Ibizai kopó fajtaleírás: a spanyol nyúlvadász 5000 éve társunk

Az ibizai kopó, más néven Podenco Ibicenco egy ősi eredetű vadászkutya, ami nagy mértékben megőrizte eredeti megjelenést. A fajta eredete több mint 5000 évre vezethető vissza, vélhetően az ókori Egyiptomból került a mai spanyol területekre.

Az ibizai kopó kitűnő vadász, Spanyolországban mai napig használják erre a célra. Könnyen alkalmazkodik az új helyzetekhez, így egyre több helyen tartják családi kutyaként, hiszen aktív életmódú gazda mellett ideális kedvenc válhat belőle. Nem szabad azonban soha elfeledkezni a nagy mozgásigényéről.

Eredete

Az ibizai kopó Spanyolországból, azon belül is a Baleár-szigetekről (Mallorca, Minorca, Ibiza és Formentera) származik. Erre utal eredeti neve is, a „Ca Eivissec”, ugyanis katalánul Ibizát Eivissának hívják. A fajta ezen kívül Katalóniában is elterjedt, főleg Valencia környékén, ahol több neve ismert. Vélhetően ezeknek a kutyáknak az őseit a főniciaiak, karthágóiak, végül pedig a rómaiak vitték magukkal a szigetekre és az Ibériai-félszigetre.

Az ibizai kopó egyike a legrégebbi múltú fajtáknak, amelyek még ma is megőrizték ősi megjelenésüket. Ilyen külsejű ebekről korabeli ábrázolásokat már a fáraók nyughelyeinek falán is felfedeztek a régészek, így a fajta létezését Kr.e. 3400 körül keletkezett bizonyítékok is igazolják. Ezáltal több mint 5000 éves múltra tekint vissza az ibizai kopó.

A Podenco Ibicencót fegyver nélküli, éjjeli és nappali nyúlvadászatra egyaránt használták és használják a mai napig. A különösen kiváló szaglásának köszönhetően, amely jó hallással is párosul, nem csak a látását használja vadászatkor. Így könnyedén felkutatja és levadássza a zsákmányát sűrű növényzetben is. Mozgékony és jó felfogású eb, a prédát gyorsan elejti, főleg ha falkában vadászik.

Ha az egyik kutya jelzi a vadat, a többiek körülveszik, miközben bizonyos távolságot tartanak és várakoznak. Csak akkor ugatnak, ha látják vagy hallják a vadat és körülvették azt. Amikor jelzik, és amikor elkapják a zsákmányt, minden kutya gyors ütemben csóválja a farkát, azután könnyedén túllépnek a várakozó magatartáson.

Az ibizai kopóval rendszerint vadásznak mezei nyúlra és nagyobb vadra is. Jó apportkészségű fajta. Bizonyos kivételektől eltekintve (amikor egy kan is jelen van) csak szukákat használnak falkavadászatra. Amikor már több ezer nyulat elejtett a falka, előfordulhat, hogy néhány egyed nem akar mindaddig vadászni, míg jelentős pihenőt nem tart. Erre a különc viselkedésre utal a spanyol kifejezés is, az „enconillarse” (=pihenőt tart).

Fajtastandard

Az ibizai kopó agárszerű megjelenésű kutya. Erős csontozatú, feje hosszúkás, a testéhez képest kicsi. Szemei kicsik, borostyán színűek, a szőrzet színéhez képest lehetnek sötétebbek vagy világosabbak. A kutya nemes megjelenése ellenére bizalmatlanságot, ámde intelligenciát sugároznak. Fülei nagyok, felállók, rendkívül jól mozgathatók. Teste szimmetrikus, arányos felépítésű. A törzshossz meghaladja a marmagasságot. Háta hosszú, egyenes, jól izmolt. Mellkasa mély, keskeny és hosszú, azonban nem könyékig érő. Az ibizai kopó farka csánkig érő, alap állapotban lóg, a vége felé kissé keskenyedik, míg mozgás közben ívesen tartja. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Rövid és szálkás szőrű változata ismert. A szőrszín jellemzően fehér és vörös vagy ritkábban csak egyszínű fehér/vörös. Marmagassága kanoknál 66-72 cm, szukáknál 60-67 cm. Súlya 19-23 kg körüli. Várható élettartama 10-14 év.

Jelleme

Gyors felfogású, igen értelmes eb, aki könnyen tanul. Gazdájához és annak családjához hűséges, éberen figyel minden eseményt. Ha valamit észlel, amire szeretné felhívni a figyelmet, ugatással jelzi. Engedelmes, ugyanakkor biztosítani kell számára az önállóságot. Szívesen tanul, pozitív megerősítéssel többre lehet rávenni, mint erőteljes parancsolgatással.

Vadászösztöne származásából adódóan igen magas, ráadásul energikus, mozgékony kutya. Egy kis játékban mindig szívesen benne van. A gyerekkel általában jól kijön, idegenekkel szemben inkább tartózkodóan viselkedik. Könnyen alkalmazkodik a különböző helyzetekhez, mivel jó felfogású eb. Hajlamos az orra után menni, ha valamit észlel, így következetes nevelést igényel és a behívásra különösen nagy hangsúlyt kell fektetni az oktatása során.

Ideális környezet

A fajta számára az ideális környezet a nagy terület, ahol kedvére mozoghat. Azonban ebben az esetben is fontos a sok aktivitás, amit a gazda elérhet egy közös futással, biciklizéssel, túrázással (mindezeket csak kifejlett kutya esetén, hogy az ízületeit ne terhelje túl).

Aktív, sportos életmódot folytató gazda mellé ajánlott, aki biztosítja az ibizai kopó számára napi szinten a rendszeres mozgást. Ebben az esetben lakásban is tartható, ám a kert megfelelőbb számára. Nagyon atletikus, könnyedén ugrik 2 métert is, így a megfelelő kerítés elengedhetetlen.

Vadászkutyaként kiváló, önálló, céltudatos és jó apportkészségű. Főleg nyúlra vadásznak vele, ráadásul éjszakai vadászatra is alkalmas. Ezen kívül az aktív mozgást, futást ösztönző sportokban lehet sikeres.

Ápolás

Az ibizai kopó szőre nem igényel sok ápolást. Vedlési időszakban az elhalt szőrszálakat ki kell fésülni, ezen kívül a szálkás szőrű kutyákat heti-kétheti rendszerességgel érdemes kifésülni. Nyírásra nincsen szükség. A fülek, szemek tisztán tartása kiemelten fontos.

Gyakori egészségügyi problémák

Egészséges fajta, azonban a nagytestű kutyafajtákhoz hasonlóan az ízületeinek egészségére különösen oda kell figyelni, főleg a növekedési időszakban. A megfelelő testsúly körülbelül 20-23 kg a fajtánál, így a túlsúly kerülendő, mert csak megterheli az ízületeit.

(Képek: Getty Images Hungary)