Ausztrál selyemszőrű terrier fajtaleírás: a yorkie-k életvidám, ausztrál rokona

A selymes, csillogó bundájú, silky terrierként is emlegetett apróság vérbeli terrier, aki le sem tagadhatná felmenőit.

Kis kutya, nagy személyiség. Ez a mondás minden terrierre igaz, ahogyan az ausztrál selyemszőrűre is. Bár csillogó bundája, elegáns megjelenése láttán sokan nem gondolnák, de ez az eb igen izgága, tevékeny, magabiztos kiskutya. Gyakran összekeverik rokonával, a yorkshire terrierrel, és jóval kevésbé is elterjedt. Pedig hasonlóan szeretetteljes, szórakoztató társ.

Eredete

Nem véletlen a hasonlóság, a silky terriert (az USA-ban silky terrier, a többi országban ausztrál selyemszőrű terrier a pontos elnevezés) yorkshire és ausztrál terrierekből tenyésztették ki a 19. század végén, 20. század elején. De a források szerint más, Angliából Ausztráliába került fajták szintén szerepet játszhattak az ausztrál selyemszőrű terrier kialakulásában. Egyesek a cairn terriert, a skye terriert, valamint a Dandie Dinmont terriert emlegetik még felmenőiként. Az utódok egy része yorkie-nak, néhány ausztrál terriernek, mások pedig a mai ausztrál selyemszőrű terriernek néztek ki, méretük és szőrzetük a két szülő egyvelege volt. A silky kinézetű kutyákat aztán addig tenyésztették, amíg a kölykök előreláthatólag a mai selyemszőrű terrier tulajdonságaival nem rendelkeztek. Először 1906-ban Új-Dél-Walesben, majd 1909-ben Victoria államban ismerték el külön fajtaként.

Az egyes területeken írt fajtaszabványok között voltak eltérések, különösen a súllyal és a fül felépítésével kapcsolatban. 1926-ban egy átfogóbb standardot dolgoztak ki, és 1932-ben a Victoria Kennel Control Council törvényt vezetett be a yorkshire terrierek, az ausztrál terrierek és az akkor sydney-i silky néven ismert selyemszőrű terrierek további keresztezésének megakadályozására.

A fajta a második világháborúból hazatérő amerikaiakkal együtt került az Egyesült Államokba, és 1955-ben megalakult a Sydney Silky Terrier Club. Nem sokkal később, 1959-ben véglegesítették a modern standardot, és a fajtát elismerte az Amerikai Kennel Klub.

Aki a kígyókkal is szembeszáll

Bár a legtöbb ausztrál fajta munkakutya, a selyemszőrű terriert elsősorban városi házi kedvencnek, társasági kutyának tenyésztették. De rágcsálók elfogására is alkalmas, sőt Ausztráliában a kígyók elől sem futamodik meg. Olyannyira nem, hogy a fajta egyik képviselője, Fizo 1996-ban megmentette három gyermek életét Ausztrália egyik legveszélyesebbnek tartott hüllőjétől, a textilmintás barnakígyótól. A kutya az udvaron játszó gyerekek és a hüllő közé vetette magát, azonnal közbelépett, amikor észlelte a bajt. Miközben a másfél méteres hüllőt harapta, az többször is megmarta, de Fizo sikerrel járt. Sérülései igen súlyosak voltak, de szerencsére időben állatorvoshoz került, teljes felépülése pedig 6 hónapot vett igénybe. Fizo Purple Cross of Bravery kitüntetésben részesült bátor tette miatt.

Fizo történetével hosszabban is megismerkedhetsz az alábbi angol nyelvű videóból:

Fajtastandard

Az ausztrál selyemszőrű terrier egy kompakt, mérsékelten alacsony, közepesen hosszú testfelépítésű kutya. Természete élénk, eleven és határozott. Feje közepes hosszúságú, terrier jellegű. Szemei kicsik, sötétek, tekintete intelligens. Orra fekete, fülei kicsik, V alakúak, magasan tűzöttek, hosszú szőrzettől mentesek. Állkapcsa erős, ollós harapással rendelkezik. Nyaka közepes hosszúságú, könnyedén ívelt. Törzse arányos, szintén közepesen hosszú, háta egyenes. Farkát egyes országokban csonkolják, természetesen meghagyva kissé hajlított, de nem kunkorodik teljesen a hátra. Mancsai kicsi macskamancsok, karmai sötétek, feketék. Szőrzete fényes, finom tapintású, selymes. Színe a kék és a cser árnyalatai. A kanok marmagassága 23-26 cm, a szukák valamivel kisebbek. Testtömegük körülbelül 4-5 kg. Várható élettartamuk 13-15 év.

Jelleme

A kicsi testbe nagy öntudat és magabiztosság szorult. Élénk, kedves jellem, de a rágcsálóknak nem kegyelmez, ösztönösen vadássza őket. Jelzőkutyaként is megállja a helyét, ugyanis ugatással jelzi, ha valaki megközelíti portáját.

Bár független teremtés, gazdáival szemben odaadó és akkor a legboldogabb, ha a családi élet része lehet. Szeret mindenhová elkísérni, legyen szó a másik szobáról vagy nyaralásokról, kirándulásokról. Könnyen alkalmazkodik különböző életritmusokhoz, így sokak számára jó választás.

Játékos kutya, aki igényli a lefárasztást, hiszen igen aktív és eleven. Korai szocializációra van szüksége, azonban gyorsan és jellemzően szívesen tanul. Viszont terrierhez hűen hajlamos lehet megmakacsolni magát, ami megnehezítheti a tréninget.

Ideális környezet

Az ausztrál selyemszőrű terrier egyáltalán nem alkalmas kinti tartásra. Kisebb lakásban is jól érzi magát, de szeret a természetben játszani. Leginkább idősebb gyermekek mellé ajánlott, de ha együtt nőnek fel, kisebbekkel is jól kijön. Más kutyákkal jellemzően jó a kapcsolata, azonban a macskákat, rágcsálókat megkergeti.

Ápolás

Bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy a selymes apróság bundájának karbantartása megterhelő feladat, egyáltalán nem az. Nem vedlik, de érdemes naponta vagy kétnaponta átfésülni a szőrzetet, ha pedig szükséges, megfürdetni a kutyát. Karmait vágni kell, ha túl hosszúra nőnének, a szemeit és a füleit pedig mindig tisztán tartani.

Gyakori egészségügyi problémák

Bár az ausztrál selyemszőrű terrier egészséges fajtának mondható, azonban néhány probléma őt sem kerüli el. Legfőképp patellaficam alakulhat ki nála, illetve különböző szembetegségek. A silky terrier fülét rendszeresen ellenőrizni kell, nehogy valamilyen fertőzés alakuljon ki. Előfordulhat nála epilepszia, Perthes-kór, valamint diabétesz is.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I., David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia)