Gascogne-i kék basset fajtaleírás: a vérbeli kopó rövid lábakon
2024. november 4 - Képek: Getty Images Hungary, azenkutyam.hu
2024. november 4 - Képek: Getty Images Hungary, azenkutyam.hu
Hosszú testével, rövid lábaival és érdekes színezetével igazán figyelemfelkeltő a gascogne-i kék basset, ennek ellenére a mai napig kifejezetten ritka fajta.
A gascogne-i kék basset egy francia fajta, arisztokratikus megjelenéssel és büszke kisugárzással. Az FCI VI. fajtacsoportjába, a kopók és rokon fajták közé sorolható, így talán nem meglepő, hogy elsősorban falkavadászatra használták, egészen pontosan nyúlra vadásztak vele. Ma szülőhazáján kívül jobbára háttérbe szorul kiváló ösztöne, és inkább családi kutyaként tartják. A fajta különleges megjelenése egy véletlennek köszönhető; többek közt ezt is górcső alá vesszük alábbi fajtaleírásunkban.
A legtöbb fajtastandardban megtalálható történetismertetés viszonylag szűkszavú, és nem derül ki belőle sok minden arra vonatkozóan, hogy hogyan is jött létre ez a különleges fajta. Nem mellesleg különböző, az eredetére vonatkozó verziókkal találkozhatunk az interneten. Például az FCI azzal kezdi a fajta történelmének összefoglalását, hogy „a 19. század végén született újjá”, ám azt nem specifikálja, hogy előtte mikor és hol használtak a gascogne-i kék basset korábbi változatát.
Egyes források szerint a fajta gyökerei egészen a 14. századig visszanyúlnak, ám hogy ezután az újjáéledésig hová tűnt a gascogne-i kék basset, arról már kevesebb szó esik. Ami biztos, hogy a fajta újjászületése Franciaország nyugati területén élő vadászoknak köszönhető, azóta pedig rengeteg fejlődésen ment keresztül.
Megint egy másik forrás alapján a gascogne-i kék basset a nagy gascogne-i kék kopó kisebb változata, ami először a 14. században jelent meg, majd újra felkapták a francia forradalom idején praktikus mérete és relatív gyorsasága miatt. Ezután népszerűsége visszaszorult, majd a 19. század végén, a 20. század elején újra rátaláltak. Egy kicsit részletesebb történelmi összefoglalásból kiderült, hogy feltehetően kinek, illetve kiknek köszönhető a fajta (újabb változatának) létrejötte és fejlesztése.
A 1893-ban járunk Franciaországban, amikor először említésre került a fajta egy folyóiratban, név szerint a L‘Eleveur-ben. Már előtte is írtak róla hébe-hóba, az első leírás a fajtáról pedig az 1880-as évekre datálható. Ám ezek a korábbi említések mondhatni nem kavartak túl nagy port; a gascogne-i kék basset jellegű kutyákról igazán csak a folyóiratbeli említés után kezdtek el beszélni. A magazinban egyébként a Jardin d’Acclimatationnal kapcsolatban került megemlítésre Cantine és Fanfare, két hosszúkás testű, rövid lábú kopó, akiket a párizsi szabadidős park kennelje szerzett be 1892-ben egy bizonyos Monsieur d’Heudières–től a normandiai Château de Bois-Davidből.
A L’Eleveur–ben megjelenő cikkre válaszolt M. J. Giet, a Plaisance-Dordogne kennel akkori tulajdonosa. Állítása szerint 7 évvel korábban, tehát 1886-ban egy tenyésztési kísérlete következtében megszületett néhány basset típusú, rövid lábú eb. Rövid kitekintés ugyan, de e szerint a verzió szerint M. J. Giet nagy gascon-saintonge-i kopókat pároztatott (nincs specifikálva, hogy a fajtán belüli egyedekkel, vagy más fajta képviselőivel-e), ám ahogyan azt fentebb is említettük, más változatok szerint a gascogne-i kék basset közvetlen elődje a nagy gascogne-i kék kopó. Visszatérve a történethez, M. J. Giet megtartotta ezeket a rövid lábú kopókat, elsősorban kíváncsisága miatt. Ezen alacsony kopók újabb generációjából adott el néhány egyedet M. d’Heudières–nek. Tehát a Jardin d’Acclimatation által megvásárolt két eb valójában M. J. Giet kenneljéből érkezett.
Nem M. J. Giet volt az egyetlen, akinek kutyái között megjelent a ma már gascogne-i kék bassetnek nevezett, alacsony változat. Olyan almokba is születtek ilyen rövid lábú ebek, amelyeknél mindkét szülő fajtatiszta volt; vagy nagy gascon-saintonge-i kopók, vagy nagy gascogne-i kék kopók.
A 20. századba érve említésre méltó Alain Bourbon munkája, amit a fajta megmentése és alakítása érdekében végzett. A férfi fajta iránti elköteleződése miatt menekült meg a gascogne-i kék basset a kihalás elől a II. világháború alatt és között.
Az 1950-es években a korábbi fajtaklubot felváltotta a Club du Bleu de Gascogne, ami elkezdte a fajta népszerűsítését. Tekintve, hogy a legtöbb a gascogne-i kék basset elsősorban vadászati célokat szolgált, viszonylag kevés tenyésztésre szánt egyed volt. Ezért bevonták a tenyésztésbe a kis gascogne-i kék kopót is. Ezt az utat követte M. Lagarde of Tarn et Garonne is; következetes és figyelmes tenyésztői munkájának köszönhetően megszülettek a fajta tökéletes képviselői. Ugyanebből az időszakól érdemes megemlíteni Marcel Vulvin munkáját is, aki tenyésztői törekvései mellett (amelyek kifejezetten sikeresnek bizonyultak, ugyanis kutyái sorra nyerték az elismeréseket) azon dolgozott, hogy a fajtát Franciaországon belül és nemzetközileg is elismerjék.
Az FCI 1963-ban ismerte el hivatalosan is a fajtát, az UKC (United Kennel Club) pedig 1991-ben.
Alacsony, közepes méretű kutya, marmagassága 34–38 cm, súlya megközelítőleg 15–18 kg. Bőre nem lóg túlzottan, a kutya nem „túl nehéz”, ennek ellenére masszív. Bundája rövid, közepesen vastag és sűrű. Színezete fekete-fehér foltos, palakék hatást kelt. Lehetnek rajta nagyobb fekete foltok, illetve cser jegyek.
Háta feszes, erős és hosszú, mellkasa mély, egészen könyök alá ér. Ágyéka rövid, néha ívelt, hasa viszonylag mély, horpasza nem prominens. Végtagjai izmosak, erőteljes csontozatúak, farka hosszú, leengedve a földet súrolja, mozgás közben általában szablyaszerűen hordozza.
Nyaka hosszú, feje hosszúkás, nyúlánk, koponyája nem túl széles, enyhén domború; a pofarésze a koponyájával megegyező hosszúságú, az orrnyerge enyhén ívelt. Orrtükre fekete, az ajkak lelógóak, harapása ollós. A szemei oválisak, mélyen ülőnek tűnnek, színük barna. A fülei finomak és behajlottak, hegyesek, és legalább az orr szélén túllógnak.
Aktív, élénk és mozgékony kutyafajta, aki családjával szemben szerető és barátságos, kifejezetten társaságkedvelő, bár az idegenekkel szemben viszonylag távolságtartó. Falkavadász múltjából adódóan nem szereti az egyedüllétet, általában más kutyákkal (legalább eggyel) együtt ajánlott tartani, főleg, ha a gazdi gyakorta hosszabb ideig van távol.
A gascogne-i kék bassetet szülőhazájában a mai napig jellemzően falkában tartják.
Bár jól motiválható étellel, fontos, hogy a gazdának reális elvárásai legyenek a gascogne-i kék basset engedelmességére vonatkozóan. Szeret a gazdájával együtt dolgozni, ám mégiscsak egy kopóról beszélünk, aki független, és néha még makacs is. Jellemző tulajdonsága az alkalmi süketség, főleg, ha szagot fogott – ami viszonylag gyakori, hiszen ez a fajta képviselői jellemzően orrukat a földre tapasztva sétálnak. Ilyenkor nem biztos, hogy megfelelő mértékben fog figyelni gazdájára. Ezen jellegzetessége miatt inkább tapasztaltabb gazdik mellé ajánlják, illetve fontos szerepet kap a korai nevelés és tanítás is.
Orrával a földön jár:
Moderált energiaszintű fajtáról beszélünk. Annak függvényében, hogy milyen jellegű aktivitásra invitálja gazdája, 45 perctől egészen 2 vagy annál több óra hosszán át tartó mozgásra van szüksége naponta. Ha csupán egy kényelmes tempójú sétáról van szó, akkor inkább az utóbbi időintervallumot érdemes figyelembe venni, ám ha játék és kellő mennyiségű szimatmunka is kerül az egyenletbe, akkor akár 45 perc is elég lehet. Bár alkatához képest agilis, igazán azokat a kutyasportokat élvezi, ahol használhatja az orrát, illetőleg kifejezetten lelkes társa lehet a kirándulóknak. Ha a napi mozgásigényét teljesíti a gazdi, akkor egy nyugodt és békés társat tudhat maga mellett, aki örömmel lustálkodik otthona kényelmében.
Ideálisan aktív gazdik mellé ajánlott, akik képesek megadni neki a napi mozgásszükségletét. Ellustulhat, ha nem foglalkoznak vele eleget, ám ez nem tesz jót az ebnek. A gyerekek és más kutyák mellé könnyedén beilleszkedik, és a különböző háziállatokhoz, például a macskákhoz is jól hozzászoktatható. Alapvetően kertvárosi vagy vidéki környezetben érzi magát a legjobban, ahol van egy jól körbezárt kert, amelyben kedvére szaladgálhat és szimatolhat. Még egy érv a városi tartás ellen, hogy a gascogne-i kék basset nem tartozik a csöndes fajták közé. Öblös, mély, vonyító ugatása bár zene a vadászok, illetve a fajta kedvelői fülének, sokan nem feltétlenül értékelik ezt a muzsikát.
Ápolása egyszerű, és nem igényel sok tervezést. Bundáját egy puha sörtéjű kefével érdemes heti egyszer átfésülni, vedlési időszakban pedig ennél rendszeresebben. Naponta megjelenő probléma a nyáladzás lehet, aminek mennyisége bár közel sem annyi, mint amit a leginkább nyáladzó kutyafajtáknál lehet tapasztalni, de van, akit zavarhat, így érdemes megemlíteni. Gyakori a gascogne-i kék basset esetében a kutyaszag, amit valamennyire korrigálni lehet viszonylag (de nem túl) rendszeres fürdetéssel. Fontos, hogy lelógó fülei miatt hajlamosabb lehet fülgyulladásra, így erre érdemes több figyelmet fordítani. Karmait rendszeresen ellenőrizni kell, hogy megfelelően karban legyenek tartva.
Ne maradj le az év legjobb kutyás ünnepváró programjáról, a DOGZ Mikulás Falkasétáról!
December 7-én, szombaton a Városligetbe várunk minden gazdit és kedvencét, hogy részt vegyenek egy jelmezes, hangulatos sétán. Az ingyenes eseményen kutya-gazdi fotózással is készülünk. Gyülekező 13.15-től, indulás pedig 14 órakor. A részvétel a limitált létszám miatt regisztrációhoz kötött. További részletek, valamint a regisztrációs felület ITT érhető el.
A gascogne-i kék basset alapvetően egy egészséges fajta, életkora elérheti akár a 12–14 évet is. Ennek ellenére előfordulhatnak nála olyan ízületi, illetve gerincproblémák, amelyek a testalkatából adódnak.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek