Shetlandi juhászkutya fajtaleírás: érzékeny, de temperamentumos személyiség az elegáns bunda alatt

A sheltie egy igazi tehetség, hiszen szinte akármibe vágja a fejszéjét, sikerrel jár. Kiváló terelőkutya, aki családi kedvencként, terápiás és segítőkutyaként is megállja a helyét, illetve a kutyás sportokan is nagyszerűen teljesít.

A shetlandi juhászkutya, becenevén sheltie egy kicsi testbe zárt tehetség. Kitűnő képességei mellett pedig megjelenése is elragadó, figyelemfelkeltő. Kisebb testbe zárt skót juhászkutyaként is szokták emlegetni, ám fontos kiemelni, hogy ő nem a skót juhászkutya miniatűr változata, hanem önálló fajta. Ha ilyen kutyát választasz társnak, garantáltan nem fogsz unatkozni, hiszen a sheltie egy rendkívül energikus, okos és tudásra szomjazó eb.

Eredete

Ahogy fentebb is említettük, hogy bár nagy a hasonlóság, a sheltie nem a skót juhászkutya kisebb változata. Ősei az 1700-as évekre vezethetőek vissza, de távolabbi rokonai már a 8-9. század környékén is éltek. Beszédes neve el is árulja származási helyét. Ugyanis a sheltie a Skóciától nem messze lévő Shetland-szigetekről származik.

Ahogyan a shetlandi póni és a törpejuhok is kisebbek, úgy a sheltie is egy kistestű kutya, ám semmiképp sem öleb. A kis méretet azért tartották ideálisnak, mert régen a sziget lakói nem jutottak hozzá túl sok ételhez, így olyan kutyákat tenyésztettek ki, akik kisebbek, ezáltal kevesebb táplálékra van szükségük. Emellett a juhterelő kutyának használt sheltie-ket gyakran akár napokra is magukra hagyták a jószágokkal, ezen idő alatt pedig igen kevés táplálékhoz jutottak maguktól. Egyes források úgy tarták, hogy a sheltie-k kis termete ideális volt arra, hogy ráugorjanak a juhok hátára, ily módon visszaterelve őket a veszélyes szikláktól. Tény, hogy ez a fajta igen jó ugró, de abban felmerülhetnek kétségek, hogy valóban ez lenne-e az ideális megoldás a veszélyes sziklákról való leterelése.

Akármilyen módszerekkel is csinálták a sheltie-k, valóban jól teljesítettek, ha a jószágok irányításáról volt szó. Ma már szinte alig terelnek ezek a kicsi juhászkutyák, de ösztönük megmaradt, hiszen akár más állatokat vagy a gyerekeket is képesek egy kupacba vezényelni.

Régen toonie dogoknak, azaz farm kutyáknak nevezték őket, ezzel utalva korábbi feladatukra, munkájukra. A fajta pontos eredetét homály fedi, azonban számos felvetés született kialakulásáról. Távoli őseiknek a vikingek spicceit tartják, valamint a skandináv pásztorkutyákat (például a norvég buhundot), akik aztán az évszázadok során számos más fajtával keveredtek. Közéjük tartozik például a border collie, a szinte megtévesztésig hasonlító skót juhászkutya, illetve a king charles spániel is.

A 19. század végén a Shetland-szigeteknél gyakorlatozó katonáknak megtetszettek a bájos terelőkutyák. A szegénységben élő szigetlakók pedig készséggel adtak át nekik egy-egy kutyát, ami nem mellesleg könnyű pénzkereseti forrásnak bizonyult. Így a 20. század elejére a britek körében igen népszerűvé vált a fajta, de a világháborúk visszaszorították a célzott tenyésztést. A túl gyakori keresztezés a skót juhászkutyákkal gyakran okozott problémákat, mivel a kölykök túl nagyok lettek. A standardok igen eltérőek voltak egymástól, a helyzet pedig csak a század végének közeledtével rendeződött. Ugyan manapság a sheltie csak ritkán terel, de értékes, intelligens és rendkívül ragaszkodó házi kedvenc vált belőle.

Fajtastandard

A kistestű shetlandi juhászkutya testfelépítése elegáns, erőteljes. Mozgékony, fordulékony fajta. Tekintete értelmes, kedves. Feje finom, hosszúkás, tompa ék alakú. Szemei közepesen nagyok, mandula alakúak és sötétek, a rigókék egyedeknél kékek.

Fülei kicsik, nyugalmi állapotban hátrafekszenek, ha az eb figyel, felemeli őket, ilyenkor a hegyük előreesik. Az orrtükör fekete, ahogyan az ajkak is. Állkapcsa jól fejlett, ollós harapással rendelkezik. Törzse valamennyivel hosszabb, mint marmagassága. Fara fokozatosan hátrafelé lejt. Mancsa vastag, jól párnázott. Farka mélyen tűzött, bőséges szőrzet fedi és kissé felfelé ívelt. Testét hosszú, kemény fedőszőr borítja, aljszőrzete azonban lágy, sűrű és rövid. Bundája különösen hosszú a nyaknál, a mellső végtagokon pedig zászlós. Színe lehet cobolyszín, tricolor, blue-merle (rigókék), fekete-fehér, valamint fekete-cser. Marmagassága a standard szerint 36-37 cm, de pár centivel kisebb, illetve nagyobb egyedek is előfordulnak. Testsúlya körülbelül 7-9 kg. Várható élettartama általában 13 év.

Jelleme

A sheltie ideális családi kutya, rendkívül ragaszkodó, kedves, gyengéd és szinte minden pillanatban lesi gazdáját. Igényli a vele való foglalkozást, de a mozgást is, így a különböző kutyás sportok is nagyszerűek lehetnek számára. Ebben pedig kimagasló intelligenciája is segíti.

Imád tanulni, hihetetlen gyors a felfogása. Viszont rendkívül érzékeny, így elengedhetetlen számára a szeretetteljes nevelés. Figyelmes, sokak szerint empatikus eb. Ez a tulajdonsága megmutatkozik abban is, hogy hajlamos átvenni gazdája hangulatát. Ha kell, mókamester, ha pedig szükséges, megértő, kedves társ. Idegenekkel szemben közismerten tartózkodó, olykor félős, amit a tenyésztés során igyekeznek belőle kinevelni. Temperamentumos, de türelmes is egyben. Nagyon éber, hajlamos az ugatásra, amiről érdemes már kölyökkorában leszoktatni.

Ideális környezet

Kicsi termete ellenére a shetlandi juhászkutya igényli a mozgást. Aktív életmódot élő idősek mellé, családba vagy egyedülállók számára is ideális társ. Gyerekek számára jó játszótárs, hiszen igazi mókamester. Azonban fontos, hogy a kicsik jól bánjanak vele, hiszen a sheltie igen érzékeny, azonban sosem agresszív. Lakásban is tartható, ha elegendő mozgást biztosítanak számára. Mivel rendkívül jó ugró, kertes házban ügyelni kell arra, hogy a kerítés elég magas legyen.

Ápolás

A sheltie egyik jellegzetessége gyönyörű bundája, amit hetente fésülni kell. Tavasszal és ősszel vedlik. A rendszeres átkeféléskor fontos, hogy ellenőrizd, nincsenek-e szőrében filces csomók. Ezeket a megfelelő termékekkel könnyebb eltüntetni. A szemek és a fülek mindig legyenek tiszták, a karmokat pedig le kell vágni, ha túl hosszúra nőnének. Fürdetése ritkán, csak szükség esetén javasolt.

Gyakori egészségügyi problémák

Egy megfelelő tenyészetből származó sheltie általában egészségügyi problémáktól mentes. Azonban a túlszaporított egyedek hajlamosak rendkívül félénkek lenni, illetve náluk nagyobb eséllyel alakul ki diszplázia, különböző szembetegségek (például CEA), a rigókék színváltozatnál süketség.

(Felhasznált források: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Paul McGreevy: Kutyák, Miklósi Ádám: A kutya, Nemzetközi Kutya Magazin XIII. évfolyam 8. száma)

(Képek: Getty Images Hungary, Dogs of all nations)