Si-cu fajtaleírás: Buddha megmentője, a császári udvar ékessége

Ha van kifejezetten a legjobb baráti pozícióra kitenyésztett kutya, a si-cu mindenképp az. Elbűvölő, elegáns külseje és simulékony természete egy egész világ kedvencévé tette az Ázsiából származó ölebet.

A si-cu neve kínaiul oroszlánkutyát jelent. Emellett krizantémkutyának is nevezik a fejét fedő, virágfejszerűen szétálló szőrtakarója miatt. Ez az öleb egyike a 14 legősibb fajtának, a kínai császárok udvarából viszont csak a 20. század elején jutott el Európába.

Hősiességét és hűségét legendák övezik. Az egyik szerint Buddhát egy alkalommal rablók támadták meg, ám bátor si-cuja hirtelen oroszlánná változott, s elkergette a haramiákat. Mihelyst visszanyerte eredeti kutyaalakját, Buddha hálából felkapta és homlokon csókolta őt. Úgy tartják, a si-cukon oly nagyra értékelt fehér homlokcsillag máig ennek a puszinak a nyomát őrzi.

Eredete

A legnépszerűbb teória a si-cu eredetét illetően Tibethez kapcsolódik. Az itt élő szerzetesek tenyésztették ki ezeket a barátságos és bájos ebeket, sokat el is ajándékoztak a kínai császárnak. Kr. u. 618-tól már fedtek fel olyan írásokat és művészeti alkotásokat, melyeken si-cu jellegű kutyákat örökítettek meg a Tang-dinasztia regnálása során.

Marco Polo 13. századi elbeszélése alapján a kínai-mongol uralkodó, Kubiláj kán idomított vadászoroszlánjai számára választotta őket társállatul, mert a kutyák jelenléte megnyugtatta a nemes nagymacskákat.

A si-cu népszerűsége nagyot ugrott az 1860-as években, ugyanis egy ágyasból lett császárné, Ce-hszi annyira imádta őket, hogy törvénybe iktatta a kutyakínzók halálbüntetését. Maga a dalai láma ajándékozott neki két gyönyörű si-cu kutyust, Ce-hszi pedig komoly tenyészprogramba kezdett a palota eunuchjainak támogatásával.

A kis oroszlánkutyák saját palotát kaptak, s a legenda szerint két lábra állva integettek tappancsaikkal, amikor a császárné meglátogatta őket.

Lady Brownrigg, egy Kínában állomásozó vezérlő hadbiztos felesége 1928-ban vitte magával az első szuka-kan si-cu párt Angliába. 1933-ban egy Mrs. Hutchins nevű ír hölgy is beszerzett magának egy kínai si-cu kutyust, akit aztán pároztatott Lady Brownrigg egyik ebével. Így ez a három példány alapozta meg az európai fajtanemesítési programot.

Fajtastandard

A si-cu gyönyörű bundája hosszú, sűrű, egyenes, jó aljszőrzettel rendelkezik. Minden szín megengedett, az pedig maga a tökély, ha a kiskutya farka hegyén, valamint a homlokán a már említett csillagnak nevezett fehér folt díszeleg. Marmagassága nem lépheti túl a 26,7 cm-t, ideális súlya 4,5 és 7,3 kg közé esik. Ideális esetben  a törzs – martól faroktőig –  hossza nagyobb a marmagasságénál.

Lábai izmosak, rövidek, egyenesek, párhuzamosan állnak lekerekített combokkal. A fej büszkén hordott, széles, kerek, a szőrtakarónak krizantémos, azaz virágszerűen szétálló, mintha az orr volna a virág közepe. Harapása széles, szoros előreharapás vagy harapófogó harapás. Szemei sötétek, nagyok, kerekek, kedvesek, nem kidülledőek.

Fülei nagyok, lelógóak, magasan tűzött farkát vidáman a hátára csapva hordja. Kívánatos temperamentuma intelligens, élénk, éber, barátságos és önálló.

Jelleme

A si-cu kifejezetten társállatként lett kitenyésztve, az emberek szeretetét génjeiben hordozza. Hozzászokott a kényelmes környezethez és a szeretetteljes bánásmódhoz, tehát akkor a legboldogabb, ha minél több időt tölthet a hozzá közel álló emberekkel és állatokkal. Ő a nagybetűs öleb, egyik kedvenc időtöltése mindig a gazdi biztonságot adó ölében történő pihenés lesz.

Vidám, alkalmazkodó, intelligens, néha kissé makacs, és jól kijön a nagyobb gyerekekkel. Élénk jelzőkutya, aki sokszor megugatja a számára gyanús idegeneket, de a viszály nem komoly: a si-cu percek alatt könnyen barátkozik szinte bárkivel, aki kedvesen viszonyul hozzá.

Ideális környezet

Ez a szívélyes kis öleb legjobban gazdái körében érzi jól magát. Ha ideális a hőmérséklet és kényelmes ülő- vagy fekvőhely is rendelkezésre áll, a si-cu gyakorlatilag bárhol elégedett lehet. Elsősorban beltéri fajta, ridegtartásra alkalmatlan, de mint minden kutyus, ő is szeret futkározni a szabadban.

Abszolút családbarát eb, szereti a gyerekeket, de természetesen nagyon pici gyerkőcökkel ugyanúgy óvatosan, felügyelet mellett ajánlott barátkoztatni, mint bármely más fajtát.

Rövid orra miatt kedvezőtlen körülmények között hajlamos a hőgutára, tehát nagy melegben óvatosan terheld, és soha ne hagyd őt huzamosabb ideig fülledt helyiségben!

Ápolás

A si-cu felnőtt bundája nagyjából egyéves korában mutatkozik meg, hosszú szőrű kutyusok számára ekkor már szükséges a napi kefélés és a heti minimum egyszeri fürdetés. Az átmenet nagyjából három hónap alatt zajlik le, ezalatt kissé bonyolultabb munka a szőrzetet csomómentesen és ápoltan tartani.

Ha mégis a rövid szőrviselet mellett döntesz, nem lesz annyi problémád si-cud ápolásával, elég hetente néhány alkalommal átfésülni őt. Szemei hajlamosak a könnyezésre, ezen bórvizes vagy speciális, állatpatikában kapható folyadékkal átitatott vattapamaccsal történő törölgetéssel segíthetsz. Mivel kistestű kutyus, a fogproblémákra ő is hajlamos, tehát elengedhetetlen a rendszeres fogtisztítás és az állatorvosi ellenőrzések.

Meglepő módon viszonylag nehéz szobatisztaságra nevelni, készülj fel az esetleges bonyodalmakra ebben az időszakban!

Gyakori egészségügyi problémák

Szerencsére a si-cuk nem kifejezetten hajlamosak genetikailag öröklődő betegségekre, de néhány tipikus probléma náluk is előfordulhat. A köldöksérvre, csípődiszpláziára, a patellaficamra, a vesediszpláziára, a húgyúti- és a fülfertőzésekre való hajlam viszonylag gyakori ennél a fajtánál. Érzékeny pontjaik továbbá a szemeik, melyek esetleges fejlődési rendellenességei és gyulladással járó megbetegedései rendszeres orvosi kontrollt, esetenként műtéti beavatkozást is igényelnek.

A felnőttkori fogváltás ellenére gyakran megmaradnak a kölyökfogaik, melyeket panasz esetén el kell távolíttatni. Különleges “harapásukból” kifolyólag fogazatuk kusza vagy hiányos lehet. Izgatottság, allergia vagy habzsolás eredményeképpen előfordulhat a befelé tüsszentés is. Ez egy hörgésszerű hangokkal kísért, felső légúti irritáció okozta roham, mely során a lágy szájpadlás, a garat és a légcső együttes görcse erőteljes orrlégzésre készteti az állatot. Rendszerint veszélytelen és magától elmúlik, de figyelemeltereléssel, testhelyzetváltással vagy a nyelésre való bátorítással lerövidíthető.

(Képek: Getty Images Hungary)