Lancashire heeler fajtaleírás: a mosolygó terelőkutya

A lancashire heeler az FCI-nél 2016 óta van ideiglenesen elfogadott státuszban, az AKC 2024-ben ismerte el hivatalosan fajtaként. Ezekből a terrieres állású, rövid lábú terelőkutyákból mindössze körülbelül 5000 példányt számolhatunk meg világszerte – emiatt veszélyeztetett státuszban van –, pedig elképesztő munkabírású, intelligens és kiváló temperamentumú ebekről van szó.

A lancashire heeler – amelyet omskirk terrier vagy omskirk heeler néven is ismernek – eredete a 17. századra vezethető vissza, és valószínűsíthető, hogy rövid lábait a corgitól örökölte.

A lancashire heeler eredete

A fajta története egészen a 17. századig nyúlik vissza, de a pontos eredete sajnos ismeretlen. Azonban általánosan elfogadott, hogy walesi corgit használtak Észak-Walesben az állatok piacra és vágóhídra hajtásához egészen Omskirkig, amely egy mezőváros Lancashire megye nyugati részén. Ezen a több mint 350 km-es szakaszon a Wales Heelerek, vagyis a corgik nem fáradtak el annyira, hogy megérkezve ne kössenek szorosabb ismeretséget az omskirki manchester terrierekkel. Ebből a nászból született meg a lancashire heeler.

Ezeket a rendkívül hasznos farmkutyákat generációkon át tenyésztették ezen a területen olyan gondosan, hogy megőrizzék és fejlesszék saját jellemzőiket. Egykor marhapásztorként és patkányfogóként is használták őket, így remekül dolgoznak patásokkal, de terrierösztöneik is kiválóan kidomborodnak. Mint az a fenti leírásból is kitűnik, ezek a kutyák alkalmasak voltak arra, hogy nagy távolságokon mozgassák az állományt (droving), és arra is, hogy tereljék, vagyis összegyűjtsék a csordát (herding). Ezek a barátságos, ragaszkodó kis kutyák mára pedig nagy népszerűségre tettek szert mint családi ebek. Egyedülálló tulajdonságuk az úgynevezett Heeler Smile, vagyis a Heeler-mosoly. Amikor elégedettek, úgy húzzák vissza az ajkukat, mint amikor az emberek mosolyognak.

Gwen Mackintosh az 1960-as évek elején kezdte el a lancashire heelerek tenyésztését, így rendkívül sokat köszönhetünk neki azért, hogy a fajta fennmaradhatott. Más rajongókkal együtt 1978-ban megalapította a Lancashire Heeler Clubot, amely létrehozta a fajtaszabványt és a nyilvántartást. Ezt követően a The Kennel Club 1981-ben elsőként nyitotta meg a fajta regisztrálásának lehetőségét. Mackintosh 1992-ben bekövetkezett haláláig volt a klub elnöke.

Mit jelent heelernek lenni?

Több kutyafajta is létezik, amelynek elnevezésében benne van a heeler szócska, míg másokat csupán ebbe a kategóriába sorolnak, de a nevük nem jelzi a hovatartozásukat. Heeler típusú eb például az ausztrál pásztorkutya (más néven blue heeler), de a norvég buhund, a corgik, az ausztrál kelpi és a texas heeler is.

A heeler a heel angol szóból ered, amely sarkat jelent. Ezek az ebek pedig jellemzően gyakran csipkedik terelés közben az állomány bokáját, ezzel bírva őket mozgásra, vagy terelve a helyes irányba. A heelerek általában hátulról irányítják a jószágokat terelés közben, folyamatosan előrenyomva azokat. Érdekesség, hogy az ausztrál kelpie és a koolie heeler és header technikát is alkalmazzák, vagyis van, hogy hátulról tolják az állatokat, néha pedig előremennek, és úgynevezett strong eye-jal, (erős szem) veszik rá a jószágot a helyes irány tartására vagy viselkedésre. (Valószínűleg sokan tudják, hogy az utóbbi technikát a border collie-k gyönyörűen művelik.)

