Entlebuchi havasi kutya fajtaleírás: „a nevető kutya”

Bár a legkisebb a svájci hegyikutyafajták között, nem kell egy apró és törékeny ebre gondolni; felépítése kompakt ugyan, de mellette izmos. Az erőteljes testben pedig egy reziliens, melegszívű jellem lakozik.

Az entlebuchi havasi kutya a 4 svájci hegyi- és pásztorkutya legkisebb, de egyben legfürgébb képviselője. A közepes termetű kutya eredetileg egy személyben volt terelő- és őrzőkutya, fő feladata pedig gulyák koordinálása és védelme volt. Tavasszal kiterelte az állományt a legelőre, ott őrizte őket, majd ősz végén, tél elején visszaterelte őket. Ez tagadhatatlanul egy kutyát próbáló feladat, de az entlebuchi havasi kutya viszonylag kis termete ellenére jól vette az akadályt. Kitartó, intelligens és önálló jelleme pedig ezen körülmények között fejlődött és formálódott. Alábbi fajtaleírásunkban tehát ezt a hegyi- és pásztorkutyát fogjuk részletesebben is bemutatni.

Az entlebuchi havasi kutya eredete

Entlebuch egy település, és az ugyanezzel a névvel illetett kerület székhelye Svájc Luzern kantonjában. A terület természeti kincsekkel tarkított, 2001-ben pedig az UNESCO Bioszféra Rezervátummá nyilvánította. Ezen a területen alakult ki a entlebuchi havasi kutya, bár pontosan nem tudni, hogy mikor. Az első említés az Entlibucherhundról 1889-ben íródott, bár ez nem jelenti azt, hogy korábban ne lett volna jelen a területen a havasi kutya.

A fentebb leírt feladata mellett mindenes farm körüli kutyaként is tartották. Ám a fő munkája mégis a gulya terelése volt a nyílt legelőkön, akár emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított terepen is. Ez nagyban hozzájárult a fajta agilitásához, illetve testalkatához. A hosszúkás és viszonylag alacsony test ugyanis előnyére válhatott marhák terelésénél: biztonságosabban csipkedhette a hatalmas állatok bokáját, így bírva mozgásra őket.

A legújabb svájci hegyi- és pásztorkutya

Visszatérve a fajta történelméhez, az első említést követően háttérbe szorult, sőt, ebben az időszakban hivatalosan meg sem különböztették az appenzelli havasi kutyától. Ez megváltozott egy 1913-as kutyakiállítás következtében, amit Langenthalban tartottak meg. Prof. dr. Albert Heimnek, a svájci hegyi- és pásztorkutyák akkori egyik legnagyobb támogatójának is bemutatták az indított ebeket. Ezt követően bejegyezték az SHSB-ba (Swiss Stud Book), tehát törzskönyvezték az entlebuchi havasi kutyát mint a negyedik svájci hegyi- és pásztorkutyafajtát.

Érdekes módon ekkor még nem volt kiforrott fajtastandardja, arra csak később, 1927-ben, a Swiss Club of Entlebuch Cattle Dogs fajtaklub megalakulása után egy évvel került sor. A fajtaklubot dr. B. Kobler alapította, hogy népszerűsítse az új fajtát.

Fajtastandard

Közepes termetű, átlagos testsúlya 18–29,5 kg, marmagassága pedig nemtől függően 42–50 cm, de 2 cm eltérés megengedett. Fontos arány a testhosszának és a marmagasságának az aránya, ami 10:8, tehát a kutya valamivel hosszabb, mint amilyen magas. Bundája rövid, sűrű és testhez simuló, színe trikolór. Az alapszíne fekete, a mintázata szimmetrikusan helyezkedik el és fehér, illetve „sárgástól a vörösesbarnás” színig terjed. Az ideális elhelyezkedésüket is meghatározza a standard, ezt az alábbi kép jól demonstrálja.

Erős testfelépítésű, háta egyenes és arányaiban hosszú, mellkasa széles és mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai erősek, egymással párhuzamosak, egyenesek. Farka lehet hosszú, amely esetben a hát vonalát követi, vagy természetesen rövid (bobtail). Feje enyhén ék alakú, a koponyája felső része lapos, arányaiban kicsivel hosszabb, mint a pofarész, orrtükre fekete. Szemei kicsik, kerekek, jellemzően barna vagy mogyoróbarna színűek. Fülei magasan tűzöttek, háromszög alakúak, lekerekített csúccsal.

Az FCI 1954-ben fogadta el az entlebuchi havasi kutyát, és II. fajtacsoportjába sorolja, a Pinscherek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák közé.

