Ír vízispániel fajtaleírás: a „spánielek bohóca”

Kiváló vadászkutya, és megfelelő kezekben remek családi kedvenc, mégis manapság kevesen ismerik ezt a különleges, ír kutyafajtát.

Az ír vízispániel az egyik legrégebbi és legnagyobb spánielfajta, ezzel együtt pedig feltehetően az egyik legritkább is. Eredetét számos félinformáció tarkítja, és történetének jó részét homály fedi. Ám akárhogy is legyen, az ír vízispániel egy külön fajta, ami megáll a saját lábán, és amelynek megvannak az egyedi jellegzetességei. Például a patkányfaroknak nevezett rövid, göndör szőrrel borított farka. És hogy miért hívják a spánielek bohócának? Valószínűleg a többi spánieltől merőben eltérő külleme miatt. Bár egyes források szerint a „frizurája” a becenév oka.

Az ír vízispániel eredete

Az ír vízispániel pontos eredetét a mai napig homály fedi. Történelme állítólag egészen a középkorig, a 7. századig visszavezethető. Ősei feltehetően Perzsiából érkeztek Írországba, Spanyolországon keresztül. A jellegzetes patkányfarok alapján úgy gondolják, hogy a célországba érkezve egy őshonos ír fajtával kereszteződtek. Az 1100-as években állítólag több beceneve is volt, amelyek közül egyet egészen biztosan használnak még a mai napig is. Hivatkoztak rájuk Shannon spánielekként, patkányfarkú spánielekként (Rat-Tail Spaniels) vagy ostorfarkú spánielekként (Whip-Tail Spaniels).

Először a 17. században, pontosabban egy 1607-es könyvben említették meg a „vízimadarakat űző vízi kutyát”. Ugyanitt illusztrációt is készítettek a fajtáról, amit „Water Spagnel”-nek neveztek. A 19. százas közepéig az Írországban található vízispánielnek két típusa volt, egyik a „déli”, másik pedig az „északi”. A ma is ismert fajtához a déli hasonlít jobban, az északinak rövid fülei voltak, és nem voltak „csizmái”, a bundája pedig kisebb vagy nagyobb arányban fehér foltokkal volt tarkítva.

A modern ír vízispániel rövid története

A változás az 1830-as években érkezett (bár bizonyos források 1859-et jelölik meg), amikor Justin McCarthy, egy dublini sportember állítólag a fejébe vette, hogy egységesíti a két fajtát. Egyik legismertebb kutyája, aki már a „továbbfejlesztett” vízispánieleket képviselte, „Boatswain” volt. McCarthy kissé homályos, „romantikus” leírásai alapján nem tudni, hogy fajta tökéletesítése érdekében került-e az ír vízispánielbe más fajta. Mivel kinézetre inkább az uszkárokhoz, mint az átlagos spánielekhez hasonlít, számos spekuláció látott napvilágot. Voltak, akik egészen messze merészkedtek, és az afgán agárhoz kapcsolták a fajtát. A modern technológia úgy tűnik, hogy erre a kérdésre is képes volt választ adni. DNS-vizsgálatokkal megállapították, hogy valószínűleg közeli rokonságban áll az uszkárral, a portugál vízikutyával, illetve a barbettel.

Ennek a kiváló vízivadásznak hamar híre ment, és több országba is importálták a fajtát. Amerikában annyira elterjedt lett, hogy 1875-re a harmadik legnépszerűbb sportkutyává vált, és az első kilenc AKC által elfogadott kutyafajták egyike lett. Az 1800-as évek második felében tartott kiállításokon is kifejezetten sikeres volt az ír vízikutya. Az FCI hivatalosan 1954-ben fogadta el a fajtát.

Fajtaleírás

A legmagasabb spániel kinézetében nem igazán hasonlít a többi spánielre. Erős és kompakt, arányos testalkata van, tartása büszke és elegáns. Marmagassága 51–59 cm, ehhez általában 22–30 kg-os testtömeg párosul. Az egyik legszembetűnőbb tulajdonsága a sűrű, meglepően durva tapintású, göndörödő, gyűrűkbe rendeződő bundája, ami gyönyörű, mélybarna (hivatalosan májbarna) színű. Szőre nem lehet gyapjas, és a fehér foltok is hibának számítanak. Standard szerint az orrán, az arcán, illetve a farkán rövid, testhez simuló a szőr, míg mindenhol máshol hosszabb. Az FCI-standardben még hozzáteszik, hogy a nyakán (a szegycsonttól az állkapocs irányába V alakban) is legyen így vágva a szőr.

Hosszú törzse és széles, egyenes háta van, mellkasa mély, és fara enyhén lejt, farka hosszú és elkeskenyedő (patkányfarok). Feje arányaiban viszonylag nagy, koponyája pedig domború, pofája hosszú, széles, orra nagy. Szeme sötétbarna (borostyán vagy mogyoróbarna), füle hosszú, alacsonyan tűzött, fejéhez simuló, lelógó, rajta hosszabb szőrrel. Optikailag egészen a válláig leér a füle. A fülén és a feje tetején lévő szőrrel olyan hatást kelt, mintha egy kisebb sörénye lenne. Átlagéletkora 12-13 év. Az FCI 8. fajtacsoportjába tartozik, a retrieverek – hajtókutyák – vízivadászok közé.

