Kishu ken-fajtaleírás: a természet egyik „emlékműve”

A kishu ken egy ritka, japán kutyafajta. Szülőhazájában nagyon megbecsülik és tisztelik a fajtát (a többi japán fajtával együtt), nemzeti, illetve természeti kincsként tekintenek rá. 

A „Monuments of Japan” különböző történelmi, természeti értékeket foglal magába, amelyek az ország kultúrájának megőrzését szolgálják. Kicsit más elnevezéssel ugyan, de tulajdonképpen nemzeti örökségek. A kishu ken (esetleg kishu inu, vagy egyszerűen kishu) egyike ezeknek, egészen pontosan Japán természeti emlékeinek (Memorial of Nature). 1934 óta fent van ezen a hosszas listán, ami többek közt azt mutatja, hogy büszkék a fajtára, és megbecsülik, tehát elkötelezettek a megőrzése mellett, az alacsony egyedszám ellenére is.

A kishu ken eredete

Tárgyi bizonyítékok azt mutatják, hogy Japánban már 3000 évvel ezelőtt is éltek spicc típusú vadászkutyák. Feltehetően ezek lehettek az őshonos japán fajták ősei, tehát a kishu ken eredete is visszavezethető ehhez az ókori kutyához. A ma is ismert fajta valószínűleg néhány évszázada kezdett el kialakulni a korábban Kii tartományként, avagy Kishu tartományként ismert területen, amely ma már a Wakayama prefektúra, illetve a Mie prefektúra déli része. Az előbbinek jelentős szerepe volt a fajta kialakulásában és fejlődésében, és a mai napig részt vesz a megőrzésében.

A kezdetek

Egy legenda szerint a kishu ken a honsúi farkas (más néven hondo japán farkas, egy eurázsiai, mára már kihalt alfaj) leszármazottja. A történet szerint a Kii tartományban egy vadász könyörületet mutatott egy nőstény farkasnak, ezért a falka megajándékozta egy kölyökfarkassal. Ez a kölyök volt a kishu közvetlen elődje. A történet részletei változhatnak az alapján, hogy ki meséli, ellenben annyi biztos, hogy ez a legenda a mai napig hatással van a kishu kenre, ugyanis gyakori, hogy a gazdák utalnak erre a feltételezett közeli rokonságra a névadással.

Az 1983-as NIPPO kutyakiállítás kishu ken nyertese, Rinzu go: 

Közvetlen elődjeik, illetve a korai kishuk elsődleges feladata a vadászat volt, főleg szarvas és vaddisznó vadászata, funkciójukat tekintve pedig inkább kopók voltak. Eredetileg számos színezetük lehetett, de munkára leginkább a fehér kutyákat fogták be, ugyanis előnynek számított, hogy a vadász jól láthatta és könnyedén követhette a kutyát. Ma már ez a leggyakoribb színezet, bár ennek már kevésbé praktikus okai vannak. A különböző mintázatok is eltűntek a fajta bundájáról, így megmaradt az a három szín, ami standard szerint engedélyezett.

Ritka kincs

A kishu ken, ahogyan ma ismerjük, fiatal fajta, először 1934-ben lett standardizálva. (Ehhez képest a nagyobb fajtaklubok csak a század második felében vagy még később kezdték elismerni a kishut, az FCI például 1982 óta tartja számon hivatalos fajtaként.) A második világháború miatt erősen megcsappant a kishu ken (és több japán fajta, például a shiba inu) egyedszáma, ennek hatása pedig a mai napig érezhető. Az alacsony létszám valószínűleg a mai életkörülményeknek is köszönhető, hiszen egy közepes termetű, energikus kutyáról van szó, aki ugyan alkalmazkodóképes, de nem tud a végletekig alkalmazkodni. Így vannak olyan élethelyzetek, amelyekbe egyszerűen nem illik bele.

Fajtastandard

A kishu ken egy közepes termetű, „rusztikus” kinézetű fajta, erőteljes és kompakt testfelépítéssel. Fontos arány a marmagasságának és a testhosszának az aránya. Előbbi átlagosan 46–55 cm (a legideálisabb a nőstényeknél 49, a hímeknél 52 cm), ehhez 10:11 aránylik az utóbbi, tehát a test hossza. Testsúlya megközelítőleg 14 kilogrammtól egészen kb. 27,5 kilogrammig terjedhet. Bundája rövid és dupla rétegű, fedő- és aljszőrzetből áll. Előbbi durva, utóbbi puha tapintású, sűrű. A farkán, illetve az arcán valamennyivel hosszabb lehet. Szőrszíne lehet fehér (ez a leggyakoribb és a legértékesebb is egyben), vörös és szezám (a fekete, vörös és a fehér színezet esztétikusan és megfelelő arányban keveredik).

Háta egyenes és erős, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai erősek, jól fejlett izomzattal. Homloka széles, orra hosszúkás, ék alakú, vastag, orrnyerge egyenes. Orrtükre fekete, a fehér színű egyedeknél elfogadható a pigmentáció hiányossága. A szemei nem túl kicsik, enyhén háromszög alakúak és sötétbarnák. Fülei arányaiban kicsik, magasan tűzöttek, felfelé állnak és háromszög alakúak. Farka magasan tűzött, hosszú és kurta, a hátára hajlik.

Az FCI V. fajtacsoportjába, a spiccek és ősi típusú kutyák közé tartozik.

A kishu ken jelleme

Három alappillér

A NIPPO (Nihon Ken Hozonkai) standardja a 6 őshonos japán fajtának (akita inu, hokkaido, kai ken, kishu, shikoku és shiba inu) temperamentumszinten közel hasonló alapokat állít. Három kifejezés áll a középpontban: kan-i, ryosei és soboku. A kan-i arra vonatkozik, hogy a kutya bátor és készen áll a kihívásokra. A ryosei (vagy ryousei) arra, hogy az eb barátságos, engedelmes és hűséges a gazdájához, képes és hajlandó  is vele csapatban, harmóniában dolgozni. Végül, de nem utolsósorban pedig, a kutya küllemére jellemző a suboku, tehát egyszerű, rusztikus szépséggel rendelkezik.

Ennél azért egy kicsit jobban is ki lehet bontani a kishu ken jellemét, így a következőkben ezt kíséreljük meg.

Ilyen a kishu ken a mindennapokban

A kishu ken tehát egy magabiztos, bátor, kitartó, hűséges és jó természetű fajta, aki éberen figyeli a környezetét. Energiaszintje magas, de nem pörög egész nap. Igényli a feladatokat, és fontos, hogy napi szinten „foroghassanak az agytekervényei”. Egy gyakran és megfelelően „lemozgatott” kishu a nap nagy részében pihen, és örömmel lustálkodik. Ez viszont ne tévesszen meg senkit, ugyanis bármikor készen áll az akcióra, legyen szó közös futásról, sétáról vagy túrázásról.

Már egészen piciként is igazi kalandorok: 

Megfelelő szocializáció és nevelés mellett a kishu kiválóan képes adaptálódni a környezetéhez, és jól kijön az idegenekkel is, de számára a legfontosabb, hogy gazdájával legyen. Ebből is látszik, hogy ragaszkodó, elkötelezett társa gondozójának, kiválóan képes ráhangolódni, de semmiképpen nem egy „matrica” kutya.

Könnyen motiválható, gyorsan tanuló fajtáról van szó, de nem gyerekjáték a tanítása, hiszen mindenről (is) megvan a véleménye. Egy tapasztalattal rendelkező gazdi a megfelelő hozzáállással könnyedén megtalálja vele a közös hangot, de a kishunak tempós, változatos tréningre és konzisztenciára van szüksége. Viszont mindennek az alapja a bizalom, tehát a gazdával felállított jó kapcsolat, egy szoros kötelék. Ha ez megvan, a kishu bármire készen áll, amit gazdája kér tőle. Például kiválóan teljesít a legkülönfélébb sportokban, és örömmel végzi őket.

Ideális környezete

A kishu viszonylag keveset ugat, és megtalálja a helyét egy kertes házban vagy akár egy lakásban is egészen addig, amíg alapvető igényeit képes teljesíteni a gazdája. Csak kinti kutyának nem szokták ajánlani, mert igényli az emberek közelségét. A gyermekekkel alapvetően jól kijön, de nem a legtoleránsabb családi kutya. Megvannak a határai, amiket egy tipikus gyerek könnyedén átléphet, ha a szülő nem figyel oda megfelelően.

Elsősorban nagyvadakra vadásztak vele, így nem érdeklik annyira a macskák, de mivel magas a vadászösztöne, nem kizárt, hogy nehézségek léphetnek fel, ha egy cicás otthonba kerül. Éppen ezért kulcsfontosságú az átgondolt és következetes összeszoktatás, hogy kapcsolatuk harmonikus legyen. Más kutyákkal jól kijön, és bár nem lehetne azt mondani, hogy a legszociálisabb fajta, de nem is agresszív.

A kishu ken ápolása

Bár tömött, sűrű szőrének ápolása nehéznek tűnhet, közel sem drámai a helyzet. Évente egy-két alkalommal vedlenek, ilyenkor a megfelelő ápolási technikákkal jól karbantartható a bundája. Ezen a maximum két alkalmon kívül elegendő néha átfésülni a szőrét egy jól megválasztott fésűvel, fenntartani a fogai egészségét, illetve amikor szükséges, levágni a karmait.

Gyakori egészségügyi problémái

A kishu ken egy alapvetően egészséges fajta, akinél nincs jellegzetes betegség, amire hajlamosak lennének. Néhány esetben ízületi problémákat figyeltek meg a fajtánál, de egyébként „kutya baja”, átlagosan 12-15 évet él.

Ennek ellenére néha valamilyen jellegű allergia alakulhat ki nála, illetve megjelenhetnek különböző autoimmun betegségek, például lupusz, Addison-kór, illetve bőrbetegségek és pajzsmirigyproblémák.