Barbet fajtaleírás: a vízikutyák atyja

A barbet, avagy a francia vízikutya nagy szőrével és elragadó természetével mindenkit levesz a lábáról. Ez a ritka kutyafajta kezd visszatérni a köztudatba, bár még mindig nem elterjedt.

A barbet vidám, hűséges és intelligens fajta, aki jól beilleszkedik a családi életbe, feltéve, ha nem marad otthon sokáig. Szeretetteljes, kiváló társ, emellett kifejezetten jó munkakutya. Gyakori, hogy terápiás ebnek használják türelmes, kedves és higgadt természete miatt, illetve mert nagyon jól ráhangolódik gazdája hangulatára.

Eredete

Érdekes módon hosszú múltja ellenére a barbet nem tartozik azon kutyafajták közé, akikről számos anekdota fellelhető az interneten. Egyes források szerint már a 14. században is megemlítették a fajtát, és maga IV. Henrik király is nagy rajongója volt. Vannak, akik a 16. századra helyezik a fajta elterjedését, azóta számos festményen és írásban szerepeltek. Számos legenda kering egy, az említések szerint barbet fajtájú kutyáról, Mousról, aki állítólag a napóleoni háborúkban több fronton is segítette a francia csapatokat. Eredetileg vadászkutyának használták a barbetet, madarak felkutatására és hajtására (felriasztására) a lápos, vizes területeken (így máris értelmet nyer a nagy, ellenálló bundája és agilis, mégis erőteljes testfelépítése). Emellett az ő feladata volt az is, hogy az elejtett madarat megkeresse, megfogja, és visszahozza gazdájának.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a barbet eleinte nem is egy bizonyos kutyafajtát jelentett, hanem egy kutya típust. A szó „barbe” szakállat jelent, ezért lehet, hogy nem olyan messzemenő ez a feltételezés. Állítólag számos vízikutya fajta atyja, emellett például a brie-i juhászkutya, illetve az újfundlandi őse. A lápos, mocsaras területek felszámolása miatt, illetve új fajtájú vadászkutyák importálásából adódóan egy időben megcsappant a számuk, és a világháborúk miatt a kihalás szélére kerültek. Szerencsére számos barbet kedvelő céljául tűzte ki, hogy ez a régebben elterjedt fajta ne vesszen el, így máig fennmaradt ez a sokszínű kutyafajta.

Fajtastandard

Kedves, bozontos megjelenésű, közepes méretű eb, kb. 55-60 cm marmagassággal és 15-18 kg testtömeggel. Szőrzete hosszú, göndör, bundájának színe lehet fekete, sárgásbarna, esetleg szürke, és megjelenhetnek rajta fehér foltok. Robusztus kinézetű, erőteljes eb, hosszú, egyenes háttal, mély mellkassal és oszlopszerű végtagokkal. Vadászkutya múltjából adódóan úszóhártyás mancsokkal rendelkezik. Fara lejtős, farka pedig hosszú, lelógó. Feje szögletes, fülei a fejéhez simulnak és lelógnak. Szeme sötétbarna, gyakran ki se látszik a hosszú, torzonborz szőrétől.

Jellem

A barbet intelligens, szeretetteljes, hűséges, kiváló társ egy személynek vagy  akár családnak is. Első sorban vadászkutya, és bár jelez, ha valami furcsaságot észlel, és nem fog boldogan odamenni egy idegenhez simogatásért, nem valószínű, hogy elűzi a betörőket, így tehát házőrzőnek nem a legjobb választás. Viszont nagyon energikus, és mindenféle kültéri aktív elfoglaltsághoz kifejezetten jó partner, szereti a hosszú sétákat, jó a kutyasportokban (gyakran kiemelik az agilityt), szeret játszani, és vele jól lehet apportírozni is.

Kiegyensúlyozott, nyugodt természetű, viszont érzékeny lelkületű eb. A barbet hasonlóan más kutyákhoz a legjobban pozitív módszerek használatával tanul. Nem lesz nehéz dolga a gazdinak a tanítással, de meg kell találni a közös hangot. Viszont gyorsan tanul, és szeretne teljesíteni.

Ideális környezet

Régen vadászkutyának (vízimadár vadászathoz) használták, de mára inkább családi kutyának tartják. Szereti a társaságot, ezért olyan családok mellé ajánlott, ahol ideálisan nem kell egész napokat otthon maradnia egyedül. Szoktatással persze sok minden orvosolható, de vannak nála jobban alkalmazkodó ebek. Aktív gazdik mellé ajánlott, mert elengedhetetlen számára a testmozgás (bár nem bánja, ha van egy kis délutáni pihenő, ha van elég lehetősége mozogni). Kiváló túratárs, kitartó és erős, de arra figyeljünk, hogy nem bírja jól a meleget. Viszont kiváló partner a nyári úszáshoz, strandoláshoz…bármihez, ahol megmutathatja igazi potenciálját. Nem kifejezetten szökős vagy rombolós, de a „kutyabiztos” lakás és kerítés soha nem árt.

Gyerekek és más állatok mellé szoktatható, de fontos mind az ebet mind a gyermeket megtanítani arra, hogy hogyan kezeljék egymást. A barbet türelmes és nagyon kedves, barátságos a családjával, viszont neki is lehetnek rossz napjai.

Ápolás

Egy barbet ápolása nem egyszerű feladat. Egy ilyen nagy bundájú kutya, főleg, ha szereti a vizet és a sarat se veti meg jelenthet némi kihívást, de annak ellenére, hogy időigényes, el lehet sajátítani a technikát. Nem kell megijedni, mert cserébe nem vedlik egész évben, sőt, „hipoallergén” fajtának tartják. Más zsinóros szőrzetű ebekhez hasonlóan kell kezelni a szőrét. A bundáját legegyszerűbben úgy lehet karbantartani, ha heti 1-2 alkalommal átfésüljük, illetve viszonylag gyakran megfürdetjük. Ilyenkor érdemes beiktatni a vágást is, először kifésüljük, megmosdatjuk majd megszárítjuk a szőrét. Ha nem levegőn szárad, akkor egyenesebb lesz a szőre, így könnyebb egyenletes hosszúságúra vágni (általában kb 7-12 cm hosszúságúra hagyják). Miután megvagyunk a trimmeléssel, újra benedvesítjük a bundáját, és hagyjuk magától megszáradni. Így előjönnek a jellegzetes fürtök. Mint minden ebnél, a fülek, körmök és fogak gyakori ellenőrzése fontos.

Gyakori egészségügyi problémák

A barbet meglepően egészséges fajta, néhány lehetséges problémát leszámítva. A felelősségteljes tenyésztők, amit lehet, kiszűrnek, és emiatt annak ellenére is egészségesnek mondható, hogy kevesen vannak. Ami gyakrabban megjelenik náluk:

• Csípő-és könyökdiszplázia
• Immunrendszeri betegségek
• Epilepszia
• Szembetegségek (például progresszív retina atrófia, ami egy örökletes szembetegség, és a retina károsodásával jár)

Felhasznált forrás: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I.