatok), a hízósejtes tumor (mastocytoma, a leggyakoribbnak mondható bőrtumor a kutyáknál), illetve a csontrák.
• Zöld hályog.
• Gyomorcsavarodás.