Lapp pásztorkutya fajtaleírás: a finnek munkamániás, rénszarvasokat terelő kutyája

Ezt a különleges kutyafajtát hazájában olyan nagyra becsülték, hogy sokáig úgy tartották, ezek az ebek értik az emberi beszédet, annyira okosak.

A lapp pásztorkutyát azért tenyésztették ki Finnországban, hogy rénszarvasokat tereljen. Ehhez a feladathoz pedig nem akármilyen kutyára van szükség. A lapp pásztorkutya szívós, keményen dolgozó, mondhatni munkamániás eb, aki ezen tulajdonságai mellett barátságos és energikus társa az embernek.

Eredete

A fajta ősi múltra tekinthet vissza, és azt is szokták róla mondani, hogy minden spicc őse. Ez azonban valószínűleg nem helytálló, mivel egyértelműen eltér a hagyományos spiccektől. A kutatók is vizsgálták a fajta eredetét, és arra jutottak, hogy lehetséges, hogy a ma ismert lapp pásztorkutya farkas-kutya hibridizáció következménye. Ugyanis egy ősi gén található meg ezen ebek DNS-ében, ami minden számi rokon fajtában fellelhető: a finn lapphundban, a svéd lapphundban, a svéd elkhundban, a norvég elkhundban és a hällefors elkhundban is. Más eurázsiai kutyában nem találtak ilyen farkasszekvenciát, a filogenetikai fán lévő águk ugyanabban a szekvenciában gyökerezik, mint a 33 000 éves altáji kutyáé.

Rénszarvasokat terelő és őrző kutyákról már 17. századi feljegyzések is tanúskodnak. A számik mindig is nagyra becsülték kutyáikat, hiszen jelentősen megkönnyítették számukra a munkát. Meg voltak győződve arról, hogy ezek az ebek értik az emberi beszédet. Egy legenda szerint úgy váltak a kutyákból rénszarvasterelők, hogy Lappföld egyik dombján ült egy pár kutya, akik nézték, hogy az emberek képtelenek összeterelni a rénszarvasokat. Ezért kedvet kaptak a munkához, és megmutatták, ők mennyivel jobban csinálják. Így vált belőlük önkéntes módon rénszarvasterelő és -őrző.

A lapinporokoira és a lapinkoira (finn lappkutya vagy lapphund) sokáig ugyanazon fajtának számított, egészen 1966. október 12-éig, mikor külön regisztrálták őket. Bár kiváló fajtáról beszélünk, mégis kifejezetten ritka. Finnországban a mai napig használják őket rénszarvasterelésre, ám számuk a történelem során többször is megcsappant. Egyrészt a második világháború harcai tönkretették a helyi gazdaságokat, ezzel arányosan pedig a fajta egyedszáma is lecsökkent.

A másik ok, ami miatt veszélybe került a fajta, az a motoros szánok megjelenése. Ezen eszközök háttérbe szorították az évszázadok óta dolgozó munkakutyát, de idővel a rénszarvaspásztorok ötvözték a kettőt. Kutyáik csak akkor ugranak le a motoros szánról dolgozni, ha gazdájuk parancsot ad rá. Viszont ezek az ebek akár kilométerekről is visszaterelik az elkószált szarvasokat a csordához, és akár ezer egyedet is egy helyen képesek tartani. Ez hatalmas teljesítmény, nem beszélve arról, hogy a lapp pásztorkutya őrzi is csordáját, nem csupán tereli. Erre a munkára pedig tanítani sem kell.

Fajtastandard

A lapp pásztorkutya (lapinporokoira) egy közepes termetű, spicc jellegű kutyafajta. Hosszabb, mint magasabb, erős csontozatú, izmos eb. Szőrzete alkalmazkodott a sarkvidéki éghajlathoz. A kanok marmagassága 49-54 cm, a szukáké 43-49 cm. Koponyája széles, a koponyatető domborodó. Stopja jól kifejezett, arcorri része egyenes, kissé rövid és széles, de nem vaskos. Kissé keskenyedik az orrhegy irányába. Orrtükre fekete, ajkai feszesek. Szemei sötétek, tekintete kedves. A fülek inkább hegyesek, elöl és egymástól távol tűzöttek, a tövüknél szélesek. Belsejük szőrrel fedett. Nyaka erős, közepes hosszúságú, mellkasa mély és széles, háta erős és feszes. Hasa kissé felhúzott, fara enyhén lejt. Mellső végtagjai erősek, izmosak. A hátsók erősen szögelltek, a lábszár jól izmolt. Mancsa szoros, erősen szőrözött.

Farka vastag, közepesen hosszú, nem kunkorított, de általában visszahajlított. Mozgása körkörös. Szőrzete finom, vastag aljszőrzettel, melyet középhosszú, sima és kissé durva fedőszőrzet takar. A vállon, a pofán és a hátulsó végtagok belső oldalán dúsabb és hosszabb. Színe lehet a fekete különböző árnyalatai, akár szürkés vagy sötétbarna. Az alapszínnél világosabb árnyalatú, gyakran szürkés vagy barnás jegyekkel a fejen, a test alsó részén és a lábakon. A fehér jegyek a nyakon, a mellkason és a lábakon megengedettek. Várható élettartama 10-14 év.

Jelleme

A lapp pásztorkutya elsősorban a rénszarvasterelésben remekel, de jellemzően a kutyás sportokban is jól teljesít. Ilyen például a flyball, az agility vagy az engedelmesség. A nevelésre jól reagál, nagyon okos és intelligens kutya, aki szinte munkamániás. Szereti, ha feladata van és szívesen el is végzi, de emellett barátságos és hűséges családi kutya. A rénszarvaspásztorok nagyra tartják a fajta bátorságát, elkötelezettségét és hűségét. Olyannyira megbecsült társ, hogy köreikben igazán szegénynek tekintik azt, akinek nincs ilyen kutyája, mivel a legutolsó lehetőség az, hogy az értékes ebtől megváljanak.

A fajta kiválóságát egykor a Finn Kennel Klub Koiramme című újságában Aili Korhonen is kiemelte egy megható történeten keresztül. Amikor a második világháború idején a lappok többsége elhagyta régi házát, az egyik család Tommi nevű kutyája folyton visszament korábbi otthonához. Gazdái mindig visszavitték, de ő töretlenül régi otthonába szökött. Ez a kitartás azonban a vesztét okozta. Egy alkalommal az ellenséges katonák betörtek a gazdaságba, és felgyújtották a házat, Tommit pedig lelőtték. Gazdája már csak élettelen testét találta meg. Ez a történet tükrözi a fajta kitartását, hűségét és bátorságát.

Ideális környezet

A fajta legjobban eredeti munkakörében érzi jól magát, de családi kutyának is ideális, ha sokat foglalkoznak azzal, hogy kellőképpen kielégítsék igényeit, mind fizikálisan, mind mentálisan. Nem agresszív, de fajtársaival szemben hajlamos lehet a dominanciára, így fontos korai szocializációja. Aktív család számára ajánlott tartása.

Ápolás

Vastag dupla szőrzete sima, nem gubancolódik, de heti egyszer azonban érdemes átfésülni. Aljszőrzetét évente kétszer levedli, tavasszal és ősszel. Fülei és szemei tisztaságára ügyelni kell, valamint karmait vágni, ha azok túl hosszúra nőnének.

Gyakori egészségügyi problémák

Mivel a lapp pásztorkutya primitív fajtának tekintendő, így a legtöbb modern kutyafajtát érintő betegségtől mentes. Olykor előfordulhat nála csípőízületi-diszplázia, artritisz, allergia vagy fülgyulladás, de kifejezetten egészséges fajta.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Dr. Király Klára: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarátoknak)