Máltai selyemkutya fajtaleírás: a selymes bundájú apróság, aki elegáns és vidám társ egyben

Ez az élettel teli, vidám kiskutya kitűnő kedvenc szinte bárki számára. Nagyon ragaszkodó és emberközpontú társ, aki már évszázadok óta küldetésének tekinti, hogy bearanyozza gazdája mindennapjait.

A máltai selyemkutya egy igazi társasági kutya, akit épp ennek a szerepkörnek a betöltésére tenyésztettek ki évszázadokkal ezelőtt. Kezdő gazdik számára is kitűnő választás, hiszen számos életmódhoz képes alkalmazkodni, és könnyen kezelhető, emellett szinte alig vedlik. Gyönyörű, hófehér bundájával és gombszemeivel pedig garantáltan levesz bárkit a lábáról. Egyik különlegessége, hogy ha nem tölt elég időt a napon, vagy ha túl sokat tartják hideg, szeles időben, orra rózsaszínné változhat.

Eredete

A máltai selyemkutyát tartják az egyik legrégebbi európai ölebnek, számos forrás szerint már időszámításunk előtt létezett. Őseinek a dél-európai spicc típusú ebeket tartják. Felmenőiket egyébként patkányvadászatra is alkalmazták, innen a másik elnevezésük is, a máltai terrier. Egyesek az egyiptomi műtárgyakon is felfedezni vélik őket, feltevésüket pedig az is megerősíti, hogy a malitae szó áll a képek mellett. Az ókori Rómában pedig státuszszimbólumnak számítottak. Származásuk azonban vitatott.

Nevéhez hűen sokan úgy vélik, Málta szigetéről származik, azonban a felvetéssel sokan vitába szállnak. Ugyanis Sztranbón, egy ókori író és felfedező 25-ben efféleképpen írt róla: „Van Szicíliában egy Melita nevű város, ahonnan nagyon szép kutyácskákat hoznak, a Canis Melitieket”. Régen sokszor melitiként emlegették a ma máltai selyemkutyaként ismert ebeket, többek között Arisztotelész is így hívta őket feljegyzéseiben. I. Erzsébet királynő uralkodása alatt Dr. Johannes Caius így írt a fajtáról: „Málta szigete után melitinek nevezik őket. (…) Nagyon kis méretűek, és elsősorban a hölgyek kedvtelésére, szórakozására valók, akik karjaikban, kebleiken vagy az ágyukban tartják őket”. Az is elképzelhető, hogy az apró, fehér kiskutyák egymástól függetlenül alakultak ki.

A máltairól számos festmény, vers, irodalmi mű keletkezett az évszázadok során. Sir Edwin Landseer, Sir Joshua Reynolds, illetve Francisco José de Goya y Lucientes is megörökítette a fehér bundájú kiskutyát művein. Landseer egyik híres máltai selyemkutyáról készül képének ezt a címet adta: A fajta utolsó képviselője. Ez arra utal, hogy bár évtizedeken át közkedvelt arisztokrata kutyának tartott eb népszerű volt, volt idő, amikor a kihalás fenyegette. Számos forrás szerint az előkelő rétegek tartották ezeket a kutyákat, akik sokszor az úrihölgyek ágyában aludtak. Egy legenda pedig úgy tartotta, hogy a máltai selyemkutyáknak gyógyító ereje is van, ezért a beteg embereknek azt tanácsolták, fektessék párnájukra az ölebet, és felépülnek a betegségből.

Az egykor római uralkodók, és I. Erzsébet királynő kedvenc ölebéből mára már közkedvelt családi kedvenc vált. Az arisztokrata külső pedig valójában egy mókás, kíváncsi és kedves társat takar.

Fajtastandard

Ez a kistestű öleb különlegesen elegáns megjelenéssel bír. Egész testét selymes, hosszú, fehér és egyenes szőrzet fedi. Néhány egyednél az elefántcsontszín is előfordul. Teste hosszabb, mint marmagassága, ami nemtől függően körülbelül 20-25 cm. Testsúlya 3-4 kilogramm. Tekintete élénk, intelligens, szemei oválisak és sötétbarnák. Orra feltűnően fekete, füle háromszög alakú és a koponyához simul. Farka a vége felé elvékonyodó, hátára nagy ívben kunkorodik. Mancsai kerekdedek, zártak, a karmok sötét színűek. Hátsó végtagjai erősek, párhuzamosak. Járása szabad, gyors és rövid lépésekből áll. Várható élettartama körülbelül 15 év.

Jelleme

Habár elegáns, arisztokratikus megjelenése nem feltétlen ezt sugározza, de a máltai egy rendkívül életvidám, ragaszkodó és mókás társ. Mivel mindig is azért tenyésztették, hogy társaságot nyújtson gazdáinak, ezáltal egy rendkívül emberközpontú és szorosan kötődő kedvenc. Ennek egy hátulütője, hogy gyakran szenved szeparációs szorongásban, hiszen rosszul viseli az egyedüllétet. Így bár szinte bárki számára ideális társ, olyan gazdához való igazán, aki nem hagyja napi szinten órákra magára, és sokat hajlandó foglalkozni vele. Ha hosszú ideig magányos, hajlamos ugatásra vagy destruktív viselkedésre. A máltai sokszor megelégszik azzal, ha csak családja közelében lehet, de egyes trükkök elsajátításától, a játéktól, hosszabb sétától, vagy akár a kutyás sportoktól sem riad vissza. Sőt, terápiás kutyának is ideális, nagyfokú emberközpontúsága miatt.

Ideális környezet

A máltai selyemkutya könnyen alkalmazkodik különböző életmódokhoz. Családoknak, időseknek vagy egyedülállóknak is ideális társ. Az idegen gyermekeket nem minden máltai szereti, előfordulhat, hogy megugatja, esetleg morogja őket. Illetve azt is érdemes számításba venni, hogy a ő egy rendkívül törékeny kiskutya, ezért a gyermekkel fontos megértetni, hogy finoman és gyengéden bánjon vele. Kisgyerekes családba éppen ezért olykor nem ajánlják a fajtát.

Kertes házban, valamint kisebb lakásban is jól érzi magát, ha a rendszeres sétákat biztosítja számára gazdája. Olyan családba való, ahol nem hagyják sok ideig magára. Fontos neki gazdája közelsége és szeretete. Bundáját hipoallergénnek tekintik, mivel nincs aljszőrzete, ezáltal csak igen keveset vedlik. Ezért allergiások számára is jó választás lehet. Intelligens, szófogadó és könnyen nevelhető, ezért első kutyának is tökéletes.

Ápolás

A fajta egyik jellegzetessége hosszú, hófehér bundája, ami rendszeres ápolást igényel, különben filcesedik és bőrbetegségek fenyegethetik. Naponta egyszer ki kell fésülni, illetve gondoskodni arról, hogy étkezés után mindig meg legyen törölve szakálla, hiszen enélkül könnyen elszíneződhet. A szemek tisztaságára is gondot kell fordítani, hiszen azon a részen is bebarnulhat a szőrzet. A nyári napokon érdemes a gerince mentén – ahol a szőr kettéválik – naptejjel kenni a bőrt, mivel ott könnyen leéghet. A füleket is rendszeresen tisztítsd, illetve a benne lévő rövid szőröket időnként el kell távolítani. A túl hosszúra nőtt karmokat vágd le vagy kérd ehhez kozmetikus segítségét.

Gyakori egészségügyi problémák

A máltai selyemkutya, ha megfelelő tenyésztőtől származik, általában egészséges. A kistestű kutyákra jellemző patellaficam nála is előfordulhat, ahogyan hipoglikémia, szembetegségek, epilepszia, szívbetegségek és húgykő is kialakulhat. A máltai köztudottan válogatós eb, nem eszik meg akármit. Emellett gyomra elég érzékeny, így erre is érdemes alaposan odafigyelni.

(Felhasznált források: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Paul McGreevy: Kutyák, Szinák János – Veress István: Kutyakalauz, Joan Palmer: Tanácsadó kézikönyv kis testű kutya választásához, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák)

(Képek: Getty Images Hungary)