Bichon frisé fajtaleírás: a hófehér, életvidám kiskutya, aki többszörösen viszonozza szeretetedet

Aki egy bichonnal találkozik, annak nem kell sok idő arra, hogy rájöjjön, mennyire lelkes és vidám egy ilyen kiskutya. Ez a hófehér szőrpamacs nagyon játékos és egyben intelligens is, és akár kezdő gazdiknak is ideális társ. Azonban arra ügyelni kell, hogy ez a fajta rendkívül igényli a figyelmet és a társaságot, ezért csak olyan válassza házi kedvencének, aki sok időt tud vele tölteni. A bichon pedig cserébe rengeteg szeretetet ad!

A bichon frisé több kistestű fajtával is rokonságban áll. Például a coton de tuléarral, aki egy Madagaszkárhoz közeli szigetről származik, a bolognai pinccsel, a havannai pinccsel és a máltai selyemkutyával. Úgy tűnik, hogy a bichonok a Földközi-tenger környékéről erednek, és kereskedelmi utakon vitték őket más országokba.

Eredete

Sok kutyafajtához hasonlóan a bichon frisé pontos eredete is bizonytalan. A közhiedelem szerint a bichon a barbet (egy közepes méretű, gyapjas vízi vadászkutya) leszármazottja, és eszerint a bichon szó a barbichon szóból származik, amely a barbet kicsinyítő képzős változata. A barbichon kutyák családjába tartozik a bichon frisé, a bolognai és a havannai pincs, a coton de tuléar és a máltai selyemkutya. Mindegyik a Földközi-tenger vidékeiről származik, és hasonló megjelenésű és felépítésű. A fajta mai teljes nevét, azaz a bichon à poil frisé-t (göndör szőrű bichon) 1933-ban kapta, amikor elkészült standardja. Ezelőtt bichon tenerife volt a neve, utalva ezzel a Kanári-szigetekre, amit sokan kialakulásának helyszínének vélnek.

A fajtáról a legkorábbi feljegyzések a 14. századból származnak, amikor a francia tengerészek hazahozták a kutyákat Teneriféről. Egyesek úgy gondolják, hogy a bichon frisé kutyákat a föníciai kereskedelmi útvonalat használó kereskedők vitték oda, és a fajta eredetileg Olaszországban alakult ki.

Megint más történészek úgy vélik, hogy spanyol tengerészek hozták a fajtát Tenerifére, és a 14. században olasz (nem francia) tengerészek hozták vissza őket a kontinensre. A történet ezen változata szerint, amikor a franciák az 1500-as években megszállták Olaszországot, sok bichon frisé-t vittek vissza Franciaországba háborús zsákmányként.

Az európai arisztokrácia kedvence

Függetlenül attól, hogy a fajta hogyan érkezett Európába, gyorsan a nemesség nagy kedvence lett. A bichonok népszerűek voltak a királyi udvarokban I. Ferenc francia király és III. Henrik angol király uralkodása idején, a 16. században. III. Henrik király annyira szerette bichonjait, hogy bárhová ment, egy speciális kosárban hordta őket, amelyet a nyakába akasztott. A bichonok a spanyol királyi családok kedvenceivé váltak, sőt olyan festőknek is, mint Goya, akinek több festményén is szerepelt a fajta.

A bichon iránti érdeklődés III. Napóleon uralkodása alatt is erős maradt, de aztán a kiskutya egészen az 1800-as évek végéig kiesett a királyi körből. Akkoriban közönséges kutyának számított, néha utcai zenészek vagy cirkuszi előadók tulajdonában volt, néha pedig vakok vezetésére képezték ki. Ha nem lett volna a bichon intelligenciája és vonzereje, a fajta valószínűleg kihalt volna ebben az időszakban.

Az első világháború után azonban a francia tenyésztők érdeklődtek a bichon iránt, és a fajta megőrzésén dolgoztak. A hivatalos fajtaszabványt a francia Société Centrale Canine 1933. március 5-én fogadta el, ekkor változott meg a fajta neve is bichon teneriféről bichon frisé-re.

Fajtastandard

A bichon frisé egy kistestű társasági kutya, aki vidám, élénk mozgású eb. Fejét büszkén és magasan hordja, pofája közepes hosszúságú. Koponyája lapos, bár a szőrzet gömbölyűnek mutatja. Szeme sötét, ahogyan szemhéja is. Inkább kerekded, mint mandula alakú. Tekintete élénk, kifejező. Orrtükre kerekded és fekete, finom és fényes. Fülei csüngenek, bőséges finom, göndörödő szőrrel fedettek. Nyaka viszonylag hosszú, büszkén tartott. Végtagjai egyenesek, finom csontozatúak. Mellkasa mély, lágyéka jól felhúzott. Farkát könnyedén felemelve a hát fölé hajtottan viseli. Dugóhúzószerűen csavarodó tiszta fehér szőrzete igen sűrű, de laza. A bunda finom tapintású és selymes. Marmagassága nem több 30 centiméternél, testtömege 3-6 kg közötti. Várható élettartama 14 év.

Jelleme

Ha egy csodálatos családi kedvencet keresel, a bichont érdemes megismerned. Ez a kutya imád játszani, szinte mindig vidám és örömteli, valamint viselkedése szeretetteljes és gyengéd. Garantáltan mosolyt csal bárki arcára. Nemcsak, hogy szeret családjával lenni, hanem kifejezetten igényli a társaságot.

Bár a bichon kissé hasonlít egy aranyos plüssállatra, fontos szem előtt tartani, hogy ő is egy kutya. Nem szabad túlzottan babusgatni és a széltől is óvni, hiszen így félénk, ijedős eb válik belőle. Pedig a bichon igazán öntudatos jellem, aki élénk, játékos, de szelíd társ.

Ideális környezet

Mivel nem vedlik, legalábbis nem úgy, mint a kutyák többsége, a fajtát gyakran ajánlják allergiásoknak. De első kutyának is ideális társ lehet, ugyanis könnyen kezelhető, az apró csintalanságait leszámítva engedelmes fajta. Számára a társaság a legfontosabb. Könnyen alkalmazkodik minden élethelyzethez, de hosszú időre nem ajánlott magára hagyni, ugyanis szeparációs szorongásra hajlamos, mivel nagyon igényli a társaságot. Ezért olyan háztartásba illik, ahol nem marad egyedül huzamosabb időre minden nap.

Mozgásigénye átlagos, viszont igen játékos kedvenc, érdemes így egy kis játékkal levezetni felesleges energiáját. Emellett felettébb intelligens is, amit szintén érdemes kihasználni egy kis tréninggel. Szeret trükköket elsajátítani és tornáztatni az agyát. Kis mérete miatt a bichon frisé a kisebb lakásokban is jól érzi magát. Azonban éppen apró termete miatt egyesek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy sok energiával rendelkezik, és napi testmozgásra van szüksége. A nagyobb gyerekeknek ideális játszótárs, azonban törékeny testfelépítése miatt a kisebbeknek nagyon fontos megtanítani, hogy finoman bánjanak vele.

Ápolás

A hófehér bunda és a játékos jellem nem a legjobb párosítás, így ha ilyen fajtát szeretnél, fel kell készülnöd rá, hogy sokszor piszkos lesz. Havonta egy alkalommal érdemes megfürdetni a bichont, és rendszeresen kozmetikába kell járni vele. Bundáját jellegzetesen felhőszerűre, kerekdedre szokták nyírni. A szemek és a fülek tisztaságára nagyon kell ügyelni. A könnyezés barnára színezheti a fehér bundát a szemek alatt. Ezek eltávolításához speciális folyadékot kell használni. A bichonra azt szokták mondani, hogy nem vedlik. Valójában minden kutya vedlik, de a hipoallergénnek titulált fajták csak igen keveset, amit szinte észre sem lehet venni.

Gyakori egészségügyi problémák

A kistestű, fehér színű kutyáknál nagyobb az allergia kialakulásának esélye. Emellett a bichont patellaficam is érintheti, valamint különböző szemproblémák. A könnyfoltokat mindig figyelemmel kell kísérni. Ugyan ezek normálisak, ha kellemetlen szagúak, biztosan egészségügyi probléma (például könnycsatorna elzáródása) áll a háttérben. A bichonnál epilepszia is kialakulhat.

(Felhasznált források: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I., David Alderton: Kutyák, Paul McGreevy: Kutyák, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák, Joan Palmer: Tanácsadó kézikönyv kis testű kutya választásához)