Orosz fekete terrier fajtaleírás: a nagytestű védelmező
2023. szeptember 25 - Képek: Getty Images Hungary
2023. szeptember 25 - Képek: Getty Images Hungary
Ha terrierekről beszélünk, sokunknak lehet, hogy első sorban a kistermetű vadászterrierek jutnak eszébe, pedig csalóka lehet ez az elképzelés. Ha belegondolunk, az Amerikai Staffordshire terrierek is terrierek, mégsem apróságok. Ezt a tendenciát követi az orosz fekete terrier is.
Az orosz fekete terrier egy megállíthatatlan őrző-védő, a „tökéletes szolgálati kutya”, úgy tervezték, hogy erős és vad legyen. Lehet, hogy nem pontosan olyan, mint amilyennek szerették volna, kiemelkedő emberközpontúsága miatt. Viszont emellett intelligens, nyugodt, kiegyensúlyozott, mégis erőteljes és kiváló a munkamorálja. A neve megtévesztő lehet, mert az eb a felmenői közül talán a terrierekre hasonlít a legkevésbé: mind küllemben mind pedig jellemben. Sokkal inkább megmutatkozik rajta az óriás schnauzer impozáns kinézete, jellemben pedig jóval nyugodtabb és megfontoltabb, mint terrier társai. Nem szabad elfelejteni, hogy az általános nyugalom nem jelenti azt, hogy ártalmatlan lenne, hiszen őrző-védő feladatok ellátására tenyésztették ki a fajtát. Igazából az elképzeltektől csak annyiban különbözik, hogy kevésbé független a gazdájától, így szülőhazájától nyugatra ritkábban használják szolgálati kutyaként.
Az orosz fekete terrier viszonylag új fajta, tenyésztésére a második világháború után került sor. Még 1924-ben megalakult a Vörös Csillag kennel. Ez a Központi katonai kutyakiképző iskola része volt, és azzal a céllal hozták létre, hogy az éghajlatot bíró, kitartó és erős, mégis jól kezelhető munkakutyákat tenyésszenek ki. Számos próbálkozásuk végül kudarcot vallott, de ezekből a kísérleti keresztezésekből hozták létre a moszkvai őrkutyát. A Vörös Csillag kennel 1952-ben belekezdett egy új fajta tenyésztésébe (legalábbis ekkor született az első alom). Számos elvárásuk, és állítólag 17 fajtájuk volt, amiből végül sikerül létrehozniuk az orosz fekete terriert. Ami fontos volt a tenyésztők számára, az a kezelhetőség, képezhetőség, munkamorál, egy egészséges egyensúly a viselkedésében (munka közben vad, de egyébként nyugodt), tűrje az éghajlati körülményeket, legyen nagytestű, fekete, szőre pedig a szemét is takarja.
A kiindulópontjuk egy Roy nevű óriás schnauzer kan volt, illetve számos szuka, a legkülönbözőbb fajtákból. Lényegében az elején mondhatni próba-szerencse alapon haladtak, azzal a céllal, hogy olyan fajtákat vegyenek bele a mixbe, akik temperamentumban és küllemben hozzásegítik őket egy olyan kutya létrehozásához, ami az elvárásaiknak megfelel. Így jöttek képbe az airedale terrierek, a rottweilerek, illetve a kennel történetében korábban létrehozott fajta, a moszkvai vizikutya (ami egyébként azóta már kihalt). Az utóbbi tenyésztéséhez egyébként leginkább újfundlandit, kelet európai juhászkutyát és kaukázusi juhászkutyát használtak, így tehát mindegyikből belekerült egy kicsi az orosz fekete terrierbe. Az első fajtastandard 1958-ban készült el, és két szőrváltozatot különböztetett meg. A hosszú szőrű egyedeket jobban kedvelték a kiállításokra járók, míg a rövidebb szőrűek sokkal praktikusabbnak bizonyultak a terepmunkához, amire eredetileg tenyésztették őket.
Kifejezetten jó őrző-védő kutyák, az 50-es években határok, katonai erődítmények és börtönök őrkutyái voltak. A mai napig vannak, akik ezekhez hasonló feladatokat adnak orosz fekete terrierjüknek, de a legtöbb Oroszországon kívüli egyed visszavonultabb életet él, és a családi ház területét védi, vagy kutyasportok, illetve kiállítások sikeres résztvevője. Az FCI 1983-ban fogadta el a fajtát.
Már első ránézésre is látszik, hogy egy erős fajtáról van szó, hiszen meglehetősen nagy termetű. Marmagassága 64-72 cm, testtömege pedig 38-42 kg. Emellett négyzetes formája és sűrű bundája optikailag is hozzátesz az impozáns hatáshoz. Színe fekete, bundája közepesen hosszú és durva textúrájú, állán és arcorri részén hosszabb, így szakálla és bajsza is van. Egyenes háta, mély mellkasa, és rövid, széles ágyéka van, emellett oszlopszerű végtagjai. Hátsó mancsai kicsit nagyobbak, mint a mellsők, de mindegyik kerekded és nagy méretű, zárt ujjakkal és fekete karmokkal.
Nyaka hosszú és szikár, bár ez sokszor nem látszik a szőrtől, feje hosszúkás, arcorri része széles, koponyája pedig valamennyire domború. Magasan tűzött füle lefelé lóg, és háromszög alakú. Farkát nagyon sokáig dokkolták, rövidre kurtították, de mára már hosszan hagyják. Nincs egy helyes tartása, vannak ebek, akiknek egyenes, vannak ebek, akiknek felfelé kunkorodik, félhold alakú. Ez nem változtat az értékelésén egy ebnek, ha kiállításon vesz részt, mert szülőhazájában a mai napig kurtítják. A 2010-ben publikált FCi standard alapján a II. fajtacsoportba, a Pinscherek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák köreibe tartozik.
Az impozáns orosz fekete terrier jellemzően nagyon intelligens, jó problémamegoldó, kiegyensúlyozott és magabiztos. Őrző-védő feladatokra tenyésztett fajtáról van szó, de ok nélkül, jó nevelés mellett legtöbbször nem agresszív, és könnyedén beilleszthető a családi életbe. Határozott, és nem kerüli el a szükséges konfliktusokat, erős védelmező ösztöne általában 1 éves kora körül mutatkozik meg. Általában mondhatni egygazdás eb, de ez nem azt jelenti, hogy nem tekinti fontosnak a család többi tagját. Nagyon figyel a környezetére, és gyorsan észreveszi, ha valami nincs rendben: a bántó szándék ellen rögtön fellép. Ugyanilyen jól felméri, ha valaki gyengébb és védencét támogatja.
Nevelése erős kezeket és tapasztalatot igényel, mert ugyan emberközpontú, könnyedén válik akaratossá és dominánssá. Emiatt sokszor nem első alkalmas kutyagazdiknak ajánlják, mert a következetesség és a megfelelő mennyiségű szigor náluk kulcsfontosságú (ennek ellenére náluk sem érdemes büntetés alapú neveléshez folyamodni, mert makacsak). Minden kutyánál jó, ha fel vannak állítva a határok és a szabályok, de egy orosz fekete terriernél ez kifejezetten szükséges, hiszen mérete, ösztönei és ereje miatt kitüntetett figyelmet kell fordítani a megfelelő nevelésre. Ezt ideális esetben már kölyökkorban érdemes elkezdeni, és szocializálni az új jövevényt.
Egy friss kutyagazdi még nem biztos, hogy tudja, hogyan kell elkezdeni a kutyanevelést, és bármennyire is utánanézett, még nem biztos, hogy élesben is úgy tud viselkedni, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Még nem biztos, hogy tudja, hogyan kell bánni egy kutyával, mire kell figyelni, hogyan kell következetesnek, szigorúnak és egyben kedvesnek, pozitívnak és jutalmazónak lenni, de ezek nélkül nehéz dolga lehet a gazdinak egy ilyen jellemű kutyával, bármennyire is aranyos az eb külleme. Viszont gyorsan tanul, és szereti, ha van feladata, így kellő odafigyeléssel nagyon jó társsá válhat, elég hamar.
Szeret mozogni, energikus, de nem lefáraszthatatlan. Általában elég neki napi 30-40 perc intenzívebb testmozgás, de a hosszabb intervallumú, kímélőbb mozgásformákat is kedveli. Szeret úszni, futni, játszani, gazdájával sétálni és túrázni. Kiegyensúlyozott élet mellett könnyedén átalussza az egész napot, de ez függ a korától is. A megfelelő körülmények között tartva nem rombol, de ha unatkozik, akkor feltalálja magát. Hogy kihozzuk a legtöbbet ebből a kiemelkedő munkakutyából, választhatunk egy kutyasportot, amivel tovább gazdagítjuk az életét.
Nagyon ragaszkodó, kifejezetten társas eb, aki nem szereti egyedül tölteni a mindennapjait. Jól alkalmazkodik az új élethelyzetekhez. Nem szokták lakásba ajánlani, de ha megkap mindent, ami a szíve vágya, és nem szenved hiányt mozgásból illetve mentális lefárasztásból, akkor jól megvan napközben a négy fal között is.
A gyerekekkel óvatos, nagyon figyelmesen játszik, általában nem mutat agressziót a kicsik felé. Megfelelő nevelés mellett tehát nem probléma a család bővülése sem, illetve, ha valaki nem áll még készen a babavállalásra, de egy másik állatot szívesen befogadna, akkor nem kell aggódnia. Az orosz fekete terrier jól kijön akár még macskákkal is, méretét meghazudtolva finoman bánik velük. Természetesen mindehhez nagyban hozzájárul a nevelés is, illetve nem szabad elfelejteni a szocializációt sem. Őrző-védő fajta, így házőrzésre és személyvédelemre kiváló választás lehet. Emiatt viszont bizalmatlan az idegenekkel szemben, és megesik, hogy erőteljesebben lép fel, mint ahogyan mi azt szeretnénk, ezért is érdemes minél hamarabb megtanítani az alapokra.
Heti egyszer-kétszer érdemes átfésülni a bundáját, mivel dubla rétegű, és a külső réteg hajlamos lehet csomósodásra. Néha lehet, hogy ollót is kell használnia a gazdinak, hogy formára vágja a kilógó tincseket, főleg az arcorri részen a bajszánál és a szakállánál. A körmök, fülek és fogak karbantartása egytől-egyig fontos az eb jólléte miatt, így ezekről se feledkezzünk meg.
Szerencsére mérete ellenére viszonylag kevés egészségügyi problémával rendelkezik, általában egészséges fajta. Néhány kondícióra viszont figyelmesen szűrik a kölyköket, illetve a tenyészállatokat, hogy ez így is maradjon. Hajlamosak lehetnek a következőkre:
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek