Mexikói meztelen kutya-fajtaleírás: a lelkek kísérőjének tartották

A mexikói meztelen kutya különös kinézete nem az egyedüli dolog, ami érdekessé teszi a fajtát. Tudj meg róla többet fajtaleírásunk segítségével!

A mexikói meztelen kutya egyike az FCI által regisztrált 3 meztelen kutyafajtának, ám akár úttörőnek is nevezhetnénk, ugyanis őt fogadták el legkorábban, 1961-ben. A perui meztelen kutyának még 20 évet kellett várnia a hivatalos elismerésig, míg a kínai meztelen kutyának csupán 9 évet. A mexikói meztelen kutya, „felnőttesebb nevén” a xoloitzcuintle (becézve csak xolo, kiejtve „solo” ) szempontjából az elfogadást követő időszak csupán töredéke gazdag és évezredekre visszanyúló történelmének.

A mexikói meztelen kutya eredete

A xolo Mexikó nemzeti kutyája, történelme pedig szorosan összekötődik a mexikói, illetve az ókori közép-amerikai népek kultúrával. Becslések szerint a fajta gyökerei közel 5000 (egyes források szerint „csupán” 3500) évvel ezelőttre nyúlnak vissza.

A mexikói meztelen kutyát mindig tisztelet övezte, ám ez nem feltétlenül vált a javára. A Kolumbusz előtti korszakban nagyon sokáig ételkülönlegességnek számított a húsa, amit elsősorban vallási rituálék keretei közt fogyasztottak (például az aztékok). Előtte feltehetően már a maják és a toltékok is hasonlóképpen tisztelték a xolókat, több feltárt temetkezési helyen is találtak rájuk utaló jeleket. Sajnos a 16. századi beszámolók alapján Közép-Amerika bizonyos területein ekkorra már kisebb jelentőséget tulajdonítottak nekik, és húsukat nagyobb lakomákon pulykahússal együtt tálalták. Ez a gyakorlat egyébként majdnem a fajta kihalásához vezetett.

A mexikói meztelen kutya mint Xolotl megtestesítője

A mezo-amerikai népek sokistenhívők voltak, Xolotl pedig (valamilyen formában) többjük vallásában, illetve kultúrájában is megjelenik, mint például a tűz és a villámlás istene, vagy éppen a szerencsétlenségek, szörnyek, deformitások, betegség és halál istene. Xolotlt gyakran kutyafejjel és más deformitásokkal ábrázolták, és az azték kultúrában „Gonosz ikerként” is hivatkoztak rá, ugyanis Quetzalcoatl a „tollas kígyó” testvére volt. Utóbbi pedig többek közt az alkotáshoz kapcsolódó tevékenységekkel ( mondjuk művészettel, tanulással és tudásgyarapítással) állt kapcsolatban, nem mellesleg pedig az azték papság védőistenének tekintették. Visszatérve Xolotlhoz, úgy tartották, hogy halál után ő vezette át a lelkeket az alvilágba (Mictlanba). Ehhez az elképzeléshez kapcsolódik, hogy két „világi formát” tulajdonítottak neki, az egyik a mexikói meztelen kutya (xoloitzcuintle) volt, a másik pedig a mexikói axolotl. Ahogyan láthatjuk, mindkettőjük nevében megjelenik az istenség neve.

Azért volt fontos röviden ismertetni Xolotlt, mert így keretet kap az is, hogy miért áldozták fel a xolókat. Úgy tartották, hogy a xolo nemcsak az élők világában társa és őrzője a gazdájának, hanem a halál után is fontos szerepe van, ugyanis neki, mint Xolotl „képviselőjének”, megtestesítőjének kell átkísérnie a gazdáját a túlvilágba, az örökkévalóságba. Mai szemmel ez az áldozatbemutatás egy kegyetlen és szükségtelen szokásnak tűnhet, ám a vallásuk és kultúrájuk szerint így biztosították, hogy a halott biztonságosan a túlvilágba jut.

Kolumbusz utáni idők

A mexikói meztelen kutya konkrét történelméről kevés adattal rendelkezünk, de a legendák és hiedelmek valamennyire festenek egy képet a korabeli helyzetükről. Arról viszont talán még kevesebbet tudunk, hogy azonkívül, hogy nagyon ritkává vált a fajta, az ókor után mi történt vele úgy a 20. századig. A xolónak bizonyos népek gyógyító erőt is tulajdonítottak, így a házőrzés mellett sokáig (sőt, egyes mexikói és közép-amerikai falvakban még a mai napig) ez is hozzátartozott munkaköri leírásához.

A Mexikói Kennel Club logóján 1940 óta szerepel a mexikói meztelen kutya, találó módon, ugyanis elsősorban ők mentették meg ezt az ősi fajtát a kihalás széléről.

Fajtastandard

Annak ellenére, hogy mexikói meztelen kutyának hívjuk, szőrös változata is létezik, sőt, három méretben is találkozhatunk vele. Ideálisnak a szőrtelen változatát tartják, így például a szőrös változat tenyésztésbe vonása csak akkor történhet meg, ha előtte 3 generáción keresztül csak szőrtelen párosok voltak a közvetlen felmenői, illetve két szőrös xolo pároztatása nem engedélyezett.

Elegánsan izmos, jól felépített kutya. A szőrös és a szőrtelen változatának proporciói teljesen megegyeznek, az egyedüli különbség értelemszerűen a szőrzet meglétében van. A szőrös változat csak rövid és puha bundával rendelkezhet aljszőrzet nélkül. A szőrtelennél a fej tetején, illetve a nyak hátuljánál elég gyakori a 2,5 centiméternél rövidebb szőr, illetve egy kevés, durvább szőr (nem kötelezően, de) megjelenthet a lábfejen és a farok végén. Színükben nincs eltérés, ugyan az a színskála engedélyezett a szőr meglététől függetlenül. Az ideális az egyenletes, sötét szín, fekete vagy feketésszürke. Viszont lehet palaszürke, sötétszürke, vöröses árnyalatú, májszínű, bronz és sötétszőke is. Ezenfelül pedig a foltok is megengedettek vagy az előbb említett színek valamelyikében, vagy fehérben.

Három variáció

Ahogyan már fentebb is említettük, három méretben elfogadottak. Az FCI kategóriái szerint ezek a standard, közepes és miniatűr (vagy törpe). Az AKC egyébként a közepest miniatűrnek, a törpét pedig „toy”-nak hívja. A standard méretű xolo 46–60 cm marmagasságú, 2 cm-es tűréshatárral, súlya pedig megközelítőleg 13–25 kg. A közepes méretű mexikói meztelen kutya átlagosan 36–45 cm magas, és 7–13 kg. Végezetül a törpe változat marmagassága 25–35 cm, és megközelítőleg 4,5–7 kg.

Megjelenésükben ugyanolyanok

Legyen szó közepes termetű szőrtelen vagy törpe méretű szőrös xoloról, az arányaik és a testalkatuk megegyezik. Fontos arány a testhosszának és a marmagasságának az aránya, ami 10:9, tehát enyhén hosszabb, mint amilyen magas.  Karcsú és elegáns, mégis izmos, erős testfelépítésű kutya büszke tartással. Háta egyenes, mellkasa hosszú és mély, hasa enyhén felhúzott, horpasza enyhe. Végtagjai egyenesek, erősek és egymással párhuzamosak.

Koponyája széles, ék alakú, az orra felé keskenyedő. Orrnyerge és a fej teteje egymással közel párhuzamos. Orrtükrének színe a bőr színétől függ, a sötétebb színeknél fekete vagy egészen sötét, a világosabbaknál barnás vagy rózsaszínes. Szemei mandula alakúak, szemszíne a bőr színével harmonikus, általában sötét, esetleg barna, mogyorószínű, borostyán vagy sárga. A szemhéj is ideálisan sötétebb színű. Fülei hosszúkásak, nagyok, „denevérfülek”. Éber állapotában a fülei felfelé állnak. Farka hosszú, vékony, és mozgás közben felfelé görbülő, de nem hajlik a kutya hátára. Nyugodt állapotában lelóg, és a végén van egy enyhe görbület.

