Moszkvai őrkutya fajtaleírás: a létezése is katonai titok volt a Szovjetunióban

A moszkvai őrkutya kitenyésztése a Szovjetunióhoz kötődik. Kiválóan ötvözték benne a bernáthegyi, a kaukázusi juhászkutya és az orosz foltos kopó előnyös tulajdonságait.

A moszkvai őrkutya egy tanítható, kiegyensúlyozott idegrendszerű, ám erős fajta, aki a zord körülményekkel szemben is ellenálló. Intelligenciája és ébersége jó testőrré, kiváló őrkutyává teszi.

Eredete

A moszkvai őrkutya eredete nem vész az idők homályába, ugyanis egy meglehetősen fiatal fajtáról van szó. Múltja mindössze a szovjet korszakra nyúlik vissza és a Moszkva melletti Vörös Csillag katonai telepen kezdődött el. A hidegháborús fegyverkezés közepette a Szovjetunió vezetése elhatározta egy új, szolgálati kutya létrehozását, amelyet objektumok őrzésére és személyvédelemre is használni kívántak.

Miért volt rá szükség, amikor számos kiváló adottságú őrkutyával rendelkeztek? A kérdés jogos, ugyanis már ekkor ismert fajta volt a Szovjetunióban a kaukázusi juhászkutya, a közép-ázsiai juhászkutya és a dél-orosz juhászkutya is. Ezek a fajták azonban kevésbé voltak alkalmasak szolgálati kutyáknak, mert önálló jelleműek és ösztönösen cselekszenek, nem feltétlenül a parancsot megvárva.

A cél tehát egy intelligens, képezhető kutya volt, amely együttműködik a gazdájával. Mindemellett kiváló őrző-védő tulajdonságokkal kellett rendelkeznie, határozott fellépéssel. Az akaratosság vagy a túlzott vadság kerülendő volt a fajtánál, azonban az időjárással és a körülményekkel szemben ellenállónak kellett lennie.

A moszkvai őrkutya kitenyésztése Grogorij Pantelenovics Medvegyej nevéhez kapcsolódik, aki a Moszkva melletti Vörös Csillag katonai telepen szolgált tábornokként. A vezetőség által meghatározott tulajdonságú kutyafajta létrehozásához végül 3 fajtát használtak fel: a kaukázusi juhászkutyát, a bernáthegyit és az orosz foltos kopót. A kaukázusi juhászkutyákból és az orosz foltos kopókból a legjobbnak ítélt példányokat gyűjtötték össze, a bernáthegyiket pedig német, cseh és szlovák területekről importálták. A gondos szelekciós folyamat nem volt egyszerű, de végül sikerült létrehozni a moszkvai őrkutyát olyan formában, amilyennek elképzelték. Állítólag a folyamat során, ha valami nem megfelelően zajlott, többen is „látogatást tettek” Szibériába. És ott is maradtak…

A moszkvai őrkutyában a tenyésztés eredményeképp megtalálható a bernáthegyi intelligenciája és gazdaközpontúsága, a kaukázusi juhászkutya ellenálló képessége és kiváló őrző-védő tulajdonsága, valamint az orosz foltos kopó kitűnő szimata és kitartása. A fajta olyan jól sikerült, hogy titokban tartották, civil kézbe nem kerülhetett. Katonai parádékon, felvonulásokon és a katonai objektumoknál jelentek csak meg.

A Szovjetunió meggyengülése hozott változást, ekkor kerültek ki civil kézbe az első példányok. Magyarországra 1986-ban került az első moszkvai őrkutya, majd ezt követően kezdték meg a hazai tenyésztését és a fajta honosítását.

Fajtastandard

Erőteljes megjelenésű, masszív felépítésű kutya. Erős csontozattal és fejlett izomzattal rendelkezik. A nemi jelleget jól láthatóan kell mutatniuk az egyedeknek, a kanok marmagassága minimum 68 cm, a szukáké 66 cm. A leginkább elvárt marmagasság a kanoknál 77-78 cm, míg szukák esetében 71-73 cm. A moszkvai őrkutya feje masszív, koponyája széles. A homlokát két részre osztja egy nem túl nagy hosszanti barázda. Orra fekete, füle háromszög alakú, elülső részével a fejhez simuló. A szemek sötétek, a szemhéjak feketék és feszesek. Az ollós harapás, valamint a komplett fogazat elvárt.

A moszkvai őrkutya nyaka masszív és rövid, a hát vonalához képest 30-40 fokos szögben helyezkedik el. Mellkasa mély és széles, marja jól izmolt, széles, erőteljes. A hát szintén erős, izmos és megfelelően széles, a has feszes. A kutya végtagjai erős csontozatúak, párhuzamosak és egyenesek, nem fordulnak se kifelé, se befelé. A farok nyugalmi állapotban a csánkig ér, izgalmi állapotban sarló alakban tartja az eb.

A moszkvai őrkutya szőrzete erős, testhez simuló és sűrű. A fedőszőr alatt jól fejlett aljszőr található. A szőrzet a nyakon hosszabb, főleg a kanoknál. Ez egyfajta sörényt alkot. A lábak hátsó részén szintén hosszabb a szőr, valamint a farok alsó részén is. A színárnyalatok közül vörös és fehér jellemző, a szügy, gallér, farokvég és a lábak fehérek. A sötét szín a füleken, a fehér homlokcsík kötelező elemek. Mozgására jellemző, hogy a végtagok párhuzamosak, az első végtagok közeledhetnek a középvonalhoz.

Jelleme

A moszkvai őrkutya nemcsak erős, de jól idomítható. Kiemelkedő intelligenciájának és kitűnő őrző-védő tulajdonságainak köszönhetően ideális személy, terület és objektumvédő kutya. A gazdát és annak tulajdonát senki sem veszélyeztetheti a jelenlétében.

Megvárja a gazda utasítását, nem cselekszik annyira önállóan, mint a kaukázusi juhászkutya. Kiegyensúlyozott idegrendszerű, őrkutyának kiváló adottságú. Ellenáll az időjárás viszontagságainak, éber, figyelmes testőr. Idegenekkel szemben bizalmatlan természetű. Csak akkor ugat, ha nagyon szükséges, általában nem szereti hallatni a hangját.

Ideális környezet

A moszkvai őrkutya bátor területőrző, szereti a kintlétet és a nagy teret. Tartása emiatt kertben, tanyán, farmon ideális, valamint objektumok őrzésére is kiváló. Erőskezű, határozott és következetes gazdát kíván, akiben méltán tisztelheti a falkavezért. Ebben az esetben rendkívül hűséges, a gazdáért és annak védelméért bármit megtesz. Fontos a korai szocializációja és következetes nevelése, hogy „ne nőjön a gazda fejére”.

Ápolás

A fajta ápolása nem igényel különösebb erőfeszítést. Érdemes alaposan kifésülni a szőrzetét, főleg ahol hosszabb. Vedlési időszakban alapos fésülést kíván, mert fedőszőrből és aljszőrzetből áll a bundája. Ezen kívül fontos a szemek és a fülek tisztántartása.

Gyakori egészségügyi problémák

A fajta létrehozásához a legjobb példányokat használták a bernáthegyiből, a kaukázusi juhászkutyából és az orosz foltos kopóból. Ezáltal minimalizálták az egészségügyi problémákat és egy viszontagságokkal szemben is ellenálló kutyafajtát hoztak létre. A nagytestű fajtákra jellemző szív – és érrendszeri betegségek minimálisak, valamint az ízületi betegségek (csípő és könyökízületi diszplázia) is ritkák nála.

(Képek: Getty Images Hungary)