Finn spicc fajtaleírás: az ugatóversenyek győztese, aki egy különös csellel vadászik

Ez a finn kutyafajta szárnyasokra és kisebb vadakra való vadászatra lett kitenyésztve. A potenciális zsákmányt hangos ugatással jelzi, ezen tulajdonsága miatt pedig az egyik „legbeszédesebb” kutyafajtának tartják.

A finn spicc leginkább hazájában, Finnországban, illetve Angliában népszerű. Manapság nemcsak kitűnő vadásztehetségéért, hanem megnyerő természete miatt is tartják, családi kedvencként. Hazája természeti adottságai ideálisak a szárnyasokra való vadászatra, amiben a finn spicc készségesen segédkezik is. A vadászversenyeken az ugatások számát is értékelik, ebben ez a fajta pedig brillírozik: akár 160 ugatásra is képes egy perc alatt.

Eredete

A fajta pontos kialakulása ismeretlen, de úgy vélik, már több száz évvel ezelőtt léteztek hozzá hasonló ebek. Egy korábban végzett DNS-vizsgálat kimutatta, hogy a finn spicc egyike azon néhány északi kutyafajtának, akiknek a tajmir farkashoz hasonló a DNS-ük. Ez a faj különbözik a szürke farkastól, és már több ezer éve kihalt. Ezen felfedezés alapján lehetséges, hogy a kutyákat sokkal korábban háziasították, mint azt eredetileg gondoltuk.

A spicc típusú kutyák létrejöttét Közép-Oroszországhoz kötik, ahonnan évezredekkel ezelőtt vándoroltak a mai Finnország területére a finnugor törzsek. Az ebeket elsősorban mindenes vadászkutyának használták. Mivel annyira elszigetelten éltek, a finn spicc kialakulását csekély mértékben befolyásolták más fajták. Ez az infrastruktúra javulásával megváltozott, és a finn spicc keveredni kezdett más ebekkel. A 19. század végére a keresztezés akkora mértéket öltött, hogy az eredeti finn spiccek szinte teljesen eltűntek. A fajta megmentésére két neves erdész, Hugo Sandberg és Hugo Roos sietett. Sandberg 1890-ben írt tanulmányt a finn spicc vadászati fontosságáról, amit a Spoten című magazin jelentetett meg. Ezen írás alapján hozták létre két évvel később a fajta hivatalos standardját, és ennek hatására a finnek nemzeti fajtája megmenekült.

A finn spicc hazájában a suomen pystykorva nevet viseli, ami magyarul finn felálló fülű kutyát jelent. Az esetek többségében vadászkutyának használják, de jelzőkutyaként is dolgozott korábban. Sokszor vadásznak segítségével süketfajdra, főleg akkor, amikor a madár különösen elszaporodik egy-egy területen. Ha az állomány csökken, jellemzően a finn spiccekből is kevesebbet regisztrálnak a Finn Kennel Klubnál.

A fajta nemcsak ugatásáról, hanem különleges vadásztechnikájáról is ismert. Ha szagot fog, és megtalálja a fán ücsörgő madarat, és egy színjátékot ad elő. Először farokcsóválva szalad a fa körül, ami az elterelés részét képezi. Így nem riad meg a madár, de erre felfigyel a vadász. Ezután a kutya fokozatosan egyre hangosabban kezd el ugatni, a fajta különlegessége, hogy hangja nagyon messzire is elhallatszik. Az ugatással elfedi a vadász közeledő lépteit, így a potenciális zsákmány mit sem sejt annak közeledéséről. Skandináviában szoktak tartani ugatóversenyeket, amikre legtöbbször finn spiccek és elkhundok neveznek. Az nyer, akinek a legszebb, egy percen belül a legtöbb (akár 160) és legtávolabbra elhallatszó az ugatása.

Finnországban a mai napig gyakran vadásznak madarakra a finn spicc segítségével, de Angliában, az Egyesült Államokban és a világ többi részén leginkább házi kedvencként tartják. A fajtát 1979-ben Finnország nemzeti kutyájának választották.

Fajtastandard

A finn spicc standardja szerint a közepesnél valamivel kisebb méretű vadászkutya, teste majdnem négyzetes. Marmagassága nemtől függően 39-50 cm, testsúlya körülbelül 14-16 kg. Tartása büszke, megjelenése élénkségre utal. Feje közepes nagyságú, a pofa része fokozatosan elkeskenyedik. Fülei hegyesek, felfelé állnak. Orrtükre fekete. Szemei középnagyok, sötét színűek. Nyaka izmos, háta egyenes, erős. Mellkasa mély, hasa kissé felhúzott. Mellső végtagjai függőlegesek, erősek. A hátsók szintén izmosak, a csánkízület szögelése közepes. Mancsai általában kerekek. Farka hátára hajlik, határozott ívben.

Szőrzete a fejen és a végtagokon rövidebb, a törzsön hosszabb, egyenes vagy félig egyenes. A nyakon és a háton keményebb. A vállon, főleg a kanok esetében szintén keményebb, hosszabb. A farokon és a combok hátulsó részén sűrű és hosszú. Aljszőrzete sűrű, rövid, finom tapintású és világos színű. A szőr a háton barnásvörös vagy sárgásvörös, lehetőleg fényes. Világosabb árnyalatú a fül belső oldala, a pofa alsó része, a mellkas, a has, a lábak belseje, a comb hátsó része és a farok. Kis fehér folt a mellkason és a lábfejen megengedett. A kölykök jellemzően sötétebb színnel jönnek a világra, és fokozatosan világosodnak, ahogy nőnek. Várható élettartama 12-14 év.

Jelleme

Ez az északi kutyafajta rendkívül energikus és aktív. Mindig figyeli környezetét, mindent szemmel tart, kifejezetten éber. Emellett bátor is, nem futamodik meg egykönnyen. Jó természete miatt házi kedvencként is tartják, ám ebben az esetben oda kell figyelni arra, hogy ne ugasson túl sokat. Erre érdemes már kölyökként megtanítani. Igen értelmes és okos fajta, de emellett önálló kutya, aki hajlamos az önfejűségre is, így olykor kihívás lehet tanítása. Védelmezni is hajlandó családját, ám sosem agresszív idegenekkel szemben sem. A gyerekekkel is jól kijön, aktív, gyors mozgású kutyaként remek játszótárs. Őrkutyának nem alkalmas, de ha idegen közelíti meg a portát, ugatással jelez gazdájának.

Ideális környezet

Nagy mozgásigényű kutya, ezért mindenképp aktív gazdának javasolt. Mivel hajlamos az ugatásra, célszerű inkább kertes házban tartani. Vadászösztöne igen nagy, emiatt póráz nélkül csak elkerített, biztonságos területen érdemes elengedni. Macskákkal jól kijön, ha már fiatal korában megszokja jelenlétüket. Rendszeres fizikai és mentális lefárasztást igényel.

Ápolás

Bundáját két-három naponta érdemes átkefélni, szőrét nem szükséges nyírni, de ez alól a lábak körüli rész kivételt képezhet. A vedlési időszakokban sűrűbb kefélést igényel a bunda. A szemeket és a füleket mindig tisztán kell tartani.

Gyakori egészségügyi problémák

A finn spicc egy kifejezetten egészséges fajtának számít. A tenyésztők szűréseket végeztetnek el kutyáikon patellaficamra, diszpláziára. Néhány egyednél előfordul epilepszia.

(Felhasznált források: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Dr. Király Klára: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarátoknak, David Alderton: Kutyák)