Norwich terrier fajtaleírás: a patkányfogó szeretetgombóc

A terrierek hosszú sorában találkozhatunk a Norwich terrierekkel, akik nem hazudtolják meg a sztereotípiákat. Kis méretük ellenére határozottak és nagykutyáktól megszokott önbizalommal rendelkeznek.

A Norwich terrierek kedves és energikus kutyák, méretüket meghazudtolva élik a mindennapjaikat. Hűséges és szeretetteljes ebek, akik eredetileg a ház körüli kártevők (főleg patkányok) irtására lettek tenyésztve, de mára leginkább a kanapén lehet őket megtalálni. Könnyedén beilleszkednek a családi életbe, és kiváló társakká válnak, még akkor is, ha meg kell dolgozni az engedelmességükért. Hiszen a nap végén terrierekről van szó, akik köztudottan hajlamosak a makacsságra.

Eredet

Ez a kistermetű kutya Angliából származik, és története szorosan összefonódik a Cambridge egyetemmel. A Norwich terriereket az 1870-80-as években az egyetem tanulói a kollégiumi kártevő-populáció kordában tartására használták. Akkoriban még Trumpington terriereknek nevezték őket, mert az istálló, ahonnan a kutyákat „kölcsönözték”, történetesen egy Trumpington nevű utcán volt. A mai nevük szintén helyszínhez kötődik, Norwich városához. Fontos állomása volt a tenyésztésüknek, mert ide került Rugs, a fajta „nagyapja”. Meglehetősen sok alomért volt felelős, és szerencsésen kitűnő egészségnek örvendtek a kicsik.
A Norwich terriereket nem csak kártevőirtásra használták. Rókavadászatokon is gyakran részt vettek ezek az apró, de bátor kutyák, így megtanultak csapatban dolgozni, és mára már kevésbé önfejűek terrier társaikhoz képest.

1914-ben kerültek Amerikába, ahol a fajtát Jones terriernek becézték, mert Frank Jones vitte be az országba, így inkább hozzá kötötték őket, mint az angol városhoz. Állítólag ugyanebben az időszakban, az első világháború alatt nagyon megritkult a számuk, de sikerült őket megmenteni.

Fajtastandard

Ez a kis termetű kutya alig éri el a 25 cm-es marmagasságot, és mindössze 4-5 kg-ot nyom. Ennek ellenére izmos, sőt, kissé zömök alkatú. Háta egyenes és mellkasa széles, végtagjai pedig rövidek. Farkát a régi divat szerint felére csonkolták, de ez mára már nem bevett szokás. FCI standard szerint a norwich terrierek farka enyhén felfelé áll, nem túl ívelt, de a való életben (ahol nem minden egyede a fajtastandard szerinti) vannak eltérések. Feje kicsi, enyhén rókaszerű, szeme sötétbarna. Hozzá hasonlatos fizikummal rendelkezik a Norfolk terrier, de utóbbi nagyobb, illetve a füle nem áll felfelé. Ellenben a Norwich terrierek háromszög alakú füle jellegzetesen felfelé áll. Szőrzete durva, nem túl hosszú, színe leginkább rozsdabarna, de lehet sárga, fekete, rőt, fakó vagy éppen szürke, sőt, akár csíkos is a bundája.

Jellem

A kedves kis szőrmók igazi energiabomba, élénk, vidám, mindemellett pedig bátor és kitartó. Nagyon szeret a gazdájával lenni. Értékeli az aktív programokat, de mindig örül a közös időtöltésnek, legyen az túrázás vagy akár kanapén fetrengés. (Utóbbit persze ki kell egészíteni némi „lefárasztással” is, de ha általában kiegyensúlyozott életet él, akkor 1-2 nap kihagyás nem jelent problémát.) Nagyon jól kijön a gyerekekkel, és jó kezekben hűséges társ. Nem utolsó sorban pedig a Norwich terrierek kiválóan oktathatók, de fontos megjegyezni, hogy a legjobban a rövid és pozitív „tanórák” válnak be náluk. Ezek a kutyák szeretnek tanulni, és szeretnének megfelelni a gazdájuknak, még akkor is, ha néha kicsit önfejűek. Korai szocializálással könnyedén barátságos kutyává válnak.

Ideális környezet

Jól alkalmazkodik akár lakásokhoz is, nem jelent számára problémát, ha a napot négy fal között kell töltenie mindaddig, amíg a fizikai és mentális igényeinek eleget tesz a gazdi. Udvaron is tartható, de kíváncsi természetéből adódóan fontos, hogy a kerítés kiskutya-biztos legyen. A kutyákkal jól kijön, és szoktatható más házi kedvencekhez is, de a legjobb, ha ezt egészen kis korban kezdjük.

Ápolás

Dupla rétegű bundájuk nem könnyíti meg a gazdi dolgát, de rendszeres fésüléssel fenntartható a rendezett megjelenés. Ehhez nem érdemes gyakran mosdatni, anélkül is elérhető a fényes bunda. Ha valaki nem kedveli a természetes, kissé durva megjelenést, a puhább szőr érdekében lehet vágni belőle, de így a színe is fakulni fog.

Gyakori egészségügyi problémák

Alapvetően egészséges fajta, és egy felelősségteljes tenyésztő figyel rá, hogy ez így maradjon. Ezért a kölykök már egészen kicsiként átesnek néhány vizsgálaton, hogy kizárják a következő betegségeket:

• csípő diszplázia
• epilepszia
• degeneratív myelopátia (progresszív gerincvelő betegség)
• felső légúti rezisztencia szindróma

Ezeknek a betegségeknek a megjelenése csekély, ellenben ami nagyon gyakran előfordul náluk, az a fogkő, így kifejezetten figyelni kell a fogaik egészségére.

Felhasznált forrás: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II.