Kai ken fajtaleírás: Japán nemzeti kincse

A megbízható, hűséges őrző az életét is odaadná a gazdájáért; a zsákmányért pedig hegyet mászik, folyót úszik át vagy épp fára szalad fel.

A kai ken, más néven tora inu vagy tigriskutya közepes méretű kutya, és egyike a hat őshonos japán fajtának. Eredetileg a hegyvidékeken használták különféle vadfajok vadászatára ezt a rendkívül intelligens és gyorsan tanuló fajtát, amely még Japánban is ritkának számít.

Eredete

1929-ben fedezték fel a Kai tartomány hegyvidéki területein, a Fuji-hegy közelében, a fajtát pedig 1934 óta ismeri el a Japán Kennel Klub. Képességei és ügyessége miatt eredetileg vadászatra használták: a fácántól a medvéig bármilyen vad elejtésében segített gazdájának.

A fajtában eredetileg két típust különböztettek meg. A Kaikuro nevű kan nevéhez fűződik a „shishi-inu-gata” típus: vastagabb, zömökebb test és medve-szerű arc jellemzi. A másik típust Dairo nemzette: a „shika-inu-gata” vékonyabb, hosszabb testű és ravaszabb arcú. Mindkét kutya erősítette az utódokban a szívósságot, a sebességet, az ügyességet és a gyors gondolkodást, amit a fajta ma is megmutat.

Japánban a fajtát igen nagyra tartják, és már nem különböztetik meg a két típust. Szeretik és védelmezik őket; nemzeti kincsként tartják számon és szigorúan védett állatok.

Fajtastandard

A kai ken testarányai alapján hosszabb, mint magasabb: a marmagasság-testhossz aránya 10:11. A szukák általában 43-44 centiméter magasak és 11-15 kilogrammot nyomnak, a hímek 15-20 kilogrammos súlyuk mellé 48-49 centiméteresek.

Jellegzetes csíkos bundával rendelkezik, amely három verzióban fordul elő: fekete csíkos (Kuro-Tora), csíkos (Chu-Tora) és vörös csíkos (Aka-Tora) – ez utóbbi a legritkább. A különleges szín és csíkos mintázat tette lehetővé a fajtának, hogy az erdős hegyvidékeken könnyedén beleolvadjon a környezetbe, így elrejtve magát a zsákmány és a ragadozók elől.

A csíkok mennyisége és mintázata egyedenként változhat. A legtöbb kölyök teljesen fekete szőrzettel születik, a csíkok pedig fokozatosan alakulnak ki, majd az első öt évben tovább változnak.

Jelleme

A kai ken rendkívüli éles eszű és érzékeny. Született vadász, aki rendkívül hűséges a gazdájához. Idegenekkel szemben általában tartózkodó, de barátságos és szeretetteljes azokkal, akiket ismer. Atletikus és intelligens, erős vágyat érez a vadászatra. Emellett kitűnő úszó és hegymászó; a vadászat során nem ritka, hogy fákat mászik meg és folyókat úszik át.

Ideális környezete

A kai ken mérsékelten aktív fajta, ám mindennapos testmozgásra és szellemi stimulációra van szüksége. Ha igényei kielégülnek, akár lakásban is tartható, ám ha nem kapja meg a megfelelő mennyiségű mozgást, viselkedése rombolóvá válhat.

A fajta korai képzése ajánlott annak érdekében, hogy a gazda-kutya viszony szilárd alapokra kerüljön, illetve hogy később ne legyenek a kutyának szocializációs problémái. Mivel erős vadászösztönnel rendelkezik, nem ajánlott póráz nélkül sétáltatni.

Ápolása

A kai ken bundája két rétegű; évente kétszer vedlik le az aljszőrzetét. Ezekben az időszakokban érdemes egy alaposabb fürdetéssel és keféléssel segíteni a kihullott aljszőrzet távozását. A bunda egészségének megőrzése érdekében a vedlési időszakon kívül is ajánlott a havi rendszerességű szőrápolás.

A körmöket a túlnövés és berepedés elkerülése érdekében vágni kell, a fülek tisztítása pedig a gyulladás megelőzése miatt fontos. A fajtánál a rendszeres fogmosás is javasolt.

Gyakori egészségügyi problémái

A kai ken általánosságban egészséges fajta, de kizárólag felelős tenyésztőtől szabad vásárolni, mivel csak ők tudják biztosítani az állat megfelelő állapotát a rendszeresen végzett genetikai tesztek által.

Forrás: American Kennel Club