Nyulászkopó fajtaleírás: az arany középút

A nyulászkopó intelligens, barátságos és nagyon embercentrikus kutyafajta. Mint ahogy a neve is mutatja, eredetileg nyulakra vadásztak vele, méghozzá a legtöbbször kizárólagosan falkában.

Néhányan azt mondják a fajtáról, hogy a tökéletes arany középút a beagle és a rókakopó között. A nyulászkopó amellett, hogy kiváló vadásztehetséggel rendelkezik, szuper családi kutya is, nagyon ragaszkodik a gazdáihoz. Ellenben nehezen viseli az egyedüllétet, tekintve, hogy a kezdetektől fogva falkavadász kutyaként tartják.

Eredete

A nyulászkopó pontos eredete nem tisztázott; valószínű, hogy a beagle-höz és a rókakopóhoz hasonlóan ez a fajta is az úgynevezett southern véreb leszármazottja. 1260-ra datálva is találtak már adatokat róla, ami arra enged következtetni, hogy a kisebb vadak elterjedése előtt használatban volt. Sokan úgy gondolják, hogy az akkori vadászkutyák inkább egyfajta közös ősei voltak a mai kopóknak (ilyenkor legtöbben a southern vérebre gondolnak, ami azóta már kihalt). A teóriának lehet valóságalapja, hiszen nagyon sok hasonlóság van az angliai kopófajták között. Állítólag 1304-től kezdve II. Eduárd angol király is tartott nyulászkopókat, amik egyenesen Walesből kerültek hozzá. (A walesi vonalat máig igen nagyra tartják. Az angol vonalban nagyon sokszor keverték a különböző kopófajtákat, ami azt eredményezte, hogy a 19. századra már alig lehetett megkülönböztetni a nyulászkopókat a rókakopóktól).

Az 1700-as években megcsappant a nagyvadak állománya, így előtérbe kerültek a kisebb vadak, mint például a róka, vagy éppen a nyúl. Előbbinek is megvannak a saját kihívásai, de a közhiedelemmel ellentétben az utóbbit sem egyszerű elkapni. Főleg, ha valaki élvezetből vadászik, csupán a sport szeretete miatt. Az 1700-1800 évek vadászai fontosnak tartották, hogy a vadhoz illő stílusban ejtsék el azt. Ez a nyúl esetében azt jelentette, hogy törekedtek arra, hogy tisztességesen üldözzék, ne úgy, hogy esélye se legyen a menekülésre. Éppen ezért egy rókakopó vagy egy agár nem volt megfelelő a feladat ellátására, hiszen túl gyorsan véget vetettek volna a vadászatnak. „Teret kell adnunk minden apró trükkjének, nem pedig aljas módon megölni, túlerővel.” –  írja Peter Beckford 1779-ben Gondolatok a vadászatról című művében.

Így tehát a nyulászkopónak elég ügyesnek és jó szimatúnak kellett lennie ahhoz, hogy jól teljesítsen a sportban. Ugyanakkor nem lehetett túl nagy vagy éppen túl gyors, mert úgy nem lett volna elég élvezetes a vadászat. Mindezt észben tartva úgy tenyésztették a fajtát, hogy elég gyorsak legyenek a lóháton folytatott vadászathoz is, és ügyesen tudjanak manőverezni a mezőn, vagy a szűkösebb helyeken.

Fajtastandard

Közepes termetű, kissé zömök, de jó felépítésű és izmos fajta; olyan, mintha az angol rókakopó alacsonyabb változata lenne. Marmagassága körülbelül 50 cm, testsúlya 20-25 kg. Testhez simuló, rövid, illetve közepes hosszúságú, dús szőrzete többnyire trikolor: fehér, sárga és fekete. A fehér az alapszín, amit sárga illetve a fekete foltok mintáznak. Háta izmos és rövid, mellkasa mély, ágyéka erős. Viszonylag rövidnek tűnő (de semmiképpen sem aránytalan), egyenes lábai kifejezetten erősítik a robusztus, mégis atletikus megjelenését. Farka közepesen hosszú, enyhén felfele áll. Feje hosszú, erőteljes, áramvonalas, szeme sötétbarna, v alakú fülei lelógnak (de nem érnek tovább a nyaka aljánál). Az FCI 1974-ben fogadta el a fajtát, a legfrissebb fajtastandardot pedig 1998-ban publikálták. Az FCI 6. csoportjába, a kopók és rokon fajták közé tartozik.

Jelleme

Amellett, hogy a nyulászkopó nagyon barátságos, intelligens, embercentrikus és családorientált, rendkívül jó természetű. Aktív, élénk kutya, mindig készen áll egy kis kalandra. Nagyon szereti a családjával tölteni az idejét, de elsősorban nem a kanapéra termett. Arra tenyésztették, hogy ha kell, órákon keresztül vadásszon, így fontos, hogy megfelelő mennyiségű mentális és fizikális stimulációt biztosítson a gazda számára. Nagyon könnyen tanul, szeret bizonyítani és szeret jól teljesíteni, de akadhatnak makacs pillanatai. Ez nem jelent túl nagy problémát a tréning során; pozitív megerősítéssel, konzisztens neveléssel, nyugodt gazdival és elég türelemmel kiváló társat lehet belőle faragni. Fontos megjegyezni, hogy vadászkutyáról van szó, így a vadászösztöne elég erős. Emiatt nagyon figyelni kell rá, főleg, ha erdőben vagy olyan területen sétálunk vele, ahol találkozhat néhány „kergetnivaló” vaddal.

Ideális környezet

Aktív gazdik mellé ideális, kiváló társ lehet túrázáshoz vagy éppen egy hosszabb sétához. Megköszöni, ha van kert, de alapvetően nem kinti kutya, szeret közel lenni a gazdáihoz. Rendszeres testmozgás mellett akár lakásban is jól tartható. Bár azt figyelembe kell venni, hogy sokat ugatós fajta. Ha van udvar, kiemelten fontos, hogy a kerítésen ne tudjon átugrani, ugyanis ha üldözőbe vesz egy prédát, nem sok dolog van ami megállítaná. Nem szabad elfelejteni, hogy napi szinten igényli a foglalkozást, máskülönben unatkozni kezd és boldogtalan lesz, ami destruktív viselkedésbe torkollhat. Jó választás lehet számára valamilyen kutyasport, mondjuk a nyomkövetés. A gyerekekkel türelmes, más kutyákkal is jól kijön. Alapvetően nem szokták kisállatok (például macska) mellé ajánlani a vadászösztöne miatt, de korai szocializációval ki lehet küszöbölni a későbbi problémákat.

Ápolás

Ápolása nem igényel nagy erőfeszítést. Egy kefével hetente egyszer érdemes átmenni a szőrén, hogy a felgyülemlett port és az éppen kihullani készülő szálakat eltávolítsu. Hajlamos lehet tipikus „kutyaszagot” árasztani, ezért érdemes rendszeresen fürdetni, lehetőleg gyengéd, bőrbarát kutyasampont használva. Ezen kívül a fülét gyakran kell ellenőrizni és óvatosan takarítani, nehogy begyulladjon. A karmai elegendő mozgás mellett meguktól is kopnak, de érdemes néha ránézni, hogy ne okozzon problémát séta közben.

Gyakori egészségügyi problémák

Bár alapvetően egészséges kutyafajta, a nyulászkopó is hajlamos lehet néhány problémára, ezért egy felelősségteljes tenyésztő teszteli a kutyáit. Gyakori állatorvosi rutinellenőrzés mellett hosszú életet élhet. A legtöbbször a következők betegségek jelenhetnek meg a nyulászkopónál:

• Csípőízületi diszplázia;
• Epilepszia;
• Perianális fisztula (végbélsipoly): a sipoly kóros összeköttetés szervek vagy testüregek között, amelyeken keresztül a folyadék vagy szilárd anyag természetellenesen halad.