Az FCI V. fajtacsoportjába, a spiccek és ősi típusú kutyák közé sorolják.

A mexikói meztelen kutya jelleme

Éber, hűséges és nyugodt. Leginkább ezekkel a szavakkal jellemezhető a mexikói meztelen kutya, ám még hozzá lehetne tenni, hogy mérsékelten aktív, az energiaszintje kicsit magasabb, mint közepes. Emellett zárkózott az idegenekkel szemben, nehezen oldódik fel, gazdájához viszont ragaszkodik, és mély kötődést tud vele kialakítani. Kiváló házőrző, alapvetően csöndes, de hangot ad annak, amiről úgy gondolja, hogy fontos.

Intelligens, és a megfelelő szabályok felállítása mellett könnyen tanítható, gyorsan megérti, hogy mit várnak el tőle, és könnyedén tanul új trükköket is. Pozitív megerősítésen alapuló tréning mellett, konzisztens és következetes hozzáállással kiváló társnak bizonyulhat, akár kezdő gazdik mellett is, amíg ő a fentieket követi.

Ideális környezete

A mexikói meztelen kutya kiválóan érezheti magát akár lakásban, akár kertes házban, számára a lényeg az, hogy gazdájához közel lehessen, és naponta elegendő mozgást biztosítsanak számára. Ez a mozgás lehet egy hosszabb séta, túra, futás, játék a kertben vagy a parkban, vagy akár valamilyen kutyasport is, általában bármelyikben megállja a helyét, és jól érzi magát, bár ezt természetesen az adott kutya válogatja. Erős vadászösztöne miatt fontos, hogy körültekintően hozzá legyen szoktatva az otthonunkban élő kisebb állatokhoz, például a macskákhoz, de ha ezt az akadályt sikeresen veszi a gazdi, akkor általában nincs vele baj. A xolo a gyerekekkel is jól kijön, ha megfelelően bánnak vele, és nem viszik túlzásba a „gyömöszölést”.

A mexikói meztelen kutya ápolása

A mexikói meztelen kutya ápolása attól függ, hogy milyen változatával van dolgunk. A szőrrel borított xolo kicsit kevésbé körülményes, csupán alkalmankénti fésülést és ritka fürdetést igényel. A szőr nélküli ebeknél gyakoribbak lehetnek a bőrproblémák, főleg serdülőkorban, ennek megfelelő kezeléséről kutyakozmetikusnál és állatorvosnál is érdeklődhetünk. Ezenkívül viszont alkalmanként meg kell fürdetni őket a megfelelő samponnal, és amikor szükséges, le kell vágni a karmukat. Két fürdetés között is érdemes nedves törülközővel áttörölni őket, néhányan pedig még a kutyabarát testápolók használatát is ajánlják. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kültéri szabadidős tevékenységek során be kell kenni kutyabarát naptejjel. Hiszen a fényvédelem nem csak nekünk fontos, bunda nélkül maradt kedvenceinknek is jól jön.

Gyakori egészségügyi problémái

A mexikói meztelen kutya sokáig céltudatos tenyésztés nélkül maradt fenn, így genetikai állománya igazán sokszínű. Ennek köszönhetően nincs olyan öröklődő betegség, amire hajlamos lenne, ám a felelősségteljes tenyésztők még így is elvégzik az ajánlott szűrővizsgálatokat, hogy ez így is maradjon. Néha azért náluk is megjelenik néhány kellemetlen betegség, mint  patellaficam, csípődiszplázia, vagy valamilyen jellegű szívprobléma, de ezek igazán nem jellemzőek a fajtára. Amire viszont figyelni kell, az a xolo táplálása, ugyanis szereti a hasát, és hajlamos lehet az elhízásra, ha gazdája nem figyel az etetésére. Ezenkívül viszont ami az egészségét illeti, valóban nincs vele probléma, és gazdája általában 13–18 évig tudhatja maga mellett.