Flandriai pásztorkutya fajtaleírás: a piszkos szakállú mindenes

Ha sokszínű kutyát keresünk, aki könnyedén segít a házkörüli feladatokban, és nem bánjuk, ha egy kicsit rendetlen, akkor a flandriai pásztorkutya remek választás lehet.

A flandriai pásztorkutya majdhogy-nem csak takarítani nem tud. Ez az „univerzális” kutyafajta nemcsak a tereléshez ért, ideális mezőgazdasági munkára, házőrzésre, védelmezésre, segítőkutyának vagy éppen szolgálati kutyának. Ha ez nem lenne elég bizonyíték az eb sokoldalúságára, még családi kedvencként is megállja a helyét (bár az egész napos pihenést nehezen viseli, szereti, ha van munkája), hiszen a robusztus kinézet mögött egy szerető és hűséges szív lakozik. Két negatívuma van csupán, hogy kissé nehezen fenntartható a tiszta küllem, illetve független és makacs természetű, ezért olyan gazdiknak ajánlott, akik már jártasok a kutyanevelésben, és nem várják el a patyolattiszta környezetet.

Eredete

Ahogyan a neve is mutatja, a flandriai pásztorkutya Flandriából, azaz Belgium Flamand régiójából származik, ahol „Bouvier des Flandresnek” hívják. Ez elsősorban elárulja, hogy leginkább tehenek és marhák terelésére használták. Becenevei voltak még a „vuilbaard”, amit piszkos szakállnak lehet lefordítani, illetve a „koehond”, ami egyszerűen annyit jelent, hogy tehén kutya. Állítólag a griffon és a beauce-i juhászkutya keresztezésével hozták létre a fajtát, de van olyan elmélet is, ami szerint az őse a barbet, illetve egy már nem létező vaddisznóvadászatra használt kutya.

Története egészen a középkorra visszavezethető, amikor még Flandria a mai Franciaország, Belgium és Hollandia területén elhelyezkedő fejedelemség volt. Pont ezért Franciaország és Belgium is „igényt tart” a fajtára, és a 20. században, amikor az első fajtastandardot megfogalmazták, állítólag a francia és a belga tenyésztők összedolgoztak (más források szerint a St. Hubert du Nord Klub alelnöke készítette el az első fajtastandardot 1912-ben). Visszatérve a kezdetekhez, a fajta nevéből adódóan is következtethetünk a fő funkciójára, ami a tehenek terelése volt. Emellett viszont számos más területen helyt kellett állnia, mert a farmereknek jobban megérte egy „minden az egyben” típusú kutya eltartása, mintha minden apróságra külön ebet kellett volna beszerezniük. Így történt, hogy a terelésen kívül őrző és védelmező, illetve szekérhúzó feladatokat is el kellett látnia a flandriai pásztorkutyának.

Ezek a kutyák egészen a világháborúkig békében éltek és tették a dolgukat, de sajnos felfordult rend, és a körülmények miatt majdnem elvesztek. Mindkét háború során jócskán megcsappant a számuk, de szerencsére fény derült rá, hogy nem csak a farmon hasznosak ezek az ebek, bátorságuk, intelligenciájuk és leleményességük miatt alkalmasak voltak néhány háborús feladat ellátására. Hírvivőként, őrszemként és keresőkutyaként is megállták a helyüket. Békeidőben is előszeretettel munkára fogták őket a tanyán kívül, így rendőrkutyaként vagy vakvezető kutyaként dolgoztak. Az FCI 1955-ben fogadta el a fajtát, és legújabb fajtastandardot 2000-ben publikálták.

Fajtastandard

Nagy testű, robusztus, erőteljes felépítésű kutya, aki a maga 59-68 centiméteres marmagasságával és 27-40 kilogrammos testsúlyával tekintélyt parancsoló megjelenéssel rendelkezik. Ezt a hatást csak fokozza dús, enyhén borzas szőrzete, ami nyakán gallért alkot, míg pofáján szakállat képez. Bundájának színe lehet fekete, szürke, rőtes árnyalatú, esetleg csíkos. Háta rövid, de széles és izmos, marja kiemelkedő és széles, mellkasa mély, hasa pedig enyhén felhúzott. Nyaka izmos és lefelé szélesedő, feje erős, koponyaformája lapos, arcorri része szögletes. Fekete az orrtükre. Sokáig vágták a fülét és csonkították a farkát, de ez a szokás a legtöbb helyen már nem elfogadott. Természetesen hagyva az eb füle háromszög alakú, magasan helyezkedik el, és lefelé hajlik, a farka pedig nyugodt állapotban a hátvonalát követve lefelé lóg, viszont gyakran látható a háta felé hajló farokkal is, ezt a fajtastandard nem emeli ki hibaként. Amiatt, mert nagyon sokáig dokkolták a farkát, vannak olyan ebek, akik farok nélkül születnek.

Jellem

A flandriai pásztorkutya intelligens, bátor és megfontolt, kiváló munkakutya. Erősen kötődik a családjához, nem kifejezetten egygazdás kutya. Viszonylag magas energiaszinttel rendelkezik (de nem túl aktív, és nem lefáraszthatatlan), szereti, ha van valami dolga, ezért fontos, hogy napi szinten legyen vele foglalkozva. Képes az intenzívebb edzésekre, és gyakran igényli is őket (azt figyelembe kell venni, hogy nem meleg klímára találták ki, ezért időzítsük a testmozgását időjárásnak megfelelően). Azt viszont fontos megjegyezni, hogy amíg a kutya felnőtt eb nem lesz, kerülni kell a nagy igénybevételt, tehát a jelentős erőkifejtést igénylő edzéseket tartogassuk a teljesen kifejlett állatoknak. A legjobban olyan gazdi mellett érzi magát, aki meg tudja adni neki mindazt a fizikai és mentális terhelést, amire szüksége van. Tökéletes társ túrákhoz, egyes források szerint akár futáshoz vagy biciklizéshez is.

Erős személyiség, és még makacs is mellé, ezért fontos, hogy olyan helyre kerüljön, ahol tudják, mivel jár a fajta nevelése. Könnyen tanítható, de fontos a konzisztencia és a határozottság. Viszont a robusztus küllem ellenére egészen érzékeny lelkülete lehet, így fontos, hogy ne használjunk durva módszereket, hiszen a határozottság nem erőfitogtatást jelent. Ahogy az eredettörténete is mutatja, szinte minden munkára alkalmas, emellett számos sporthoz kiválóan megfelelő fajta.

Ideális környezet

A flandriai pásztorkutyának szüksége van egy nagy területre, ahol kedvére kimozgathatja magát, így elsősorban nem lakásba való. Alkalmazkodóképes, ezért, ha megfelelő a napi rutin, lakásban is boldog életet élhet, de nem ez az ajánlott tartásforma. Gyerekekkel és más kutyákkal jól kijön, természetesen fontos a korai szocializáció. Szorosan kötődik a családjához, és igényli a társaságot, ezért nem szeret sokáig egyedül lenni. Az idegenekkel tartózkodó, de alapvetően nem agresszív, ellenben lehet túlféltő, így fontos, hogy korán megtanulja, hogy nem kell minden helyzetben őriznie a családját.

Ha az ilyen kutyák unatkoznak, akkor könnyedén fordulhatnak nem kívánt viselkedésekhez, mint az ugatás, rágás, ezért az ő esetükben kifejezetten fontos, hogy napi szinten foglalkozzon velük a gazdi. Egyes források szerint pásztorkutyához képest magas vadászösztönnel rendelkezik, ezért, ha kistestű állat él a háztartásban, nagyon fontos a korai összeszoktatás.

Ápolás

A flandriai pásztorkutyák ápolása nem a legegyszerűbb feladat, főleg, ha tisztán szeretnénk tartani az ebet és a lakást is. Dupla szőrzete miatt heti többszöri fésülést igényel, ha olyan helyen vagyunk éppen, ahol minden apróságnak lehetősége van beleakadni a szőrébe, akkor érdemes naponta kifésülni. Kb. kéthavonta érdemes megfürdetni, néha pedig ajánlott lehet vágni egy keveset a szőréből, hogy rendezett legyen a kinézete. Ugyan ezeket meg lehet csinálni otthon is, sokan professzionális segítséghez fordulnak, mert ez egy időigényes feladat. Figyelni kell a fogai épségére, hogy ne legyen fogköves, illetve a körmei hosszúságára.

Gyakori egészségügyi problémák

Alapvetően egészséges fajtának tekintik, de viszonylag sok lehetséges egészségügyi probléma merülhet fel nála:

• Csípőízületi diszplázia és/vagy könyökdiszplázia
• Subvalvuláris aorta-szűkület: Egy súlyos szívprobléma, amit a bal kamra és az aorta közötti abnormálisan szűk kapcsolat okoz. Kezelhető, így ha tudjuk, hogy hajlamos lehet rá kedvencünk, érdemes lehet kivizsgáltatni.
• Gyomorcsavarodás
• Addison-kór: Ez a betegség a mellékveséket érinti, azok működésének elégtelenségét jelenti. Ez a mellékvesekéreghez kapcsolódó élettani funkciók (hormontermelés) csökkenését eredményezi. Ez az anyagcsere összeomlásához, kiszáradáshoz, keringési elégtelenséghez vezethet, ha kezeletlenül marad, akkor kómához, végül pedig halálhoz.
• Szürkehályog
• Glaukóma
• Entrópium (szemhéj befelé fordulása) vagy ektrópium (szemhéj kifelé fordulása)
• Cushing-szindróma: Akkor alakul ki, amikor a szervezet (vagy a mellékvese vagy az agyalapi mirigy szabálytalan működése miatt) túl sok kortizolt termel. A kondíció megmutatkozhat túlzott folyadékbevitelben és megnövekedett mennyiségű vizeletben. Gyógyítható, vagy gyógyszeresen vagy műtéttel.
• Epilepszia
• Pajzsmirigy alulműködés

Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I.