Shar pei fajtaleírás: a kék nyelvű, ráncos védelmező, akit kínai harcikutyaként is emlegetnek

A shar pei tipikusan olyan kutya, akit még az is felismer, aki egy kezén meg tudja számolni az általa ismert kutyafajtákat. Jellegzetes ráncos bőrénél azonban sokkal több ez a különleges négylábú.

Ez az elbűvölő, de kihívásokkal teli, ősi származású fajta rendületlenül hűséges a családhoz, és védelmezi annak tagjait. A kínai shar pei olyan jellemzőkkel rendelkezik, amelyek egyedülálló társ- és őrkutyává teszik. A kompakt, közepes méretű eb furcsa fizikai tulajdonságok ötvözete: széles „víziló” pofa; kék-fekete nyelv; kicsi, beesett szemek komor arckifejezéssel; apró, kagyló alakú fülek; bőséges laza bőrredők a fejen, a nyakon és a vállakon; az elkeskenyedő, magasra tűzött farok durva, csiszolópapírhoz hasonlítható bundával borítva.

Eredete

Hosszú történelmének nagy részében a hatalmas és bevehetetlen Kína zárt társadalom volt, amely immunis volt a külső hatásokra, így Kína sajátos kultúrát alakított ki. Ez az egyediség egyértelműen látható a kínai kutyafajtákban is. A bohókás mopsztól a méltóságteljes csau-csauig a kínai kutyák rendkívül egyedi fajták, különleges megjelenéssel és személyiséggel. De ebben az ősi kutyaklánban talán egyik sem olyan egyedi, mint a shar pei.

A Kína déli tartományaiban őshonos shar pei feltehetően több mint 2000 éves múltra tekint vissza, a Han-dinasztia idejére. A parasztok kutyájának tartották, és a fajta sokoldalúságát már akkor felismerték. A kínai gazdálkodók ezeket a masszív, intelligens kutyákat vadászként, pásztorként és az állatállomány őrzőjeként alkalmazták a ragadozók és a tolvajok ellen. Később pedig sajnos harci kutyaként is elterjedt. A laza ráncos bőr hasznos volt egy harci kutya számára, mivel megakadályozta a rivális erős fogását, a jellegzetes sörtéjű szőrzet pedig kellemetlen érzést keltett a szájban. Egyes források szerint a harci ebeket borral is itatták a viadalok előtt.

Pan-hu legendája

A kínai kultúra gazdag legendákban és mítoszokban, és az egyik egy feltehetően shar peihez hasonló kutyához kapcsolódik. A történet szerint egy Di Ku nevű ókori császár ezer aranyat, hatalmas földeket és legfiatalabb lánya kezét ajánlotta feleségül annak, aki elviszi neki ellensége fejét.

A császár kutyája, Pan-hu, a „kutyaisten”, akinek ötszínű bundája volt, vállalta a kihívást. Leharapta az ellenség fejét, bemutatta a császárnak, majd feleségül vette a hercegnőt. Pan-hu és felesége a déli hegyekbe költöztek, ahol hat fiúból és hat lányból álló családjuk született. Amikor felnőttek, összeházasodtak egymással. Fakéregből készült ruhát viseltek, amiket apjuk tiszteletére ötszínűre festettek. Ugyanezen okból farkat is tűztek ruhájukra. Kína egyes részein Pan-hut minden évben megünneplik a holdnaptár szerinti október 16-án, Pan-hu születésnapján. Úgy tartják, a kutya szelleme annyira erős, hogy a mai napig védelmezi leszármazottait.

A fajta, aki majdnem kihalt

A Kínai Népköztársaságot 1949-ben hozták létre. A kommunista rezsim rosszallotta a kutyatartást, és lemészárolta a fajtatiszta kutyapopuláció nagy részét. Súlyos adókat vetettek ki az ebekre, így a kutyatartást csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak. A fajta néhány példányát azonban megőrizték Hongkongban és Tajvanon, illetve Makaón.

A shar pei dokumentált amerikai története az 1960-as évek közepén kezdődött. A hetvenes években egy Matgo Law nevű hongkongi tenyésztő fordult segítségért egy amerikai szaklaphoz, mivel a fajtát a kihalás fenyegette. A Life Magazin megjelentette a cikket, a címlapon a shar pei képével. Az amerikai kutyabarátok lelkes reakciója biztosította a kihalófélben lévő fajta túlélését, és ennek köszönhetően alakult meg az USA-ban az első shar pei kennel. Law végül Kínában is elérte, hogy lehessen tenyészteni bizonyos számban a fajtát. Az AKC 1992-ben ismerte el hivatalosan a shar peit.

A fajta különleges ráncai, amik főleg kölyökkorban nagyon feltűnőek, felkeltették a figyelmet, és sokan csak azért vásároltak ilyen kutyát, mert aranyos a lógó, ráncos bőrük. A személyiségük egyáltalán nem számított akkoriban, ezért sok hozzá nem értő ember tulajdonába került shar pei, és a tenyésztők egy része szinte csak arra fókuszált, hogy minél ráncosabb egyedeket hozzon létre. Ez pedig számos bőrproblémát eredményezett a fajtánál. Napjainkban szerencsére rendeződni látszik a helyzet, és a tenyésztők szem előtt tartják a shar pei egészségét.

Fajtastandard

A shar pei egy közepes testű, aktív, kompakt, szögletes testalkatú, izmos kutya. Feje jellegzetesen ráncos, szögletes, koponyája domború. A standard szerint a shar pei feje a vízilóéra emlékeztet, a ráncok pedig nem akadályozhatják a kutyát a mozgásban. Arcorra aránylag hosszú, széles. Szemei sötétek, viszonylag kicsik. Orrtükre fekete vagy hússzínű. Kicsi, kagylószerű fülei előrebicsaklanak. Nyelve a csau csauhoz hasonlóan kékes árnyalatú.

Háta egyenes, mellkasa széles és mély. Nyaka erős, rövid, számos bőrredővel borított, végtagjai izmosak. Farka hengeres, magasan tűzött, a hát fölé kunkorodik. Szőrzete durva tapintású, erős, rövid és merev. Színe lehet fekete, vörös, őzbarna, krémszínű és sárgabarack. Jellemzően világosabb árnyalatú a hátsó rész, mint a többi. Marmagassága nemtől függően 44-51 cm, testtömege körülbelül 16-25 kg. Várható élettartama 10 év.

Jelleme

A shar pei erős, méltóságteljes, független védelmező, aki intelligenciájáról és hűségéről híres. Nyugodt kutya, de kitartóan és lendületesen szembeszáll a fenyegetéssel. Családjához nagyon ragaszkodik, bár nem túl játékos, de a gyerekekkel is jól kijön.

Okos és készséges társ, de néha hajlamos megmakacsolni magát, és mivel igen intelligens, mindig kitalál valami újdonságot, aminek olykor gazdája lehet, hogy nem örül. Tapasztalatlan gazdinak nem ajánlott, ugyanis következetes nevelésre van szüksége, ám a kényszerítésre, erőltetésre rosszul reagál, így mindig ügyelj, hogy szeretettel neveld. A korai szocializáció számára rendkívül fontos ahhoz, hogy később jól kijöjjön fajtársaival. Idegenekkel szemben távolságtartó, gyanakvó, ha pedig illetéktelenek akarnak behatolni területére, nem rest megvédeni családját és azt, ami az övé. Gazdájával szemben rendkívül hűséges és ragaszkodó, ám egyben önálló és független kutya.

Ideális környezet

A shar pei egy nagyon jól alkalmazkodó fajta. Aktív gazdi mellett is jól érzi magát, de nincs kiemelkedően nagy mozgásigénye. Ragaszkodó, ezért egyáltalán nem viseli jól, ha a kert végében kell élnie, és nem családja közelében. A kutyás sportokhoz nem ő lesz a legideálisabb választás, de az eb egyéni személyiségétől függ, mennyire élvezi. Érdemes számára olyan feladatot találni, ami az agyát is tornáztatja, hiszen igen intelligens. Mivel nem túl játékos, így nem feltétlen ő lesz a gyerekek kedvenc játszópajtása, azonban megfelelő összeismertetés mellett védelmező és barátságos a gyerekekkel szemben. De fontos, hogy ők is finoman bánjanak vele.

Ápolás

A shar pei csak minimális ápolást igényel. Szőrzetének tisztán tartásához elegendő rendszeresen sörtekefével átfésülni a bundát. A fülek és szemek tisztaságára esetében igen fontos mindig ügyelni, karmait pedig vágni kell, ha túl hosszúra nőnének.

Gyakori egészségügyi problémák

A fajtánál az egyik fő problémás terület a szem: szemrendellenességek, beleértve a befelé forduló szemhéjat, a zöldhályogot, a retina diszpláziát és a SARDS-t, kialakulhatnak esetében. A másik érzékeny terület a bőr: egyes egyedek hajlamosak krónikus bőrbetegségekre, allergiára, fertőzésekre és atkára. Emellett előfordulhatnak légzőszervi, szív- és érrendszeri, mozgásszervi, gyomor-bélrendszeri betegségek, valamint bizonyos rákos daganatok is.

(Felhasznált irodalom: Laura Aceti – Viola Autieri – Mariarosa Milazzo: Legjobb barátunk, a kutya, Szinák János – Veress István: A világ kutyái I., David Alderton: Kutyák, Dr. Király Klára: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarátoknak, Tor Åge Bringsvaerd: Vau)