Az ír vízispániel jelleme

Az ír vízispániel egy barátságos, intelligens és családbarát fajta. Jó vadászkutyához híven energikus, aktív, szívós, játékos és mozgásigényes, ezért fontos, hogy naponta eleget mozgassuk. Kiváló társ lehet futáshoz, hosszú sétákhoz vagy túrázáshoz, sőt, kutyás sportokhoz is, de energiáit egy jól felépített játékkal, a kertben vagy a parkban is le lehet vezetni. Kíváncsi fajta, szeret felfedezni, új ingerekkel találkozni. Nyugodt és békés természetű, családját kifejezetten szereti, szeretne nekik megfelelni. Tanítani egyszerű, mert örömmel közreműködik, gyorsan tanul és nem túl makacs. A pozitív megerősítés alapú módszerek a legalkalmasabbak az oktatására. Arra érdemes figyelni, hogy a foglalkozásokat ne unja meg, inkább tartsuk röviden, de érdekesen az alkalmakat.

Az idegenekkel kissé távolságtartó, és nem áll messze tőle a házőrzés sem, ám nem hangos kutya, általában kevéssé hallatja a hangját. Örül, ha van feladata, de nem kötelező állandó munkát adni neki, főleg, ha rendszeresen foglalkoznak vele.

Terápiás kutyának is kiválóan bevethető a fajta:

Ideális környezete

Az ír vízispániel könnyedén alkalmazkodik, jól kijön más kutyákkal és gyerekekkel is, ám utóbbinál fontos, hogy a gyerekek tiszteletteljesen bánjanak az ebbel, ugyanis minden kutyának megvan a maga toleranciaszintje. Egy olyan háztartásban, ahol gyermek és kutya is van, egyébként is fontos, hogy mind a kutyát hozzászoktassák, hogyan éljen a gyerek mellett, mind pedig a gyereknek megtanítsák, hogyan kell tisztelettel közelíteni a család kedvence felé.

Mérete, mozgásigénye és gazdáihoz való ragaszkodása alapján elsősorban olyan kertes házba ajánlott, ahol van bejárása a családjához. Ha unatkozik, akkor hajlamos lehet kevéssé közkedvelt viselkedéseket produkálni, ám a megfelelő foglalkozás és mozgatás mellett akár lakásban is tartható.

Igazán energikus fajtáról van szó: 

Az ír vízispániel ápolása

Az ír vízispániel ápolása ránézésre egy rémálom lehet, ám nem olyan nehéz, mint gondolnánk. Nem vedlik sokat, és szőre tulajdonképpen vízálló, így a koszt és a hasonló szennyeződéseket is leveti magáról. Emiatt nem igényel gyakori fürdetést, fésülést viszont annál inkább. Abban az esetben, ha mégis víz éri a kutyát, vagy megejtjük a ritka fürdetések egyikét, akkor érdemes odafigyelni arra, hogy bőre megfelelően megszáradjon. Ha elhanyagoljuk a rendszeres ápolást, könnyedén gubancosodhat vagy filcesedhet a kutya bundája, így érdemes heti 2-3 átfésülésre törekedni. Alkalmanként ajánlott formára vágni a szőrét, tehát levenni egy kicsit a hosszából. Bundája gyakori karbantartása mellett fontos figyelmet fordítani az eb fogazatára, karmaira, szemeire, illetve füleire. Utóbbi elhanyagolása kifejezetten sok problémát okozhat ennél a lógó fülű fajtánál.

Az ír vízispániel gyakori egészségügyi problémái

Bár általánosságban elmondható, hogy egy egészséges fajta, vannak bizonyos betegségek, amelyekre hajlamos lehet az ír vízispániel. A megbízható és felelős tenyésztők ezek közül amire lehet, szűrik a kutyáikat, és figyelnek a fajta egészségesen tartására. A következő problémák merülhetnek fel:

• Csípődiszplázia.
• Hipotireózis (pajzsmirigy-alulműködés): ilyenkor a pajzsmirigy nem termel elegendő pajzsmirigy hormont. Ez a hormonháztartás-beli egyensúly-felborulás olyan problémákat okozhat, mint a szőr hullása, túlsúly, letargia és bőrproblémák.
• Progresszív retina atrófia (PRA): öröklődő szembetegség, ami miatt a szem ideghártyája, a retina állapota romlik (degeneratív károsodás lép fel.) Ez egy bizonyos idő múlva a látás elvesztéséhez vezet. Sajnos nem gyógyítható a betegség, ellenben lassítható a folyamat megfelelő orvosi beavatkozással. Mivel öröklődő, így fontos, hogy a tenyésztők teszteljék kutyáikat.
• Örökletes neuropátia (Canine Inherited Neuropathy; CAN): egy neurológiai rendellenesség, amely progresszív gyengeséggel, valamint az izmok elsorvadásával jár. Sajnos ez is gyógyíthatatlan, ellenben egy ideig kezelhető, és a megfelelő kezelések segíthetnek a kutya jóllétének fenntartásában.

Ezek mellett még megemlítendő, hogy a fajta képviselőinél fennáll a veszélye a szulfamid típusú antibiotikumokra, illetve egy bizonyos féreghajtó gyógyszerre adott kedvezőtlen reakciónak.