Schapendoes-fajtaleírás: Hollandia majdnem elfeledett juhászkutyája

A schapendoes egy régi fajta, egyenesen Hollandiából. Sokáig bárhol össze lehetett vele akadni szülőhazája területén, ám manapság viszonylag ritka fajta.

A schapendoes az FCI I. fajtacsoportjában kapott helyet, a Juhász- és pásztorkutyák (kivéve svájci pásztorkutyák) között. A szervezet 1991-ben ismerte el hivatalosan, a jelenleg is érvényes fajtastandardját pedig 1999-ben publikálta. A fajta kiválósága ellenére sokáig háttérbe szorult a hazájába importált, felkapottabb fajták mögött annak ellenére, hogy munkája kifogástalan volt. Ha ez nem lett volna elég, a fajta létszámának a világháborúk sem kedveztek, kiváltképp a II. világháború. Ez az esemény viszont már a fajta történetéhez tartozik, amit mindjárt részletesebben is bemutatunk fajtaleírásunkban.

A schapendoes eredete

A schapendoes tehát egy juhászkutya, akit Hollandiában elsősorban birkaterelésre használtak, ám néha más, farm körüli tevékenységeket is rábíztak. A korai juhászok nagyra értékelték a fajtát kimagasló munkamorálja miatt, ami a mai napig megmaradt, és amit szerencsére még ma is gyakran hasznosíthat. Egyébként a legtöbb, a fajtaleírásban kicsit később ismertetett jellemzője, például a függetlensége is, ebből a munkaköréből adódik.

Nem tudni biztosan, hogy milyen régi a fajta, illetve azt sem, hogy hová nyúlnak vissza a gyökerei. Ami biztos, hogy a 19. század végén és a 20. század elején nagyon népszerű fajtának számított Hollandiában, főleg a mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozó gazdák értékelték fáradhatatlan munkakedvét. Amit pedig feltételeznek, hogy többek közt olyan fajtákkal áll rokonságban, mint a bergamói juhászkutya, a szakállas collie, az óangol juhászkutya vagy éppen a puli.

A korábban viszonylag stabil létszámú fajtára az első csapást a tehetséges, divatosabbnak számító külföldi juhászkutyák (mint például a border collie) importálása mérte. A másodikat pedig a II. világháború. Ezek után Hollandia területén csak elszórva maradt meg néhány egyed. Valószínűleg el is tűnt volna ez a kivételes juhászkutya, ha nem állnak mellé olyan emberek, akik szervezetten is segíteni tudták a megmenekülését.

A schapendoes feltámadása

A fajta megmenekülését egy publicista, kutyás szaktekintélynek, P. M. C. Toepoelnek köszönhetjük, aki nemcsak hogy felfigyelt a kihalás szélén álló fajtára, mások figyelmét is ráirányította. Neki szokás tulajdonítani a modern fajta létrejöttét, hiszen nélküle valóban feledésbe merült volna a holland juhászok hűséges társa. Az ő kezdeményezésének köszönhetően az 1940-es években fellendült a fajta iránti kereslet, mind a lelkes tenyésztők, mind pedig a gazdinak jelentkezők köreiben. Ennek köszönhetően a schapendoesok száma lassan, de biztosan elkezdett nőni. Az elején főleg a fajtajelleg számított, hiszen már ilyen jellegű kutyát is nehéz volt találni, ám az első standard felállítását követően, 1954 után már leginkább regisztrált ebekkel történt a tenyésztés. Ezt megelőzően, 1947-ben alakult az első schapendoesfajtaklub, és 1952-ben ismerte el a fajtát Hollandia hivatalos kennelklubja, a Raad van Beheer.

A schapendoes fajtastandardja

A schapendoes egy közepes méretű, a nagy bunda ellenére könnyed testfelépítésű kutya, aki jellegzetes, galoppozó mozgásáról is ismert. Átlagos marmagassága 40–50 cm, testsúlya pedig megközelítőleg 12–25 kg. Hosszú, körülbelül 7 centiméteres (vagy akár hosszabb) szőre sűrű és vastag. A fedőszőr kiegészül az aljszőrzettel. A schapendoes bundája enyhén hullámos, se nem göndör, se nem egyenes, és semmiképpen nem selymes. Szőre jellemzően jól kivehető tincsekbe áll össze, de a megfelelő ápolás mellett nem lesz gubancos és nem filcesedik. Bajsza és szakálla kifejezetten prominens. Színét tekintve nincs megkötés, de a kékesszürke, illetve a fekete színezet preferált.

A schapendoes háta hosszúkás (a kutya arányaiban hosszabb, mint amilyen magas) és erős egy enyhe görbülettel, mellkasa mély, hasa nem túl felhúzott. Végtagjai izmosak, mellső lábai egyenesek, a hátsók enyhén hajlítottak. Koponyája lapos, arányaiban inkább széles, mint hosszú. Pofarésze rövidebb, mint koponyarésze, orra kerekded, és viszonylag széles, nem csúcsosodik. Szemei nagyok és kerekek, színük jól kivehetően barna. Arckifejezése az FCI megfogalmazása szerint „nyitott, őszinte és élénk”. Fülei magasan tűzöttek, nem túl nagyok, szabadon lelógóak, de nem simulnak szorosan az eb fejéhez, és nem is állnak el tőle túlzottan.

A schapendoes farka külön figyelmet kap a fajtaleírásban. Hosszú farka nyugalmi állapotban lefelé lóg, kocogás közben pedig magasan hordja, enyhén ívelt pozícióban, és oldalirányban mozgatja. Amikor galoppozik, akkor egyenesen kinyújtja hátrafelé, ugrás közben pedig kvázi kormányként használja. Készenléti állapotban még magasabbra emelheti, mint kocogás közben, szintén egy ívelt pozícióban, ám a standard szerint nem hordhatja a háta fölé görbülve.

A schapendoes jelleme

A schapendoes egy intelligens, barátságos és élénk fajta. Lojalitása nem ismer határokat, családját mindenekfelett szereti. Ragaszkodik gazdáihoz, vidáman hívja őket játékra, amikor csak teheti. Ez a vidám természete egy juhászkutyának megfelelő bátorsággal és magabiztossággal párosul, a környezetét pedig jellemzően odaadó figyelemmel őrzi. Ennek ellenére nem agresszív, az ismeretlenekkel szemben viszont bizalmatlan.

Juhászkutyához híven a schapendoes magas energiaszinttel rendelkezik, így szüksége van a rendszeres fizikai és mentális igénybevételre. Ideális esetben ez napi legalább egyórás, mozgással és „agytekervényeket” megmozgató feladatokkal tarkított elfoglaltságot jelent. Szerencsére a schapendoes nem válogatós, a legtöbb kutyasportban örömmel vesz részt, szívesen tanul és játszik gazdájával. Nem veti meg a benti elfoglaltságokat sem, bár preferálja a kültéri sportlehetőségeket, például egy hosszabb sétát, túrát vagy éppen úszást.

A tanításához visszatérnénk néhány szó erejéig. Bár a schapendoes általában együttműködő, lelkes tanuló, aki könnyedén és gyorsan veszi az akadályokat, meg kell találni vele a közös hangot, ugyanis van benne egy egészséges adag függetlenség is. Ez egy tapasztalatlanabb gazdi kedvét könnyedén elveheti, ezért (továbbá energiaszintje miatt) nem szokták első kutyásoknak ajánlani. Mindent összevetve viszont a megfelelő körülmények között egy igazán kiegyensúlyozott természetű társra lelhet benne a választott négylábú mellett elkötelezett gazdi.

A schapendoes számára ideális környezet

A fentiek értelmében nem is kérdés, hogy a schapendoes elsősorban aktív gazdik mellett érzi jól magát. Viszonylag jól alkalmazkodik a különböző életkörülményekhez, és vannak, akik lakásban tartják, természetesen kimagasló figyelmet fordítva a megfelelő mennyiségű környezetgazdagításra. Ennek ellenére általában inkább kertes házakba ajánlják, ahol elsősorban benti életet él gazdáihoz közel, mégis megvan a lehetősége, hogy kiélvezze a kert adta lehetőségeket. Ha viszont van kert, akkor nagyon fontos egy strapabíró, viszonylag magas kerítés is, amin ez a kiváló rugókkal felszerelt eb nem tud átugrani.

Családi kutyaként is megállja a helyét, bár nem mindenki ajánlja kisgyerekek mellé. Feltehetően ez főleg azért van, mert előszeretettel terelgeti őket, ami akár sérülésekkel is járhat. A megfelelő odafigyelés mellett viszont ebből sem lesz probléma. Szociális eb, aki más kutyákkal is jól kijön, illetve a legtöbb háziállat mellett problémamentesen tartható.

A schapendoes ápolása

Hosszú, dupla rétegű szőre ellenére a megfelelő odafigyelés mellett nem okoz túl sok nehézséget a schapendoes ápolása. Hetente legalább egyszer érdemes átfésülni a bundáját, hogy valóban egyszerű maradjon az ápolása és ne legyen gubancos a szőre. Emellett alkalmanként érdemes megfürdetni annak ellenére, hogy bundája alapvetően ellenáll a környezeti viszontagságoknak és hatékonyan védi a bőrét a különböző problémáktól. Ezeken felül a gyakori karomvágás és fogtisztítás sem elhanyagolható, illetve a fülét is érdemes rendszeresen megvizsgálni, és szükség szerint takarítani.

A schapendoes gyakori egészségügyi problémái

A schapendoes egy alapvetően egészséges és ellenálló fajta, 12–15 éves átlagéletkorral. Jellegzetes örökletes megbetegedés nem említhető a fajtánál, és a felelős tenyésztők azon dolgoznak, hogy ez így is maradjon. Ennek ellenére vannak olyan problémák, amik egyes források szerint gyakrabban merülhetnek fel a schapendoesnál. Ezek például a csípődiszplázia, a szürke hályog, illetve a GDV (gastric dilation volvulus).