Norfolk terrier-fajtaleírás: igazi terrier egy öleb méretében

A norfolk terrier kis termete és aranyos külseje megtévesztő lehet. Azt hihetné az ember, hogy egy tökéletes ölebről van szó, pedig a puha bunda és a csöppnyi méret egy vérbeli terriert rejt.

A norfolk terrier az egyik legkisebb terrier; aranyos és hűséges, minden kihívásra készen áll. A plüssmaci kinézet ellenére kalandvágyó és magabiztos, kitartó és határozott. Külsőre és temperamentumra is nagyon hasonlít a norwich terrierre, ám a fülük alapján könnyedén meg lehet különböztetni őket. Míg a norwich terrierek füle felfelé áll, a norfolk terrierek füle V alakú, és lefelé konyul. Nem véletlen a hasonlóság, hiszen közeli rokonokról van szó. Hogy pontosan mennyire közeliről, arról mindjárt részletesebben is beszélünk.

A norfolk terrier eredete

A norfolk terrier sokáig a norwich terrierrel együtt fejlődött és alakult. A továbbiakban a norfolk terrier eredetéről fogunk beszélni, de érdemes megemlíteni, hogy egészen 1964-ig nem lett külön elismerve a norfolk terrier, inkább a norwich terrier alfajtájának tekintették. Ismerve ezt a tényt, érdekes, hogy a norwich terrierről szóló beszámolók részletesebb történettel szolgálnak, ezzel szemben a norfolk terrier egyszerűbb és funkcionálisabb történelemmel büszkélkedhet.

A norfolk terrier sokáig csak egy átlagos farmon tevékenykedő (többnyire keverék) fajta volt Norfolkban, egy Kelet-Angliában található megyében. Terrierekhez híven elsősorban rágcsálóirtásra és vadászatra használták ezeket a kis testű kutyákat, erre a feladatra pedig kiválónak bizonyultak. Kifejezetten kitartóak és bátrak, állítólag még borzra és rókára is vadásztak velük. Érdekes módon a fajtastandardok ezt a felhasználási módját is figyelembe veszik, és leírják, hogy a „a tisztességes használtságból eredő becsületre méltó sebhelyek” („honourable scars from fair wear and tear”) elfogadhatók. Eredetileg ezek a gyakori farm körüli segítők valószínűleg a Glen of Imaal terrierek, a cairn terrierek és a Dandie Dinmont terrierek keveredéséből jöttek létre, és nyerték el a ma is ismert kinézethez közeli megjelenésüket. Később a fajta tökéletesítgetéséhez felhasználták a border terriereket is.

Norwich terrierből norfolk terrier

Ha konkrétumokat szeretnénk keresni a fajta történelmében, akkor érdemes megemlíteni Frank Jones nevét, aki céltudatosan elkezdte a norwich terrier tenyésztését a 20. század első felében. Ahogyan fentebb is említettük, a két fajta sokáig egyként volt számontartva, bár valamilyen szinten megkülönböztették a felfelé álló fülekkel és a lekonyuló fülekkel rendelkező kutyákat. Jones tenyésztői, és a fajta népszerűsítéséért végzett munkájának elismeréseként a terriereit gyakran Jones terriereknek nevezték.

A külön fajtának járó elismertséget csak 1964-ben kapta meg a norfolk terrier, először a The Kennel Clubtól, majd 1966-ban az FCI-től, és több mint 10 év múlva az AKC-től.

A norfolk terrier fajtastandardja

Kis termetű, kompakt és erős testfelépítésű fajta. Átlagos marmagassága 25 cm, testtömege ideálisan 7–9 kg. Alacsony kutya, rövid, izmos lábakkal, és viszonylag rövid törzzsel. Szőrzete kemény drótszőr, egyenes, testhez simuló, kivéve a nyakán és a mar tájékán. Bundája színe rőt, homokszínű, gyakran fekete vagy barnás nyereggel vagy palásttal. Farkát gyakran felére kurtítják, természetesen hagyva viszont nem túl hosszú, harmóniában van a kutya méretével és arányaival. Széles koponyája van, füle V alakú és előrelógó, szeme sötétbarna. Az FCI 3. fajtacsoportjába, a terrierek közé sorolják.

A norfolk terrier jelleme

A norfolk terrier energikus, intelligens és barátságos fajta, egyike azon kevés terrierfajtának, amit nem harciasként jellemeznek. Ennek ellenére bátor, kitartó és élénk; egyes fajtastandardok „kisördögként” is hivatkoznak rá. Békés és kiegyensúlyozott, játékos és mindenre készen áll. Jól tanítható és általában készséges, ám van benne a terrierek makacsságából és öntudatosságából is annak ellenére, hogy kevésbé önálló. Emiatt mindenképpen fontos a következetes nevelés. Szeretetteljes, lojális, és nagyon szorosan kötődik a gazdáihoz. Élénk és figyelmes fajta, ha kérik ha nem, őrzi a házat, és jelez, ha furcsaságot érzékel. Az idegenekkel szemben barátságos; általában nem harcias, ha nem érzékel ártó szándékot. Könnyen kezelhető, ideális lehet első kutyának is.

A norfolk terrier számára ideális környezet

A norfolk terrier nagyon jól kijön a gyerekekkel, szuper családi kutya. Természetesen nem határtalan a türelme, de alapvetően lelkes játszótársa és hűséges pajtása az egész családnak. Más kutyákhoz jól szoktatható, megfelelő szocializációval macskákkal is jól kijön, de a kisebb háziállatok mellé nem ajánlott máig meglévő vadászösztöne miatt. Jól alkalmazkodik a különböző helyzetekhez, aktív, és igényli a mozgást, szereti a kalandokat. Könnyű vele utazni kompakt méretéből és barátságos természetéből adódóan. Lakásban is tartható, szeret a családjával egy légtérben tartózkodni, ugyanis nagyon ragaszkodó. Ha kertes házban él, akkor nagyon fontos, hogy a kerítésen ne legyenek lyukak, mert hajlamos a szökésre.

A norfolk terrier ápolása

A norfolk terrier szőrtípusa trükkös abból a szempontból, hogy a gyakori fésülés mellett évi 1-2 alkalommal trimmelni kell, hogy az elhalt fedő-, illetve aljszőrzetet megfelelően eltávolítsuk. Ez egy viszonylag időigényes feladat, de szerencsére nem kell túl gyakran elvégezni. Ettől függetlenül a norfolk terrier ápolása egyszerű, és nem különbözik az átlagos elvárásoktól. Tehát karban kell tartani a karmait, a fülét és szemét bizonyos időközönként tisztítani kell, és a fogápolásról sem szabad elfeledkezni.

A norfolk terrier gyakori egészségügyi problémái

Általában egészséges fajtáról van szó, ám néhány egészségügyi problémára hajlamos lehet. Ilyenek a:

• szemészeti problémák;
• szívproblémák;
• patellaficam.

Ezekre a betegségekre szerencsére a felelős tenyésztők tesztelik a kutyáikat, és mindent megtesznek, hogy ne legyenek jellemzőek.