Így tanítanak terelni egy lancashire heelert. A hangja és a mozgása is pulira emlékeztet: 

A lancashire heeler fajtastandardja

Kicsi, erős felépítésű, éber és energikus ebek a lancashire heelerek. Testük a martól a farig mérve átlagosan 2,5 cm-rel hosszabb, mint a marmagasságuk. (A hímek ideálisa esetben 30 cm magasak, a nőstények 25.) Rövid lábaikat és zömök testüket egyértelműen a corgitól örökölték. Mozgásuk élénk, határozott és szabad.

Fekete színüket és cserszínű jegyeiket a manchester terriereknek köszönhetik, akiktől a mellső lábaikon lévő hüvelykujjszerű jegyek is származnak. A kétrétegű, időjárásálló bunda fedőszőre durva, fényes és rövid, a nyakon formálhat diszkrét sörényt.

A szemeik sötétbarnák, mandulavágásúak, a fülek felfelé állnak, végük hegyes. A farkukat magasan hordják, ha felkeltette valami a figyelmüket, a hátukra göndöríthetik, de sosem formál a testrész csigát.

A lancashire heeler jelleme

Senkit ne tévesszen meg a kis test, a lancashire heeler közepes, de inkább nagy energiájú fajta. Rendkívül intelligens, éber és barátságos kutyák, gyorsan megtanulják az új feladatokat. Módfelett ragaszkodnak a gazdáikhoz, mindig boldogok, beszédesek, és bármikor készen állnak a sétára, a sportokra és a feladatozásra.

A nevelésénél fontos a határozottság és a következetesség, ugyanis kifejezetten önálló és határozott teremtések. Ám a kedvesség legalább ugyanolyan mértékben jelen kell hogy legyen, másképp nem megyünk semmire.

A lancashire heeler számára ideális környezet

Talán az az eddigiekből is kitűnt, hogy bár minden jellemvonása ideálissá teszi a fajtát a családi kutya létre, kizárólag olyan család számára, amely biztosítani tudja számára az átlagon felüli mozgást és mentális stimulációt is. Nagyon fontos a heeler számára az emberi kapcsolat, így amibe csak lehet, vonjuk be, meg fogja hálálni.

Kiválóan teljesíthetnek szinte bármilyen kutyás sportban, legyen az flyball, agility, obedience vagy terelés. Tartsuk szem előtt, hogy ennek a négylábúnak nem lesz elég, ha csak sétálni visszük, akkor sem, ha ezt napjában többször is megtesszük. Fáradhatatlan munkakutya lévén igényli a feladatokat, a munkát. Ám az biztos, hogy energiabefektetésünk meg fog térülni, ugyanis egy örök mosoly, boldog kutyát tudhatunk majd magunk mellett.

A lancashire heeler ápolása

Rövid, kemény, lapos szőrük sűrű és vízálló, így nagyon kevés ápolást igényel. Az időnkénti fürdetés éppen elegendő számukra. Hetente egyszer érdemes lehet átfésülni őket, vedlési időszakban akár többször is.

Ahogy minden kutya esetében, úgy a lancashire heelernél is oda kell figyelni a napi rendszerességgel elvégzett fogmosásra, a karmok vágására, valamint a fülek és a szemek tisztán tartására.

A lancashire heeler gyakori egészségügyi problémái

Egy általában egészséges fajtáról van szó. 2006-ban azonban egy örökletes szembetegséget diagnosztizáltak náluk, az elsődleges szemlencseficamot (Primary Lens Luxation; PLL), amelynek az előfordulása a tenyésztők agresszív fellépésének és a kutatásoknak köszönhetően visszaszorult. Fontos azonban, hogy úgy ne vásároljunk kutyát, hogy a szülőket és az adott példányt is ne tesztelte volna a tenyésztő, és ezt ne igazolta volna papírokkal. Az AKC továbbá javasolja azt is, hogy a collie-szembetegségre (Collie Eye Anomaly; CEA) is teszteljék az egyedeket DNS-vizsgálat segítségével.