Papillon fajtaleírás: egy igazi társasági pillangó, aki nemcsak gyönyörű, de rendkívül intelligens is

A különleges megjelenésű papillon nemcsak, hogy szép kiskutya, de igen intelligens és ügyes is. Nyitott, élénk természete pedig csak hab a tortán!

A papillon mondhatni tökéletes társasági kutya, hiszen szinte minden megvan benne ahhoz, amit sokan szeretnének egy házi kedvenctől. Gyorsan és szívesen tanul, a kutyás sportokban is remekel, emellett barátságos, kedves személyiség, aki nem mellesleg különleges, pillangóhoz hasonlító füleinek köszönhetően rendkívül bájos és légies megjelenésű is.

Eredete

Hogy pontosan hol alakult ki ez a különleges fajta, arról megoszlanak a vélemények. Egyes források Franciaországot, Belgiumot, míg mások Dél-Amerikát vagy Spanyolországot is emlegetik, de az igazságot a mai napig homály fedi. Neve eredete azonban kétségkívül francia, ugyanis a papillon szó pillangót jelent. A név különleges, szétálló fülei és a fej közepén meghúzódó fehér csíkból ered. Ez a csupa báj kiskutya sokáig az arisztokrácia egyik legkedvesebb ölebe volt, többek között XIV. Lajos, Marie Antoinette és Madame Pompadour is tartott papillont, vagy testvérét, a phaléne-t. Marie Antoinette hűséges kutyája, Thisbe a börtön előtt állt, amikor a királynőt lefejezték. II. Henrik francia király állítólag több mint százezer koronát költött papillonjaira. A fajta ősei a 16. században hódították meg az előkelő réteget. Ekkor Olasz- és Franciaországban vált elterjedté, de számos más országba is eljutott a főúri hintókon.

Európa legnevesebb művészei által festett, régi királynők és hercegnők számos portréján szerepelnek. Rubens, Rembrandt, Goya és Toulouse-Lautrec azon mesterek közé tartoznak, akik festményeiken a papillonokat is megörökítették. A papillonokat a reneszánsz időkben tenyésztették ki a meglévő ölebek spánielekkel (kontinentális törpe spánielek) való keresztezésével, összhangban a kor nemeseinek körében elterjedt mániával, hogy a kedvenc fajtáik miniatürizált változatait alkossák meg. A fajtát legtöbbször franciának vagy belgának emlegetik, de a papillon finomítása és népszerűsítése a korai olasz és spanyol tenyésztési központokban történt. Széles körben azonban csak az első világháború után terjedt el. Az AKC 1915-ben regisztrálta az első papillont.

Fajtastandard

A papillon egy kistestű spániel, harmonikus testfelépítéssel. Élénk, kecses, büszke kiállású kutya. Mozgása elegáns, szabad. Mérsékelten hosszú arcorri része rövidebb, mint a koponya, ami enyhén kerek. Szeme sötétbarna, mandula formájú, nem kidülledő és viszonylag nagy. Orrtükre fekete. Jellegzetes, pillangószerű füle nem lehet hegyes végű. A fülek hátul tűzöttek, egymástól távol állnak, szőrrel gazdagon ellátottak. A papillon füle felfelé áll, a phaléne esetében azonban lelóg. A fülkagylók kifelé állnak, a kevert (félig lógó, félig felálló) fülű egyedek nem kívánatosak. Nyaka közepesen hosszú, kissé ívelt. Háta egyenes, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai vékony csontozatúak, a mellsők párhuzamosak, egyenesek, a hátsók izmosabbak. Ujjai zártak, a mancsok boltozatosak. A farok magasan tűzött, hosszú, dús szőrzettel ellátott, zászlós. Ha a kutya éber, a farok a hát feletti ívben hordott, de nem lehet túlságosan kunkorodó. A bunda bőséges, csillogó, aljszőr nélküli és hullámos, testhez simuló. Az arcon, a lábak elülső részén és a csánk alatt rövid a szőr, a nyakon viszont hosszabb gallért alkot. Színe fehér alapon bármilyen színű lehet, azonban a fehérnek kell uralkodnia a törzsön és a végtagokon. A jellegzetes, fehér csík a fejen kívánatos. Marmagassága körülbelül 28 cm, testsúlya minimum 1,5 kg, de akár az 5 kg-ot is elérheti. Várható élettartama 12-15 év.

Jelleme

A gyors, kíváncsi papillon egyedülálló szépségű és lendületes, sportos társasági kutya. Kifinomult megjelenése ellenére egy szívós alkattal megáldott kedvenc. Valószínűleg azt hiszi magáról, hogy sokkal nagyobb termetű, mint valójában. Erre utal szórakoztató, magabiztos személyisége. Kiváló agilityző, és általában kimagasló eredményeket ér el a sportágban. A kevésbé ambiciózus tulajdonosok mindenféle trükkre megtaníthatják kedvenceiket, ugyanis a papillon nagyon szívesen és gyorsan tanul. Rendkívül barátságos, nyitott személyiség, szinte kicsattan az életörömtől. Más kutyákkal szemben nem agresszív, de nem is egy félénk kiskutya, aki meghúzódik a sarokban. Gazdájához nagyon kötődik, igazán ragaszkodó kedvenc, aki igényli a társaságot. Jelző kutyának is ideális, ugyanis ugatással adja családja tudtára, ha idegen közelítene a házhoz.

Ideális környezet

A papillont gyakran ajánlják kezdő gazdik számára is, ugyanis könnyen kezelhető, szívesen tanuló és kedves kiskutya. A gyerekekkel is jól kijön, de más házi kedvencekkel is barátságos. A kisebbeknek azonban fontos megtanítani, hogy finoman bánjanak ezzel a törékeny ebbel. A papillon a magányt viszont nehezen viseli, ugyanis nagyon ragaszkodó jellem. Így olyanok számára nem ajánlott tartása, akik a nap nagy részében nincsenek otthon. A papillon mindent szeret együtt csinálni gazdájával, legyen az a játék, séta, kirándulás, vagy a kanapén pihenés. Fontos azonban kiemelni, hogy a fajta elsősorban az előbb említetteket kedveli, ugyanis magas az energiaszintje. Ne tévesszen meg a kicsi méret, ez az eb imád mozogni, játszani és tevékenykedni. Szinte bármilyen mozgásformára kapható, és termetéhez képest nagy az energiája. Így lakásban tartása esetén erre mindenképp ügyelni kell. És nem szabad megfeledkezni mentális fárasztásáról sem, hiszen ez az okos kiskutya szereti dolgoztatni agytekervényeit.

Ápolás

Bundájának ápolása nem nagy kihívás, ugyanis elegendő naponta vagy kétnaponta átfésülni, hogy gubancoktól mentes és csillogó maradjon. Füleit érdemes gyakran ellenőrizni, hiszen a dús szőrzetben könnyen megbújnak az oda nem illő dolgok, például toklászok. Karmait vágni kell, ha túl hosszúra nőnek.

Gyakori egészségügyi problémák

A papillon kifejezetten egészséges fajta, de a kistestű kutyákra jellemző patellaficam őt sem kerüli el. Kialakulhat nála progresszív retina atrófia, szürkehályog, illetve hipoglikémia is. Egyes papillonoknál előfordulhat, hogy a kutacs nem forr össze 6 hetes kor után. Ebben az esetben nagyon óvatosan kell bánni az ebbel, és rendszeresen ellátogatni vele állatorvoshoz.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., David Alderton: Kutyák, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák, Joan Palmer: Tanácsadó kézikönyv kis testű kutya választásához, Szinák János – Veress István: Kutyakalauz, Paul McGreevy: Kutyák)