Kánaán kutya fajtaleírás: az ősi túlélő

Izrael nemzeti kutyája két évezreden keresztül gondoskodott magáról, így nem csoda, hogy független természetével a tapasztaltabb kutyásokat is kihívás elé állítja.

A kánaán kutya már több évezrede jelen van a mai Izrael Állam területén és annak környékén. Ez az ősi kutyafajta erős ösztönökkel rendelkezik, így kimondottan következetes és tapasztalt gazdára van szüksége, de nem lehetetlen feladat kitűnő társsá nevelni, mert minden megvan benne, ami kell. Tanulékony, intelligens és sokszínű fajta, aki a megfelelő környezetben nem csak kiváló házőrző lesz, hanem a család tagjává válik.

Eredet

A kánaán egy ókori kifejezés, tágabb értelemben (a Bibliai értelmezésén kívül) a mai Izrael, Palesztina, Jordánia, Libanon területére, Szíria nyugati részére, valamint az egyiptomi Sínai-félszigetre vonatkozik. A kutyafajta neve ebből a jelentésből ered, mert ezeken a területeken voltak a juhászok segítői, tereltek és védelmeztek. Egyes műemlékek alapján arra lehet következtetni, hogy már 4000 évvel ezelőtt is fellelhetőek voltak ilyen jellegű kutyák, de a pontos eredetet nem lehet tudni, sajnos az elveszett a történelemben.

Krisztus után 70-ben változás történt a fajta életében: a Római Birodalom elpusztította Jeruzsálem templomát, így a legtöbb izraelita elhagyta a területet, hátrahagyva többek közt ezeket a pásztorkutyákat is, akik, bizonyítva szívósságukat, a Negev-sivatagban élték túl az elkövetkező évszázadokat, többé-kevésbé vadan, gazdák nélkül.

A 20. században, 1948-ban megalapították Izrael Államot. Az előtte lévő néhány évben a területen lévő zsidó településeken élőknél és az alakuló izraeli hadseregnél is felmerült az igény őrkutyákra. Rudolphina Menzel, ismert osztrák kinológus, aki abban az időben Palesztinában lakott a Nagev-sivatagban élő kutyákat ajánlotta, hiszen szívós és vakmerő ebekre volt szükség. Feltételezte, hogy nincs is jobb annál a populációnál, aki segítség nélkül túlélte a sivatagi, durva körülményeket. A kutyák felülmúlták az elképzeléseket, intelligenciájuk és tanulékonyságuk miatt könnyedén „vissza-háziasíthatónak” bizonyultak. Háborús időkben őrző-védő, hírvivői, szolgálati és aknakereső feladatkörökben hasznosították őket, a civil életben pedig segítőkutyaként és vakvezető kutyaként is segítséget nyújtottak az embereknek.

Fajtastandard

A kánaán kutya erőteljes felépítésű fajta, közepes termetű, kb. 18-25 kg testtömeggel és 50-60 cm marmagassággal. Rövid, durva szőrzetű, fehér alapszínnel, fekete vagy vörösesbarna foltokkal. Farkát jellemzően felfelé tartja, vége kunkorodik. Egyenes háta és mély mellkasa tovább erősíti a szívós kinézetet. Hasa felhúzott, végtagjai párhuzamosan helyezkednek el, egyenesek. Feje hosszúkás, orra vége felé elkeskenyedő, szeme nagy, sötétbarna. Fülei háromszög alakúak, szét-és felfelé állnak. FCI besorolás alapján az ötödik kategóriához sorolható, a Spitzek és ősi típusú kutyák közé.

Jellem

A kánaán kutyák kifejezetten intelligensek, erős ösztönökkel és magas önbizalommal rendelkeznek, mindemellett meglehetősen védelmezőek a sajátnak vélt területtel kapcsolatban. Fáradhatatlanok, viszonylag magas energiaszinttel tökéletes társsá válhatnak aktív életet élő gazdáknak. Fontos, hogy hamar felállítsuk náluk a szabályokat és konzisztens nevelési rutint kövessünk, mert független jellemek, könnyedén átvehetik a vezető szerepét. Tekintve, hogy több, mint egy évezreden keresztül többnyire magukra voltak utalva, nem is lehet őket ezért hibáztatni, de erre az eshetőségre fel kell készülni.

Energiáik levezetésére tulajdonképpen bármelyik kutyás sport megfelelő, múltjukat és ösztöneiket tekintve mindegyik alkalmas lehet számukra. A lényeg, hogy a kutya és gazdája is örömmel csinálja az adott sportot, és a kapcsolat építését is szolgálja az együtt töltött idő, ne csak a fizikai és mentális igények kielégítését.

Erős kéz kell hozzájuk, de náluk (mint sok más kutyánál) a büntetés alapú nevelés nem előremutató. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell megtanulnia a következményeket, de az oktatás során fontos, hogy pozitív felhangja legyen az alkalmaknak, és megmaradjon a motivációja. A korai szocializáció kulcsfontosságú esetükben, mert múltjukból adódóan tartózkodóak és bizalmatlanok az idegenekkel és az új helyzetekkel szemben.

Ideális környezet

Alkalmazkodóképesek egy bizonyos szintig, ha megfelelő mértékben le vannak fárasztva a mindennapokban, akkor akár lakásban is tarthatóak lehetnének…de hangos kutyák. Sokat ugatnak, és mindennek is hangot adnak. Ezt számításba kell venni, ha érdeklődünk a kutyafajta iránt. Családi kutyának egyébként megfelelő lehet, szoktatás kérdése, de az erős ösztönei miatt figyelni kell, ha gyerekekkel kerül interakcióba. Territoriális jelleméből adódóan fontos, hogy más kutyákkal kontrollált körülmények között ismerkedjen meg.

Ápolás

Alapvetően könnyű az ápolási rutinjuk, ritkán kell őket megfürdetni, illetve nem kell a szőrüket fazonra vágni. Dupla rétegű bundájuk miatt vedlési időszakban kifejezetten érdemes és ajánlott napi gyakorisággal fésülni őket, de ezen a perióduson kívül is kifizetődő hetente legalább egyszer kikefélni a szőrüket.

Gyakori egészségügyi problémák

Általánosságban jó egészségnek örvendenek, ezt nagyban köszönhetik annak, hogy a fajtával foglalkozó tenyésztők kifejezetten figyelmesek és nem egymás ellen, hanem egymással dolgoznak. Azért, hogy fenntartsák a fajta egészségét, a következő teszteket szokták elvégezni:

• térdkalács vizsgálata
• csípő vizsgálata
• könyök vizsgálata
• pajzsmirigy vizsgálata
• szemészeti vizsgálat

Felhasznált forrás: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II.