Kis oroszlánkutya fajtaleírás: a különleges megjelenésű ritkaság, akire biztosan felfigyelsz

A kis oroszlánkutya, más néven löwchen egy társasági kutya, akivel igen ritkán találkozhatsz. Aktív és okos kiskutya, nagyon jól teljesít az olyan versenyeken, mint az engedelmesség és az agility, és túlszárnyalja azokat az elvárásokat, amelyeket sokan támasztanak egy családi kedvenccel szemben.

A fajta több néven is ismert. Hazánkban legtöbbször kis oroszlánkutyának hívják jellegzetes fazonra nyírt bundája miatt. Eredeti neve azonban löwchen, franciául petit chien (kicsi kutya), az angol nyelvterületeken pedig little lion dogként is utalnak rá. Nagyon ragaszkodó és játékos kiskutya, szinte bármilyen életvitelhez könnyen alkalmazkodik. Bár szeret ugatni, magas intelligenciája lévén erről leszoktatható. Számos pozitív tulajdonsága, és régi népszerűsége ellenére azonban csak ritkán találkozhatsz vele az utcán.

Eredete

Számos elmélet létezik a fajta eredetével kapcsolatban. Az egyik szerint a kis oroszlánkutya Európából származik, kialakulása Németországban, Belgiumban vagy Franciaországban történhetett. Úgy gondolják, hogy a löwchenből tenyészthették ki a törpe uszkárt. Egy másik elmélet szerint a kis oroszlánkutya rokon a bichon fajtákkal, és a Földközi-tenger környékéről származik. A harmadik és negyedik elmélet szerint a fajta Oroszországból vagy akár Tibetből ered. Kialakulása az 1500-as évekre tehető.

Bárhonnan is származik, azt tudjuk, hogy társasági kutyaként tartották. De egyesek szerint jelzőkutyának és patkányfogó ebnek is alkalmazták olykor. Bár főként az arisztokrácia körében volt elterjedt, az egyszerűbb embereknél is kedvelt fajtának számított. Számos régi festményen örökítettek meg a kis oroszklánkutyához hasonló ebeket.

A fajta a 19. századig igen népszerű és közkedvelt öleb volt. A század vége felé azonban rendkívül megcsappant az állomány, és csak néhány egyed maradt fenn. 1897-ben egy Madelaine Bennert nevű tenyésztő megpróbálta megmenteni a kis oroszlánkutyát a kihalás széléről. Sikeres volt, bár az első és a második világháború ismét a fajta eltűnésével fenyegetett. Madame Bennert újrakezdte a fajta megmentésére tett erőfeszítéseit, és a háború utáni éveket a megmaradt löwchen-vonalak felkutatásával töltötte. Más tenyésztők csatlakozásával a fajta megmentése sikeres volt, ám napjainkban is igen ritkának számít a kis oroszlánkutya.

Fajtastandard

A kis oroszlánkutya egy kistestű társasági kutya. Feje kicsi, szögletes, koponyája széles. Orrtükre fekete, szemei kerekdedek és sötét színűek. Tekintete érdeklődő, intelligens. Fülei lelógnak, hosszúak és szőrrel dúsan fedettek. Háta egyenes, izmos, mellkasa mély. Hasa felhúzott, fara gömbölyű. Farka közepesen hosszú, bojtban végződő. Végtagjai egyenesek, vékonyak, mancsai kicsik és kerekdedek. Bundája selymes tapintású, hosszú és hullámos, de nem göndör. Minden színben előfordul, lehet foltos vagy egyszínű is. Marmagassága 25-32 cm, testtömege 4-8 kg. Várható élettartama 12-14 év.

Jelleme

Apró termete ellenére meglepően robusztus, és gyakran nagyobbnak hiszi magát, mint ami. Ennek ellenére általában mindenkivel jól kijön, de félénk lehet az idegenekkel szemben. Megfelelő szocializációval azonban ez a tulajdonság leküzdhető. Ragaszkodó és szerető társ, aki imád családja közelében lenni. Élénk, vidám, energikus és játékos kiskutya, aki egyaránt szeret mókázni és gazdája ölében pihenni. Mivel ugatásra hajlamos, mindig jelez, ha valaki megközelíti otthonát. A túlzott ugatás azonban idővel zavaró lehet, ezért fontos, hogy már kölyökkorában megtanítsák neki, hogy nem kell mindig jelezni. Amennyiben unatkozik és nincs kellőképpen lefárasztva, hajlamos lehet ásásra is. Viszonylag könnyen tanítható, hiszen intelligens eb, aki szeret új dolgokat elsajátítani.

Ideális környezet

A löwchen csak kinti tartásra teljesen alkalmatlan, azonban szinte minden élethelyzethez könnyen alkalmazkodik. Általában minden háztartásba beilleszthető, függetlenül attól, hogy vannak-e más háziállatok is otthonában.

A gyerekeket is szereti, kiváló játszótársuk. Azonban a kisebbeknek mindenképp fontos megtanítani, hogy finoman bánjanak az apró ölebbel. Bár aktív kiskutya, mozgásigénye átlagos, így idősebbek számára is megfelelő társ lehet. Azonban az olyan sportokban jól teljesít, mint az agility vagy az engedelmesség, így aki közös programokra vágyik a löwchennel, az kipróbálhatja kedvencét ezekben. Mivel nagyon ragaszkodó állat, a magányt nehezen viseli, ezáltal pedig kialakulhat nála szeparációs szorongás.

Ápolás

Bár igen keveset vedlik, és emiatt hipoallergén fajtának tartják, bundáját minden nap érdemes átfésülni. A jellegzetes szőrzete, a bóbitásra nyírt farok és kopasz hátsó fele eleinte csupán kényelmi célokat szolgált. A kutya bundája fejétől egészen hátsó lábáig oroszlánszerű sörényre emlékeztet, onnantól szinte kopasz, vagy rövidre nyírt. Csupán farka végén, és mancsain találhatók pamacsok.

Az uszkár esetében is elterjedt ez a forma, azonban az a fajta vadászkutya, és a bunda nagy szerepet játszott a vízi apportírozásban, ugyanis ez a fazon melegen tartotta az ízületeket és a fontos szerveket, de nem húzta le a sok szőr az ebet. Úgy vélik, a kis oroszlánkutya esetében a kopasz hátsó fél higiéniai célból terjedt el. Azonban mások szerint a különleges fazon az oroszlán erejét kívánja szimbolizálni. Karmait vágni kell, ha túl hosszúra nőnének, szemeit és füleit pedig rendszeresen tisztítani szükséges.

Gyakori egészségügyi problémák

A kistestű kutyáknál viszonylag gyakran előforduló patellaficam a kis oroszlánkutyánál is kialakulhat. Előfordulhatnak nála szembetegségek, leginkább szürkehályog vagy progresszív retina atrófia.

(Felhasznált források: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I., David Alderton: Kutyák, Joan Palmer: Tanácsadó kézikönyv kis testű kutya választásához, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák)