Lhasa apso fajtaleírás: az ugató oroszlánkutya, a szerencse szimbóluma

Ez a kistestű kutya egykor a tibeti kolostorok, paloták jelzőkutyája volt. Ehhez hűen pedig magabiztos és figyelmes eb, akinek semmi sem kerüli el figyelmét. Sokáig nagy becsben tartották, hiszen úgy vélték, egyesek lhasa apsóként reinkarnálódnak.

Éles fülének köszönhetően mindent hall, és ezáltal mindent jelez is.  A lhasa apso kiváló jelzőkutya, és ezzel párosul az is, hogy idegenekkel szemben természetéből adódóan gyanakvó. Nemcsak külleme, de személyisége és története is figyelemre méltó. Mutatjuk, mit érdemes tudnod erről az egyáltalán nem öleb kiskutyáról!

Eredete

Ez az ősi kutyafajta Tibet hegyvidékéről származik, ahol ősei már évszázadokkal ezelőtt is éltek. Kolostorok és paloták jelzőkutyája volt; a nagytestű tibeti masztiffok kívülről őrizték a birtokot, a kicsi lhasák pedig belül jeleztek, ha valaki átjutott az őrkutyákon. Ezeket az apró ebeket hatalmas becsben tartották, nem kereskedtek velük, csupán ajándékozás útján kaphattak ilyet magas rangú személyek. A lhasák a szerencsét és a megbecsülést szimbolizálták. A buddhisták úgy vélték, a reinkarnáció szakaszában a kutya közvetlen az ember elé kerül. A vallásuk úgy tartja, a szerzetesek vagy lámák lelkei lhasa apsókban születnek újjá, közvetlenül azelőtt, hogy emberek lennének.

A fajta a nevét Tibet fővárosáról, Lhászáról kapta; tibeti neve pedig Abso Seng Kye, ami ugató oroszlánkutyát jelent. Egyes források úgy vélik, az abso tagból származik a fajta mai nevének apso része. Mások szerint az apso tag a tibeti rapso szóból ered, ami kecskét jelent, utalva ezzel a kutya kecskeszerű bundájára. Sőt, olyan elméletek is születtek, hogy ezek a kiskutyák egykor vadkecskéket őriztek, ám ez valószínűleg csak mese.

A fajta csak a 20. század elején érkezett meg Európába és az Amerikai Egyesült Államokba. Az első európai kiállításon először 1929-ben mutatták be. Manapság is viszonylag ritka fajtának mondható, az Amerikai Kennel Klub 2022-es listáján a 86. helyezést érte el.

Fajtastandard

A lhasa apso egy kistestű kutyafajta, jól kiegyensúlyozott, magabiztos eb benyomását kelti. Mozgása szabad, fesztelen. Feje jól kiugró a szemek felett, bőséges szakállal. Koponyája mérsékelten keskeny, nem teljesen lapos, de nem boltozatos. Pofája egyenes, kifejezett stoppal. Orra fekete. Szemei sötétek, közepes méretűek. Fülei csüngők, sűrűn bojtozottak. Harapása ollós. Nyaka erős, sűrű gallérral borított, ami a kanoknál hangsúlyosabb. Hossza nagyobb, mint magassága. Teste jól bordázott, ágyéka erős. Végtagjai szőrrel jól ellátottak, mancsai kerekded, jól párnázott macskamancsok. Farka magasan tűzött, jól visszahajlik a hátra és dús szőrrel borított. Aljszőrzete sűrű; fedőszőre egyenes, merev, nehéz, nem gyapjas vagy selymes, és hosszú. Színe lehet arany, homok, méz, palaszürke, füstszürke, sötétszürke, barna, fekete, fehér vagy többszínű. A kanok ideális marmagassága 25 cm, a szukák valamivel kisebbek. Várható élettartama 12-15 év.

Jelleme

Ez a kistestű kutya hatalmasnak képzeli magát, nem fél kifejteni a véleményét nála jóval nagyobb ebekkel szemben sem. Az idegenekkel szemben is tartja a két lépés távolságot, de nem agresszív. Ennek ellenére érdemes már kölyökként hozzászoktatni a különböző ingerekhez. Éles hallásának segítségével minden közelben történő eseményről jelez gazdájának. Nagy öntudattal rendelkezik, szinte úgy viselkedik, mint aki tudja, hogy ősei a tibeti szerzetesek legféltettebb kincsei voltak. Okos kutya, de hajlamos lehet megmakacsolni magát, ha olyanra kérik, ami neki nem tetszik. Családjával szemben rendkívül hűséges, ragaszkodó és kedves társ. Szeret gazdája közelében lenni, de olykor a saját feje után megy; hiszen a paloták őrének egyedül is kell tudnia döntést hozni.

Ideális környezet

Ez a strapabíró kiskutya nem tipikus öleb: szeret szabadon futkározni, és felügyelni, mi történik körülötte.  Rosszul viseli a magányt, a gyerekeket viszont szereti, jó játszótársuk. Így olyan családba ajánlott, ahol nem hagyják magára hosszú órákra. Idősebbeknek is ideális választás.

Ápolás

Hosszú, dús szőrzete napi ápolást igényel, ezért sokan manapság egyenletesen rövidre nyiratják a bundáját. Aljszőrzete könnyen összegubancolódhat, kifejezetten a lábaknál, így mindennap alapos fésülésre szorul. Emellett érdemes gyakran átvizsgálni, nem ragadt-e valami oda nem illő a bundába. Dús szőrzete megvédi a hideg és a meleg ellen is, ám a forró nyári napokon nagyon kell ügyelni, nehogy hőgutát kapjon. Fürdetni csak akkor szükséges, ha nagyon összekoszolta magát. Füleit rendszeresen kell ellenőrizni és tisztítani. Mivel sűrű szőr fedi őket, nehezen szellőznek, és a kutya könnyen kaphat fertőzést. Szemeit is gyakran kell áttörölni nedves vattával. Ha karmai túl hosszúra nőnének, vágni kell azokat.

Gyakori egészségügyi problémák

A szívós, robusztus lhasa apso hosszú életű és egészséges fajta. A kistestű kutyáknál viszonylag gyakran előforduló patellaficam esetében is megjelenhet. Lehetnek szemproblémái, például cseresznyeszem, szemszárazság vagy progresszív retina atrófia. Előfordulhat nála légcsőösszeomlás, allergia, vagy gócos faggyúmirigy-gyulladás, esetleg veseproblémák.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: Kutyakalauz, Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., David Alderton: Kutyák, Joan Palmer: Tanácsadó kézikönyv kis testű kutya választásához, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Paul McGreevy: Kutyák, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák)