Glen of Imaal terrier fajtaleírás: a legcsendesebb és egyben legritkább terrier, aki különös ülőpózt szokott választani

Habár csendes vadászatukról híresek – a legtöbb terriertől eltérően –, attól függetlenül még mindig terrierek. Tehát bátor, tüzes és olykor makacs személyiségek, akiknek megvan a magukhoz való esze. A Glen of Imaal terrierről kevesen hallottak, pedig nem kevésbé nagyszerű társ, mint rokonai.

A Glen of Imaal terrier – aki egyike a négy ír terriernek – az idők során mindig keményen megdolgozott azért, hogy megbecsült és elismert kutya legyen, aki nem csupán a kanapén henyél. A zord ír vidékekről származik, ahol mindig akadt dolga. Hol borzra, rókára vagy vidrára vadászott, hol a konyhán segédkezett nyársforgató kutyaként, de a farmokon is tevékenykedett. Ma már leginkább családi kedvencként tartják, de igen ritka fajtának minősül és csak kevés él belőle. Évente kevesebb mint 300 egyedet regisztrálnak belőle hazájában. Egyik különlegessége, hogy olykor hátsó lábain ül, miközben a mellsők nem érintik a talajt. Ez a póz kifejezetten a Glen of Imaal terrierre jellemző.

Eredete

A fajta több száz éves múltra tekinthet vissza. Az első ismert említése 1575-ből származik, amikor is George Turbeville a „The Noble Art of Venerie and Hunting” című művében egy kutyáról ír, aki az írországi Wicklow megyében a Knockanarrigantól délkeletre fekvő Glen of Imaal régióról kapta a nevét. Egyes források szerint ír katonák ír farkaskutyáikkal mentek a régióba, ahol az ebek helyi terrierekkel keveredtek, és így alakult ki a ma ismert Glen of Imaal terrier.

Ezekkel a kutyákkal rókákra, borzokra és vidrákra vadásztak. Különlegességük, hogy halkan, csendben végzik munkájukat. De a farmokon is nagy hasznukat vették, és olykor jelzőkutyának vagy terelőkutyának is használták. Sőt, úgynevezett turnspit dogként is alkalmazták. Ezek az ebek erősek, de alacsonyak voltak, és az volt a feladatuk, hogy az angol fogadókban egy kereket hajtva forgassák a nyársakat. Eleinte erre a munkára gyerekeket használtak, de az emberek ezt egy idő után ellenezték, így inkább kutyákra cserélték őket.

A Glen of Imaal terrier családi kutyaként is kiválóan teljesített, mégis igen ritka napjainkban. Az angol Kennel Klub veszélyeztetett fajtának minősítette, mivel évente kevesebb mint 300 egyed születik belőle.

Fajtastandard

A Glen of Imaal terrier egy közepes testű kutya, közepes hosszúságú bundával, és méretéhez képest nagy erővel. Teste hosszabb marmagasságánál. Feje széles, stopja kifejezett. Orra fekete, állkapcsa erős, harapása ollós. Szemei közepes méretűek, barnák és kerekek. Fülei kicsik, háromszög alakú rózsafülek, nyugalmi állapotban lelógnak, ha azonban az eb figyel, félig hátrafelé felállnak. Nyaka igen erős, mérsékelt hosszúságú. Teste hosszú, mellkasa mély és széles. Farkát csonkolják azokban az országokban, ahol ez legális. Vállai szélesek, izmosak. A mellső lábak rövidek, hajlítottak. Mancsai lekerekítettek. Hátsó lábai szintén rövidek és erősek. Szőrzete közepesen hosszú, puha aljszőrzettel és kemény fedőszőrrel. Színe lehet kék, búzaszínű és aranyvörös árnyalatú. A kanok marmagassága maximum 35,5 cm, a szukák ennél valamivel kisebbek. Testtömegük 14-16 kg. Várható élettartamuk 10-14 év.

Jelleme

Bár talán egy fokkal visszafogottabb, mint a többi terrier, ettől függetlenül vakmerő, tüzes és hajlamos az önfejűségre is. Okos, intelligens, könnyen tanul, már ha ő is úgy gondolja, hogy van értelme annak, amit kérnek tőle. Szocializációját minél korábban el kell kezdeni, ugyanis a nem megfelelően szocializált egyedek nem jönnek ki jól a többi ebbel.

Jellemzően jobban kedveli családja társaságát, mint más kutyákét, és azt szokták róla mondani, hogy nem ő kezdi el a vitát, de általában ő fejezi be. Nem hagyja magát, tisztában van saját adottságaival és rendkívül magabiztos eb, akire nem jellemző a szorongás vagy a félénkség. Terrierhez hűen szeret ásni és vadászösztöne sem veszett ki belőle az idők során. Azonban nagyon szeretetteljes és kedves társ, aki a nap végén szívesen kuporodik gazdája ölébe.

Ideális környezet

Lakásban és kertes házban egyaránt jól érzi magát. Csendes társ, így a szomszédokat nem fogja zavarni. Csak akkor jelez öblös hangjával, ha feltétlen figyelmeztetni szeretné gazdáját valamire, így kiváló jelzőkutya, de semmiképp sem házőrző. Mivel nem túl nagy a mozgásigénye, megelégszik napi néhány sétával. Kocogópartnernek nem ideális, ugyanis rövid lábai miatt ez megterhelő számára. Autós kirándulásokhoz viszont remek társ, a fajtára nem jellemző, hogy utazási betegséggel küzdene. A vizet a legtöbb egyed szereti, de testi adottságai miatt a Glen nem jó úszó, így érdemes rá mentőmellényt adni. Gyerekekkel általában jól kijön, nagyszerű családi kutya, ám erős és masszív, így akaratlanul is fellökheti a kisebbeket. Mivel vérében van a vadászat, a kisebb emlősöket, macskákat megkergetheti. A cicákkal megoldható az összeszoktatás, de a rágcsálókkal nem érdemes próbálkozni. A séták során mindig legyen pórázon, hiszen bármikor egy potenciális zsákmány után iramodhat.

Ápolás

A Glen of Imaal terrier gondozása nem igényel túl sok időt. Nyírás nélkül szőrzete 7-10 cm hosszú. Heti egy alkalommal érdemes átfésülni fémfogú kefével, ugyanis ennek hiányában összecsomósodhat. Rendszeres fésülés és évente 1-2 trimmelés mellett csak igen keveset vedlik. A nyakon, a háton, a farok részénél, illetve a füleknél 6-9 havonta el kell távolítani az elhalt szőrszálakat. Fürdetni csak akkor szükséges, ha különösen összekoszolná bundáját. A fülek és a szemek tisztaságára mindig ügyelni kell. A karmokat vágni szükséges, ha azok nem kopnának megfelelő mértékben, és túl hosszúra nőnének.

Gyakori egészségügyi problémák

A Glen of Imaal terrier összességében egészséges és szívós fajta. Leginkább a progresszív retina atrófia nevű szembetegség veszélyezteti, ami az eb 5 éves korára akár vakságot is okozhat. A betegség kiszűrésére genetikai tesztek állnak a tenyésztők rendelkezésére. Előfordulhatnak nála allergiák, melyek viszketéssel, bőrirritációval és -pirossággal társulhatnak. A Glen of Imaal terrierre nem jellemző a többi hosszú testű kutyát általában érintő gerincprobléma. Kialakulhat nála csípőízületi diszplázia, melyre szintén vannak genetikai tesztek. Mivel testsúlya teste első felére nehezedik leginkább, valamint lábai rövidek, ezért kölyökkorában kerülnie kell a lépcsőzést és a magas helyekre való felugrálást.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I., David Alderton: Kutyák)