Bordeaux-i dog fajtaleírás: a marcona külső érző szívet takar

Nagy, ráncos, kissé ijesztő a tekintete, és bizony néha folyik a nyála. Ám mindez senkit se rémisszen el, hiszen a francia származású bordeaux-i dog igazi családi kedvenccé válhat: higgadt és megfontolt természetű, érzelmes fajta, ráadásul az utolsó csepp véréig kiáll a szeretteiért.

Egykor vadászatra és őrzésre alkalmazták ezt a szeretnivaló „mamlaszt”, aki mára – jó tulajdonságainak és kiszámítható vérmérsékletének köszönhetően – igazi családi kedvenccé vált. Ez a vörösesbarna szőrű, tekintélyt parancsoló kutya az egyik legrégebbi francia fajta, a gallok nemzeti büszkesége. Természetesen a nagyvárosokban nem túl sok bordeaux-i dogba botlunk, ami nem véletlen, hiszen helyigényes kutyáról van szó, akit inkább kinti tartásra javasolnak.

Eredete

Az FCI II-es fajtacsoportjába tartozó, molosszer típusú bordeaux-i dogot Európa egyik legrégebbi fajtájának tartják, állítólag már a 13. századi kódexekben is tettek említést a fajta őséről. Mindenesetre a bordeaux-i dogot hadikutyának használták az ősi kelták, akik a csatákban az ellenfél ellen uszították a kutyákat. Később elsősorban vadászatra, leginkább nagyvadak űzésére és leterítésére használták a XIX. század környékén. Remekül megvédték a házak portáját, és a veszélyes országutakon is hűen kísérték gazdájukat a szekér mellett. Ekkoriban nem volt ritka, hogy véres kutyaviadalok résztvevője és elszenvedője is volt a bordeaux-i dog. A kutyának nemcsak a fajával szemben kellett teljesítenie a ringben, hanem vadállatokkal is küzdenie kellett. A II. világháború és a világégés azonban ezt a kutyafajtát sem kímélte, amelyik ezt követően a kihalás szélére került. Eme molosszer megmentője egy bizonyos Raymond Triquet nevű francia tenyésztő volt, és a professzor segítségével végül 1995-ben véglegesítették a kutya sztenderdjét.

Fajtastandard

A bordeaux-i dog  az FCI standardja alapján egy rövid fejű, molosszer típusú kutya, az arcorri résznél fekete vagy barna maszkkal és anélkül is megengedett. Standard színei a barna, fekete szőrzettel az arcon és a füleken, továbbá a mahagóni és az Izabella-szín; valamint fakó sárgásbarna színű egyedek is tipikusak. A mellkas mélysége több mint a marmagasság fele. A fang, azaz az állkapocs alá lógó pofa két oldala legfeljebb a fej hosszának egyharmadáig érhet. Kanoknál a fej kerülete körülbelül megegyezik a marmagassággal, a szukáknál ennél kisebb is lehet. A bordeaux-i dog nagyon erőteljes kutya, de izmos teste megőrzi harmonikus összmegjelenését. Inkább „talaj közeli” felépítésű, ami azt jelenti, hogy a szegycsont és a talaj távolsága valamivel kevesebb, mint a mellkas mélysége. Zömök, atlétikus, impozáns és nagyon tekintélyes külsejű. A feje hatalmas, szögletes, széles, meglehetősen rövid, elölről és felülről nézve trapéz formájú. Az orrtükre jól pigmentált, széles, tágas orrlyukakkal, a szemgödör az arcba benyomódik. Az állkapcsa kifejezetten erőteljes, ez a fajta előreharap.

A szemszíne mogyoróbarnától a sötétbarnáig terjed a fekete maszkkal rendelkező kutyáknál. A kevésbé fekete maszkkal rendelkező ebek szemszíne a mogyoróbarnától a sötétbarnáig terjed. A maszk nélküli vagy barna maszkos egyedeknél kevésbé sötét szemszín is megengedett, de nem kívánatos. A járása kifejezetten rugalmas és mozgékony egy molosszerhez képest. A bordeaux-i dog rövidszőrű fajta, vékony, puha tapintású szőrtakaróval, amely különleges ápolást nem igényel. Marmagassága a kanoknak 60-68 centiméter, a szukáknak 58-66 centiméter. Testtömege a kannak legalább 50, a szukának legalább 45 kilogramm. Az élettartama döbbenetesen kevés, mindössze 8 évet élnek meg.

Jelleme

Kezdjük a legfontosabbal: első kutyások számára inkább nem ajánlott, bár rendkívül megbízható és higgadt vérmérsékletű kutya. Bár manapság egy óriásira nőtt társasági kutyának nevezhető, ám egy nem teljesen határozott vagy túlzottan megengedő gazdi úgymond „félrenevelheti” ezt a fajtát is, amely konok, és legvégső esetben agresszívvá válhat. Ráadásul hatalmas testmérettel rendelkezik, és egy „gyenge kezű” gazdánál akár felugrálhat, kissé durva következményekkel. Ugyanakkor rendkívül hűséges és nyugodt temperamentumú nagy „maci”, és más kutyákkal sem nevezhető agresszívnak.

Azonban nem véletlen, hogy nem ez a fajta a hegyimentés vagy a vakvezetés hősies ebe, hiszen nem igazán jól képezhető, kissé lassú, és arra se számítsunk, hogy különböző produkciókat tanítunk meg neki, és a játék sem igazán köti le. Viszont rengeteg érv szól mellette, hiszen nem túl nagy a mozgásigénye, ezért nem kell túlzottan forszírozni a futást vagy a hosszú kirándulásokat vele. Viszont imádja az embereket, nagyon ragaszkodó, ha a gazdi boldog, akkor a kutya is az. Gyerekbarát, véletlenül sem „emelne kezet” az apróságokra. Aki bevállalja ezt a fajtát, legyen nagyon következetes, a fiatalabb egyedeket szeretetteljes szigorral nevelje. Az a gazdi, aki betartja ezt a nem túl sok, viszont fontos alapelvet, örök barátra tesz szert ebben a melegszívű és megbízható nagy testőrben.

Ideális környezet

Kiemelkedően jó a hallása, mindig megvédi a területét és a területén tartózkodó embert vagy tulajdont, hiszen ez van a génjeiben. Bár egyáltalán nem ugatós fajta, garantáltan jelezni fog, ha szokatlan momentumot érzékel a ház körül. A bordeaux-i dogra egyáltalán nem jellemző, hogy megharapná az embert. Előfordulhat, hogy elkóborol, bár nem szökős fajta, de természetesen legyen biztonságos kerítésed! A laza, rövid sétákkal is megelégszik.

Ápolás

Mivel rövid szőrzetű fajtával van dolgunk, a szőrtakarója különösebb ápolást nem igényel. Azonban – az évszaknak megfelelően – ez a molosszer is vedlik, és bizony nagyon kellemetlen belelépni az apró szőrszálakba. Ne hanyagoljuk el nála sem a rendszeres karomvágást, hiszen nem kopik túlzottan a karma! Ne feledkezzünk el a bűzmirigy szakszerű kinyomatásáról, hiszen ez utóbbi valamennyi kutyafajtánál begyulladhat, ha nem kezelik, ezt pedig bízzuk állatorvosra. Fordítsunk rendszeresen hangsúlyt a fogkőeltávolításra, amit akár kutyakozmetikussal, akár állatorvossal is elvégeztethetünk. Továbbá – amennyiben fellép ez a jelenség – rendszeresen törölgessük ki a váladékot a szeméből, például bórvizes oldattal.

Gyakori egészségügyi problémák

A rövid élettartam egyik alapvető oka az, hogy a bordeaux-i a nagytestű masztiffokhoz hasonlóan számos betegségre hajlamos fajta. Fajtaspecifikus betegsége lehet a csípőízületi diszplázia, de hajlamos lehet epilepsziára is. A laza és redőzött bőr miatt különböző bőrbetegségeket is elkaphatnak, jellemző lehet a bőrgyulladás. Ráadásul sokszor a szívükkel is baj van, mivel a testméretükhöz arányosan kisebb a szívük. Ha meg akarjuk óvni kutyánkat ezektől a sokszor végzetes betegségektől, mindig a lehető legkörültekintőbben válasszunk kutyakölyköt, kizárólag jegyzett és leellenőrizhető tenyészetből.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I.)