Ausztrál pásztorkutya fajtaleírás: a sportos, tarka bundájú kutya ősei között dingók is szerepelnek

A hűséges, de független, ragaszkodó ausztrál pásztorkutya kiválóan illik mindenkihez, aki osztozik intelligenciájában, nagy energiájában, a részletekre való odafigyelésében és aktivitási szintjén. Tudj meg többet erről a kivételes terelőkutyáról.

Erő és gyorsaság ötvöződik ebben a fajtában, amely sok pásztorkutyához hasonlóan természetes munkaösztönnel rendelkezik. Fáradhatatlan és nagy kitartással végzi dolgát, ami leggyakrabban a szarvasmarhák terelése. Bizalmatlan az idegenekkel szemben, nagyon óvja gazdáját és területét, ezért gyakran használják Ausztráliában őrkutyának a farmokon.

Eredete

Az ausztrál pásztorkutyát a 19. századi ausztrál telepesek tenyésztették ki, hogy nagy farmokon tereljék a szarvasmarhákat. Ez a fajta nagyban hozzájárult az ausztrál marhahúsipar bővítéséhez azáltal, hogy csendesen, de határozottan fellépve irányította a szinte vadon élő szarvasmarhákat csípéssel és harapással.

A mai ausztrál pásztorkutya számos tenyésztés és keresztezés eredménye. A farmerek olyan szívós kutyát kerestek, aki képes megbirkózni Ausztrália zord éghajlatával és munkakörülményeivel. A kezdetben Angliából hozott kutyák nem voltak alkalmasak a feladatra, ezért Thomas Hall dingókkal keresztezte őket. A sok különböző tenyésztő által végzett számtalan keresztezés végül a mai ausztrál pásztorkutya őseinek vélt alkotásait eredményezte. A dingók mellett egyesek szerint szerepel köztük a collie és a dalmata is, de ezt sokan vitatják.

A kék színű kutyák bizonyultak a legnépszerűbbnek a tanyatulajdonosok körében, és Blue Heelers néven váltak ismertté. Különösen népszerűek voltak a queenslandi szarvasmarha-farmokon, ahol a Queensland Heelers vagy Queensland Blue Heelers nevet kapták. Az Amerikai Kennel Klub 1980-ban fogadta el hivatalosan is a fajtát. Hazájában az ausztrál pásztorkutya nagyon értékes munkakutyának számít a mai napig.

Fajtastandard

Az ausztrál pásztorkutya egy közepes termetű, erős, tömör, kiegyensúlyozott testalkatú munkakutya. Mozgása könnyed, hajlékony. Koponyája széles, a fülek között kissé domború. Állcsontja erős és mély. Orrtükre mindig fekete. Fogai erősek, harapása ollós. Szemei tojásdad alakúak, közepesen nagyok, sötétbarna színűek. Tekintete éber és intelligens. Fülei közepesen nagyok, a tövénél szélesebbek, hegyben végződőek.

Nyaka izmos és erős, közepesen hosszú. Végtagjai erősek, egyenesek, a mancsok rövidek, kerekdedek, az ujjak szorosan zártak. Háta erős, vízszintes, mellkasa mély, izmos. Farka mélyen tűzött, pihenő állapotban enyhén felfelé görbített. Szőrzete minden időjárásnak ellenáll, rövid, sima és közepesen kemény. Aljszőrzete rövid és sűrű. Színe lehet kék vagy kékkel és egyéb színekkel tarka. Fekete, barna, sárga és kék foltok a fejen megengedettek. Érdekesség, hogy a dalmatához hasonlóan az ausztrál pásztorkutya kölykök is fehéren születnek. Marmagassága nemtől függően 43-51 cm, testsúlya körülbelül 18-25 kg. Várható élettartama 13-15 év, de ennél jóval több is lehet.

Jelleme

Az ausztrál pásztorkutya hűséges és védelmezi családját, de az idegenekkel szemben távolságtartó. A terelőmunka mellett jól teljesít a kutyás sportokban is, beleértve az agilityt, az engedelmességet, a rallyt, a flyballt és a frizbit is. Nagy energiájú munkakutya, nem egy tipikus kanapékutya. Legtöbbször aktív és elfoglalt akar lenni. Az energiáját irányítani kell, különben unatkozni fog, és olyan elfoglaltságot talál majd magának, aminek gazdája nem fog örülni.

A fajta nagyon odaadó gazdája és családja felé. Általában szorosan kötődik egy személyhez, és kevésbé másokhoz. Gyakran „tépőzáras” kutyának hívják, mert olyan erősen tapad, árnyékként követi gazdáját. Szeret állandóan szoros testi kapcsolatban lenni a kiválasztott személlyel.

Mivel terelésére tenyésztették, és csipkelődéssel terel, sokat használja a száját. Ösztöne azt diktálja, hogy a marhákat, a gyerekeket, a háziállatokat, az autókat, bármit, ami mozog, megcsípje. Erős hajlama van a harapásra, még játékban is. Ezt még kölyökkorban megfelelően irányítani kell megfelelő szocializációval és képzéssel.

Az ausztrál pásztorkutya barátságos, de óvja családját és otthonát, és hajlamos távolságot tartani az idegenektől.

Ideális környezet

A kezdő kutyatartóknak és a lakásban élőknek kevésbé ajánlott ez a fajta. Ugyanis rendkívül intelligens és energikus, ezért sokat kell mentális és fizikai lefárasztásával foglalkozni. A fajta legjobban akkor érzi magát, ha van valamilyen feladata. Ha nem terel, érdemes kutyás sportokat megismertetni vele, melyek nemcsak testileg, de szellemileg is kielégítik igényeit. Ez a kutya nem boldog, ha csak napi kétszer pár percre viszik el sétálni. Ezért olyan gazda számára ajánlott, aki tisztában van szükségleteivel és ki is hajlandó elégíteni azokat. Amennyiben ez elmarad, a kutya unatkozni kezd, és destruktív viselkedési formákat alakít ki.

A fajtának erős az üldözési hajlama. Lenyűgözik a mókusok, a macskák és más kisállatok. Ha az ausztrál pásztorkutyát kölyökkorától kezdve más háziállatokkal, köztük macskákkal nevelik, békésen él majd együtt velük. Valószínűleg azonban a háztartásán kívülieket játéknak fogja tekinteni.

Ápolás

A fajta időjárásálló bundáját nem nehéz karbantartani. Szőrzetét egy évben kétszer vedli le, de egész évben hullajtja. Téli bundáját csomókban vedli le, ilyenkor gyakori fésülést igényel az állat. Fürdetni ritkán szükséges. Karmait vágni kell, ha túl hosszúra nőnének. Füleit és szemeit pedig mindig tisztán kell tartani.

Gyakori egészségügyi problémák

Az ausztrál pásztorkutya összességében egy egészséges és hosszú életű kutyafajta. Azonban olykor előfordulhat az egyedeknél süketség, könyök- és csípőízületi diszplázia, illetve progresszív retina atrófia is.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: A világ kutyái I., David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia)