Norvég buhund fajtaleírás: Vikingek társa, a ház védelmezője

A buhundok már régóta járják a földet, és mindig akadtak rajongóik. Nem is csoda, hiszen amellett, hogy nagyon jó munkakutyák, családi kutyaként is megállják a helyüket.

A norvég buhund kis termete és puha kinézete csalóka lehet, mert egy bátor, vakmerő kutyát rejt. Főleg terelésre és a jószágok őrzésére használták, erre való affinitása máig nem változott. Neve szabad fordításban pásztorkutyát jelent, de ha csak az első szótagra koncentrálunk, akkor egy kicsit más üzenetet kapunk. A „bu” norvég szó, jelentése farm, tanya. Tehát ebből kiderül, hogy eredetileg mindenes kutyának használták, aki amellett, hogy ellátta a pásztorkutyák feladatait, a házat is őrizte, a családja védelmére kelt, ha úgy adódott, illetve gyakran még vadászatban is a gazdái hasznára vált. A spicc-félék táborát erősíti, ezt jól mutatja a vastag bunda, felfelé álló fülek és a visszafelé hajló farka.

Eredet

A norvég buhundok története nagy valószínűséggel egészen visszavezethető a vikingekig, cirka 1200 évvel ezelőttre, hasonlóan az elkhundokhoz. Ezt elsősorban régészeti bizonyítékok támasztják alá. 1880-ban felfedeztek egy sírhelyet nem messze Oslotól, ahol a temetkezés stílusából ítélve egy törzsfőnök vagy egy kiemelkedő harcos lehetett végső nyugalomra helyezve, akit minden bizonnyal mély tisztelet övezett. Ezt mutatja, hogy egy Viking hajóval indították útjára a Valhallába, tele kincsekkel…és hat kutyával. A csontvázaik alapján a 6-ból 5 valószínűleg buhund, vagy ahhoz nagyon hasonló kutya volt.

Szülőhazájukban a buhundok több száz évig háztáji feladatokat láttak el, mint terelés, védelmezés, sőt, egyes források szerint még a gazdáiknak gyermekeire is vigyáztak. Az ösztöneik erősek, és máig jól megfigyelhetőek. Megbízhatóan látták el a feladataikat éveken keresztül, sokáig nem emelték ki őket a természetes környezetükből. Az 1900-as évek elején megcsappant a számuk, de jól szervezett tenyésztésnek köszönhetően sikerült megmenteni a fajtát. Az első buhund-kiállítás 1926-ban volt megrendezve, John Sæland elhatározásának köszönhetően, hogy felhívja a figyelmet ezekre a szorgos és odaadó kutyákra. Ezt a kiállítást egy Flink nevű kutya nyerte, aki alapjául szolgált az első fajtastandart felállításának.

Hivatalosan 1943-ban ismerték el a buhundokat Norvégiában, 2009-ben regisztrálták az AKC-ban. Az FCI 1963-ban fogadta el a fajtát, és 1999-ben publikálták az érvényes fajtaleírást.

Fajtastandard

A középtermet alsó határát súroló kutyafajta, a norvég buhund marmagassága kb. 45 cm, átlagos testtömege 25 kg. Törzse izmos, rövid, feje elhegyesedő, majdnem lapos (ék alakú) koponyaformával. Orra standard szerint fekete. Közepes hosszúságú szőre kemény, érdes tapintású. Bundája általában sárgás és vörhenyes színekben pompázik, de nem ritka a fekete vagy a kékesszürke színezet sem. Szeme sötétbarna, füle pedig felálló. Rövid és vastag farka hátára kunkorodik, jellegzetesen spiccszerű megjelenést adva neki.

Jellem

Energikus és általában barátságos kutyafajta. Bátor, éber nem riad vissza semmitől. Gyengéd a családjával, figyelmes és szerető, a kisgyerekekkel jól kijön. Nagyon jó társa lehet az aktív életet élőknek, mert sok energia lappang benne, amit le kell vezetni annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott életet élhessen. Tipikusan az a kutyafajta, akinek nem elég napi kettő séta, hacsak nincs kiegészítve mentálisan fárasztó feladatokkal és sportolási lehetőségekkel, például futással. Jól teljesít a kutyasportok széles skáláján, legyen szó agilityről vagy nyomkövetésről. Nagyon védelmező tud lenni és nemtetszésének minden bizonnyal hangot ad, hasonlóan dallamosan, mint egy husky.

Független jelleméből adódóan van, hogy gazdájának meggyűlik a baja a tanításával, de szeretne bizonyítani. Általában jól motiválható étellel, így ezt a problémát nem lehetetlen leküzdeni. Nehéz hosszú ideig fenntartani a figyelmét, ha nem éppen olyan dologgal foglalkozunk, ami érdekli, de ezt orvosolhatjuk azzal, hogy rövidre fogjuk a gyakorlást, és pozitív felhanggal fejezzük be.

Ideális környezet

A norvég buhund jól alkalmazkodó fajta, kellő mennyiségű fizikai fárasztás mellett akár lakásban is tartható, de akkor érzi magát a legjobban, ha van helye futni és mozogni, ezért jobb, ha kertkapcsolatos házba kerül. Gyerekekkel és más kutyákkal jól kijön, és akár más háziállatokkal is megtalálja a közös hangot, ez leginkább szoktatás kérdése.

Ápolás

Dupla rétegű szőrük ellenére a buhundok nem igényelnek túlzott ápolást, legalábbis a fürdetés terén. Alapvetően „öntisztító” kutyák, a bundájukról könnyedén lepereg a kosz. Viszont állandóan szőrt hagynak maguk után, ezért minimum heti két-három alkalommal érdemes őket átfésülni. Ez vedlési időszakban akár mindennapos munkává alakulhat. Évente 1-2-szer érdemes „kiporszívózni” a kutya aljszőrzetét, ehhez elmehetünk kutyakozmetikushoz, illetve vannak otthoni használatra tervezett készülékek is. A fogak és a körmök gyakori ellenőrzése is fontos része a kutyák ápolásának.

Gyakori egészségügyi problémák

Alapvetően egészséges fajta, és nagyon ellenálló a betegségeknek. Ennek ellenére van három betegség, ami viszonylag gyakori lehet náluk, erre a felelős tenyésztők szűrni szoktak, hogy ne legyen elterjedt.

• Csípő diszplázia
• von Willebrand betegség (véralvadási rendellenesség)
• Szembetegségek

Felhasznált forrás: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II.