Az entlebuchi havasi kutya jelleme

Hűséges, okos és kifejezetten lelkes fajta, tele energiával. Az entlebuchi havasi kutya félelmet nem ismerő, remek terhelhetőséggel és kiváló munkamorállal. Becenevét is ezen tulajdonságainak köszönheti: lelkes hozzáállása a munkához és az élethez biztosította számára a „nevető kutya” nevet. Családjával szeretetteljes kapcsolatot ápol, az idegenekkel viszont távolságtartó. Kiváló házőrző, aki éberen figyeli a környezetét, és odaadóan védelmezi szeretteit és területét. Ennek ellenére nem ugat olyan sokat, inkább csak akkor, amikor valóban szükséges.

Igényli a foglalkozást, és akkor igazán boldog, ha feladatot teljesíthet. Gyorsan és könnyedén tanul, jól motiválható, illetve a megfelelő, pozitív hozzáállással és változatos tréningalkalmakkal együttműködő. Az entlebuchi havasi kutya esetében erősen ajánlott valamilyen kutyasport kiválasztása, hogy fizikális és mentális energiáit megfelelő keretek között levezethesse. Ha ez nem megoldható, az sem probléma, ám a megfelelő mennyiségű mozgás még így sem elhanyagolható, ahogyan az eb korai szocializációja és az alapokra való megtanítása sem.

Ideális környezete

Az entlebuchi havasi kutya aktív gazdi mellé ajánlott, aki ideálisan mindennap képes valamilyen sportolási lehetőséget biztosítani kedvence számára. A fajta képviselői előszeretettel játszanak, de szívesen elkísérik futni, biciklizni vagy túrázni is kétlábú társukat. Magas energiaszintje miatt kevéssé ajánlott lakásba, a legjobban kertkapcsolatos házban érzi magát. Ennek ellenére képes alkalmazkodni, ha a gazdi elég időt és energiát fektet kutyája lemozgatásába.

Az entlebuchi havasi kutya „rengeteg testmozgást, családdal töltött időt és útmutatást igényel, hogy a benne rejlő potenciál kibontakozhasson”– írják az AKC honlapján. Arra is figyelmeztetik az érdeklődőket, hogy első kutyásoknak nem ajánlott magabiztos, kissé független és munkaorientált jelleme miatt. Ennek ellenére családi kutyaként kifejezetten jól szerepelhet az idősebb gyerekek mellett, megbízható és védelmező társuk lesz. Nem mellesleg pedig más kutyákkal is kifejezetten jól kijön, sőt, általában könnyedén megtalálja a közös hangot a ház körüli, más fajú állatokkal is, legyen szó haszon- vagy hobbiállatokról.

Az entlebuchi havasi kutya ápolása

Az entlebuchi havasi kutya ápolása nem nagy ördöngösség, ám rendszerességet igényel. Sűrű, rövid, dupla rétegű bundája miatt rengeteget vedlik, így érdemes legalább hetente egyszer végigmenni rajta egy erre megfelelő kefével, így a szőrhullatás kellemetlenségeit a minimumra lehet csökkenteni. Alkalmanként érdemes megfürdetni, illetve ennél rendszeresebben ajánlott levágni a körmeit és kitakarítani a füleit. Nem szabad elfeledkezni a megfelelő szájhigiénia fenntartásáról sem, ezt érdemes korán elkezdeni, hogy az eb megszokja, hogy gazdája nyúlkál a szájában.

Gyakori egészségügyi problémái

Az entlebuchi havasi kutya alapvetően egészséges fajta, átlagéletkora 11–13 év. Ennek ellenére vannak olyan egészségügyi problémák, amik viszonylag gyakran megjelennek a fajtánál. Ezek leginkább az alábbiak lehetnek:

• Ureter ectopisans, avagy  ectopiás ureter: a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának meghatározása szerint az „ectopiás ureterszájadék a húgyvezeték normálistól eltérő helyen való végződése a húgyivarszervekben: a hólyagban, a húgycsőben vagy a hüvelyben.” Az erre tesztelt entlebuchi havasi kutyák közel egyharmadánál megjelenik ez a rendellenesség. Az embereknél ez ritkább, ám ugyanúgy előfordulhat.
• Progresszív retinaatrófia (PRA): öröklődő szembetegség, ami miatt a szem ideghártyája, a retina állapota romlik (degeneratív károsodás lép fel). Ez egy bizonyos idő múlva a látás elvesztéséhez vezet. Sajnos nem gyógyítható a betegség, ellenben lassítható a folyamat megfelelő orvosi beavatkozással. Mivel öröklődő, így fontos, hogy a tenyésztők teszteljék kutyáikat.
• Egyéb szemészeti problémák, például zöld, illetve szürke hályog.
• Csípődiszplázia.