Dalmata fajtaleírás: az intelligens és érzékeny energiabomba

A sokoldalú foltos szépséget majdnem tökélyre tenyésztették az évszázadok során, ám, mint minden finom műszernek, a dalmatának is akadnak Achilles-sarkai.

Ha valaki a méltán népszerű Disney-mese és film, a 101 kiskutya alapján szeretné megismerni a dalmata személyiségét, nem fog nagyot csalódni. Akárcsak a filmvásznon megszeretett verziója, a dalmata a való életben is egy családcentrikus, bátor, mozgékony és intelligens fajta, akit azonban sosem szabad alábecsülni.

Eredete

A modern fajtastandard pöttyös bundájához hasonló kültakaróval rendelkező kutyákat már az ókori egyiptomi és görög műalkotások is ábrázoltak. A dalmata azonban hivatalosan Dalmáciából, a mai Horvátország területéről származik.

A gyönyörű állatot nemesítésének kezdeti időszakában számtalan területen alkalmazták. Dolgozott vadász-, juhász-, patkányfogó, de cirkuszi és hintós kutyaként is.

Utóbbi karrierútja végül további sorsát is meghatározta. Miután a 18. század végén bemutatták a fajtát az angol nemesek körében, mind pompás foltos kutyákat akart a fogata oldalára. Ebben az időben kezdték carriage dog néven emlegetni, s a becenév olyannyira ráragadt, hogy ma már szinonimaként használják, ha erről a fajtáról beszélnek.

Thomas Bewick vésnök és természettudós 1792-ben készített egy rajzzal kiegészített leírást, melyben kocsis, illetve dalmáciai kutyaként emlegeti a pettyes szépséget. Az első hivatalos fajtaleírást Vero Shaw jegyezte le 1882-ben, s ezt 1890-ben már standardként hitelesítették.

Ekkorra a dalmata már töretlen népszerűségnek örvendett mind az angolok, mind az amerikaiak körében. A vagyonos családok előszeretettel utaztak velük lovaskocsival, a négylábúak feladata pedig az volt, hogy segítsék a kétlábú őrséget egy esetleges rablótámadás esetén. Emellett tűzoltófogatok kísérésére és a tűzoltók mentési tevékenységének támogatására is őket alkalmazták.

A nemesi famíliák kölyök dalmatáikat az istállóban tartották, hogy minél szorosabb kötelék alakuljon ki köztük és lovaik között. Ez a bensőséges viszony a mai napig megfigyelhető, a dalmaták szinte a génjeikbe szívták a lovak szeretetét, és rendkívül barátságosak, érdeklődőek, ha a patások társaságába kerülnek.

Fajtastandard

A dalmata fenséges külleme igazi közönségkedvenccé tette őt szerte a világon. Bár a hivatalos fajtaleírás csak a fekete és a barna foltos változatot ismeri el, esetenként találkozhatsz trikolor, azaz fehér alapon egyszerre fekete és barna pöttyös példánnyal is – ám ez sajnos hibának számít.

A kültakarónak ideális esetben rövidnek, keménynek, sűrűnek és fényesnek kell lennie, az alapszín tiszta fehér, rajta 2-3 cm átmérőjű fekete vagy barna pöttyök, foltok találhatóak. A fejen, a farkon és a lábakon a pettyek kisebbek. A szem körüli vagy a testen elhelyezkedő nagyobb folt, azaz a “platni” nemkívánatos jegy és kizárást von maga után.

A kanok ideális marmagassága 56-61, míg a szukáké 54-59 cm. A hát erőteljes, egyenes, a has a lágyék felé felhúzott. A szabályos felszínű faroknak körülbelül a csánkig kell érnie, nyugalmi állapotban csak az utolsó harmad hajlik felfelé, járás közben pedig a kutyának a hátvonalnál magasabb pozícióban kell tartania azt.

Az orrnyereg egyenes, a pofa hosszúkás, de sosem hegyes. A fülek magasan tűzöttek, lehetőleg pettyesek, lelógóak.

Kizárásos hibának számít a süketség, a túlzottan agresszív vagy félős viselkedés, az előre- vagy hátraharapás és a pigmenthiány következtében kialakuló csóka- vagy kék szem is. Érdekességképp említhető, hogy a pöttyös herezacskóval rendelkező kanokat a szemlék során a bírák előnyben részesítik.

Jelleme

A dalmata amilyen energikus, atletikus és intelligens, olyan tiszteletet parancsoló és esetenként érzékeny is lehet. Kölyökkorától kezdve megköveteli a következetes bánásmódot és a világos szabályrendszert, ám nem tűri a durvaságot és az ok nélküli lekezelő viselkedést. Ha megsértik a méltóságát, azt nem felejti el egykönnyen.

A dalmát eb igazi családi kutya, imádja gazdái társaságát, szereti a gyerekeket, emellett különleges humorérzékkel van megáldva. Természete alapvetően rendkívül kedves és gyengéd, de ha határozatlanságot tapasztal nevelői részéről, könnyen a fejükre nőhet és átveheti az irányítást.

Mivel arra tenyésztették, hogy hatalmas távokat tegyen meg a lovaskocsik oldalán, a mindennapi edzés elengedhetetlen számára. Olyan gazdik mellé ideális társ, akik szívesen vonják be őt a sporttevékenységeikbe, például a futásba, a görkorcsolyázásba vagy a kerékpározásba.

Ideális környezet

Amíg a rendszeres és aktív sétákat biztosítják számára, a dalmata akár lakásban is tartható, ám értelemszerűen jobban érzi magát egy kertes házban, ahol a nap bármely részében hódolhat sportfüggőségének.

Ha szeretsz kirándulni, ez a kutya épp neked való, hiszen élete legjobb óráit tölti egy-egy természetbeli felfedezőtúra során, mely nem csak testét, hanem pallérozott elméjét is megmozgatja.

Ápolás

Bár rövid szőrű, sajnos a dalmata nem problémamentes a kültakaró szempontjából, egész évben hajlamos vedleni. Hogy ne legyen tele minden bútordarab és szőnyeg a kis fekete-fehér szőrszálakkal, érdemes az egész testét heti 1-2 alkalommal gumikefével átdörzsölni. Ha ennek eleget tudsz tenni, sok gondod nem lesz a kutyussal, mivel kosztaszító bundájának köszönhetően még egy kiadós hempergőzést követően is meglepően tiszta marad.

A csau csauhoz hasonlóan nincs tipikus kutyaszaga, így fürdetni is kizárólag akkor kell, amikor az feltétlenül szükségessé válik.

Gyakori egészségügyi problémák

A dalmaták leggyakrabban előforduló genetikai gyengesége a teljes vagy félsüketség, mely minden vérvonalon átöröklődhet. Sajnos ezt nem lehet teljes mértékben kiküszöbölni a tenyésztés során, így a szakemberek is csak annyit tehetnek, hogy kizárólag bizonyítottan ép hallással rendelkező szülőket pároztatnak.

Eladás előtt a kölyköknek mindenképpen érdemes átesniük orvosi hallásvizsgálaton, mert a házi módszerek, például a tapsolás vagy két fedő összeütése hamis eredményeket produkálhatnak. A kutya ugyanis a hanghatások által kiváltott rezgéseket érzékelheti, illetve reagálhat rájuk, azt a képzetet keltve a gazdiban, hogy hallása kifogástalanul működik.

A másik állandó egészségügyi veszélyt a húgykövesség jelenti. Májuk és veséjük húgysavtranszport-zavara megváltoztatja vizeletük összetételét, emiatt az urát alapú húgykövesség esélye a többi fajtához viszonyítva esetükben magasabb.

Gondos odafigyeléssel azonban elejét lehet venni ennek a súlyos betegségnek. Mindig ügyelj arra, hogy dalmatád előtt egész nap legyen megfelelő mennyiségű tiszta ivóvíz, és biztosítsd számára a rendszeres ürítési lehetőséget is! Emellett tartsd alacsony purintartalmú diétán, azaz kevés belsőséget és inkább fehér húsokat kapjon! Még jobb, ha kifejezetten dalmatáknak kifejlesztett táppal eteted, mert így nem kell aggódnod amiatt, hogy egyik vagy másik tápanyagban hiányt szenved.

(Képek: Getty Images Hungary)