Bullmasztiff fajtaleírás: tökéletes példája annak, hogy a zord külső érző szívet takar

A bullmasztiff nagy és rettenthetetlen kutya, aki egyben nyugodt és kiegyensúlyozott védelmezője is a családnak. Nagyon emberközpontú, azonban a hívatlan betolakodókat egyáltalán nem tolerálja!

A „csendes őrkutyának” is nevezett fajta szeretteivel szemben szelíd és lágy természetű, de az illetékteleneket könnyűszerrel leteríti. Rövid, egyszerűen kezelhető szőre van, de vigyázat: ez a kutya sokat nyáladzik. Ha túl tudsz lépni ezen, egy nagy, védelmező társat találsz benne, aki szívesen csatlakozik hozzád a kalandokban, amennyiben utána fenntartasz neki egy nagyobb helyet a kanapén.

Eredete

A bullmasztiff egy viszonylag modern fajta, akit a 18-19. század környékén fejlesztettek ki angol vadőrök, akiknek nagy, csendes, félelmet nem ismerő kutyára volt szükségük, aki képes felkutatni az orvvadászokat, és ereje volt megtartani őket. Fontos volt, hogy ezek az ebek ne marcangolják szét az illetékteleneket, csupán szorítsák őket a földre vagy tartsák egy helyben. Az akkori Angliában tömegek szegényedtek el, így ez a réteg gyakran kénytelen volt a földbirtokosok területein vadászni. Ez azonban illegális volt, ezért is kellettek a bullmasztiffok, akik elfogták őket. Mivel nem bántották a hívatlan vendégeket, később a bíróságokon felelősségre lehetett vonni azokat bűneikért.

Valószínűleg számos fajtával kísérleteztek, hogy megalkossák az igényeiknek megfelelő kutyát, de az angol masztiff angol bulldoggal való keresztezése volt kifizetődő. A masztiff nagy volt, de nem elég agresszív, míg a bátor és kitartó bulldog nem rendelkezett az ember lefogásához és megtartásához szükséges mérettel.

A népszerű keresztezés a vadőr éjszakai kutyája néven vált ismertté, vele és családjával együtt dolgozott és élt. A kutyákat hasznosságra és temperamentumra tenyésztették, nem törődve a külsővel. Ez alól kivételt képezett, hogy a sötét csíkos szőrzetet részesítették előnyben, amely éjszaka jó álcának bizonyult. Az orvvadászat végül visszaszorult, és a bullmasztiff új szerepet kapott mint őrző kutya.

A 20. század elején kezdték el tenyészteni a bullmasztiffot különálló fajtaként, 1924-ben pedig az Angol Kennel Klub hivatalosan is elismerte. Bullmasztiff őrizte egykor a dél-afrikai Kimberley gyémántbányáit és John D. Rockefeller New York-i ingatlanjait. Az idők során gyakran őrzött nagy, értékes területeket, és angol rendőrőrsökön is dolgozott szolgálati kutyaként. Ma már azonban leginkább a családok közkedvelt védelmezője.

Fajtastandard

A bullmasztiff egy erőteljes testfelépítésű, erőt sugárzó, nagytestű kutyafajta. Természetét éberség, kitartás jellemzi. Koponyája erős, szögletes. Feje ráncos, ha figyel, nyugalmi állapotban azonban sima. Pofája rövid, állkapcsa széles. Szemei sötétek vagy mogyorószínűek, közepesen nagyok. Fülei V alakúak, magasan és távol tűzöttek. Nyaka ívelt, izmos, közepesen hosszú. Mellkasa széles és mély, háta egyenes és rövid. Ágyéka széles és izmos. Hátulsó végtagjai erősek, csánkja mérsékelten szögelt. Farka magasan tűzött, a tövénél kifejezetten erős, a vége felé vékonyodó. Szőrzete rövid és kemény, jól védi az ebet az időjárás viszontagságaitól. Színe a sárga különböző árnyalatai, a vörös és ennek árnyalatai, illetve a csíkos. Az egyszínű kutyáknál a fekete maszk kötelező elvárás. Marmagassága 61-68 cm, testsúlya 41-59 kg. Várható élettartama körülbelül 10 év.

Jelleme

Nem kifejezetten sportkutya, de egyedenként eltér, ki mennyire aktív. Míg egyesek szívesen heverésznek napközben, mások kifejezetten aktívnak minősülnek, és akár kirándulni is szívesen elkísérik gazdájukat. Az ideális bullmasztiff rettenthetetlen és magabiztos, de legtöbbször (ha ő is értelmét látja) engedelmeskedik gazdája kívánságainak. Okos és megbízható, de szeret önálló döntéseket hozni. Ő az otthon és a család őrzője, és azonnal reagál, ha fenyegetés éri területét, erre tanítani sem kell, ösztönből teszi. Egy ilyen kutya maga a megtestesült nyugalom, nagyon nehéz kihozni a sodrából, ritkán veszíti el türelmét. A bullmasztiffot néma őrkutyáknak tenyésztették, ezért csak ritkán ugat. Mint minden kutyának, neki is korai szocializációra van szüksége – sokféle emberrel, kutyával, hanggal és tapasztalattal való érintkezésre.

Az alábbi videóban megismerkedhetsz a fajtával:

Ideális környezet

Nehezen viseli a bezártságot, kennelben tartásra egyáltalán nem alkalmas. Az udvarnak azonban magas, erős kerítéssel ellátottnak kell lennie. Ez az eb rendkívül emberközpontú, szeret családja közelében lenni. Tapasztalatlan gazdának azonban csak akkor való, ha az kellő határozottsággal és egy kis oktatói segítséggel fogja nevelni kedvencét. A bullmasztiff nagy teret is igényel, hiszen nem egy apró kutya. A meleget viszonylag nehezebben viseli. A gyerekeket különösen kedveli, végtelenül türelmes velük szemben és szinte bármit enged nekik. A szülőknek viszont ennek ellenére sem szabad hagyni, hogy a kicsik nyúzzák a kutyát.

Ápolás

A bullmasztiff bundája rövid és sűrű, jó védelmet nyújt az esővel, a hóval és a hideggel szemben. Nem vedlik erősen, bundája pedig könnyen tisztán és fényesen tartható egy gumis kefe segítségével. Fürdetésre csak igen ritkán van szüksége. Karmait vágni kell, ha azok túl hosszúra nőnének. Szemeit és füleit rendszeresen tisztítani szükséges, illetve a pofán lévő redőket is egy erre megfelelő termék segítségével.

Gyakori egészségügyi problémák

A bullmasztiff esetében a leggyakoribb egészségügyi probléma a csípő- vagy könyökízületi diszplázia. Emellett oda kell figyelni, hogy az állat ne legyen kitéve aktív fizikai munkának közvetlen étkezés után, ugyanis nagytestű eb lévén hajlamos lehet a gyomorcsavarodásra. A masztiffoknál daganatos betegségek is előfordulhatnak. Kialakulhatnak nála bőrproblémák, illetve szembetegségek is.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I., David Alderton: Kutyák, Paul McGreevy: Kutyák, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Szinák János – Veress István: Kutyakalauz)